Valaki mondja meg

Igazán szerencsés nemzet vagyunk mi itt a kisebbik hazában (az internetkorszak gyermekei kedvéért: Erdélyben): közmegegyezés van az autonómiáról. Mielőtt még legyintve továbbkattintana a tisztelt olvasó, még egyszer leírom gyorsan: tényleg van közmegegyezés. Mert igaz, hogy lassan minden nap alakul egy, az autonómiát szorgalmazó magyar szervezet, amelyek többnyire egymással sem értenek szót – néha még önmagukkal sem – de azért közmegegyezés, az van.

Mert én például senkitől nem hallottam azt, hogy ne akarná az autonómiát. (Ha valaki mégis tud ilyen magyar emberről, most szóljon.)

És harcolunk is az autonómiáért: itt egy bizottság alakul, ott egy testület, amott szobrot állítanak vagy kitesznek néhány útszéli hirdetőtáblát az autonómia nevében. A testületek néha kiátkozzák egymást, néha felbomlanak, mert a tagjai sem értenek egyet egymással, a szobrokat és a táblákat le majd ismét felszerelik – ezekkel általában a román hatóság nem ért egyet –, de ebben a forgatagban azért van valami állandó: mindenki autonómiát akar.

És hozadéka is van: lassan nincs már olyan jelkép, szín, zamat, helyi hagyma, pálinka vagy házikenyér, ami nem az autonómiát szolgálná. A napot, a holdat és a csillagot már rég megkaptuk. Igaz, abban még nem tudtak megegyezni a testületek, hogy melyik lesz az igazi, de sebaj. Nem jobb például a pálinkából kettő, mint egy sem?

És nem utolsó sorban a helyi kreativitásra is jó hatással van ez az egész. Szerintem Homérosz, ha élne, szégyenkezve somfordálna el a városok dús jelzői hallatán. Székelyudvarhely például volt anyaváros, aztán székely Athén, az iskolaváros, néhány éve a nyitott kapuk városává lett, végül több mint várossá, a székely fővárossá vált (volna). Nem tudom, hogy most éppen hol tart, de akár fogadásokat is lehet kötni arra, hogy nem áll meg itt.

A szimbolikus térben tehát nagyon jól állunk. Ha valaki esetleg már tudja, hogy mindezekből hogyan lesz autonómia, azt a bácsikát is nyugtassa meg, aki egy lelkes magyar gyűlés után kifele menet megkérdezte: minden szép és jó, de mi lesz a nyugdíjával, ha meglesz az autonómia, hiszen ő a román államnak fizette a biztosítást negyvenhét évig. A hogyan lesz ebből autonómia kérdésre pedig elég lesz egyetlen válasz is, nem látszik igény több, párhuzamos székelyföldi autonómiára.