Bálint Zsombor
2013. július 19., 12:252013. július 19., 12:25
A nyolcvankilenc decembere utáni általános eufóriában az első nagy kijózanító pofont akkor kaptam, akkor kellett rájönnöm, hogy Ceauşescu eltűnése a színről távolról sem jelenti az általa előszeretettel kultivált nacionálkommunista beidegződések végét, amikor megláttam egy szatmárnémeti román nyelvű napilapban a felhívást a Vatra Românească nevű „kulturális” egyesület létrehozására, pontosabban annak egyik mondatát, amely arról szólt, hogy céljaik között szerepel „egy etnikai alapú enklávé létrehozásának a megakadályozása az ország szívében”.
Dörzsöltem is kegyetlenül a szemem, mert a sokoldalúan fejlett szocializmus idején még véletlenül sem merte senki deklaratív szinten felvállalni, hogy a magyaroknak kuss, mindez csak mutyiban zajlott, én naiv (sokkal fiatalabb is voltam) pedig azt gondoltam, hogy ha vége a diktatúrának, azonnal kitör a jogegyenlőség is...
Nos, a Vatra jelentősége (miután megtette a kötelességét a márciusi események kapcsán, akárcsak később a bányász szakszervezeteké is a bányászjárások után) azóta eltörpült, felváltották a szekuritáté sokkal jobban szervezett utódszervezetei, s lassan hivatalos kormánypolitikává vált, több-kevesebb hatékonysággal, a nemzeti elnyomás intézménye.
Mégis, huszonnégy évnek kellett eltelnie a rendszerváltás óta, amíg a bukaresti hatalom elérkezettnek látta az időt, hogy beváltsa az 1990 januárjában, a Vatra Românească létrehozására való felhívásban megfogalmazott célkitűzését a „nemzetiségi enklávé” végleges eltörléséről, minden logikának, nemzetközi gyakorlatnak és észérvnek ellentmondó, csakis elvakult nacionalizmussal magyarázható regionalizációs tervével.
Az elmúlt húsz-egynéhány évben sok minden megváltozott Romániában, a nemzetiségek (pontosabban a magyarok, a többiek ugyanis kis létszámuk miatt nem számítanak tényezőnek) jogállásában is, a törvényben szavatolt jogokat azonban a végrehajtók sokszor saját belátásuk (vagy vak szélsőségességük) szerint tartják (illetve dehogy!) be, lásd például a MOGYE esetét. Nem kételkedünk azonban abban, ha tényleg létrehoznak olyan régiót, amely teljes egészében megszünteti a magyar többségű területeket, a végrehajtásban nem lesz hiba.
Egy dologgal, a székely-magyar lakosság ellenállásával viszont nem számolnak Bukarestben. A szombati tüntetés csak figyelmeztetés. Vigyázat, Bukarest! A székely béketűrés sem végtelen! Ha majd minden magyar szervezet összefogva csap oda a politika asztalára, akkor mégsem lesz folytatható ez a „bársonyos genocídium”.
Kozán István
Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.
Szüszer Róbert
Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben!
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Vendégszerző
Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.
Kozán István
Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.
szóljon hozzá!