Bálint Zsombor
2010. január 22., 14:572010. január 22., 14:57
2010. január 22., 16:382010. január 22., 16:38
Fotó: Boda L. Gergely
Hogy az erdélyi magyarok – bár ezt éppen a saját közösségükön belül tudják nagyon sokan nehezen feldolgozni – a romániai sportélet szerves részét képezik, nem újdonság. Az sem rendkívüli, hogy a téli játékokon a román színekben szereplő székelyföldiek az átlagnál magasabb számban vannak jelen (ezúttal öten), hiszen közismert, hogy a téli sportágaknak nagy hagyománya van a vidéken. S az erdélyi magyar sportolók mindannyiszor méltósággal viselték aktuális hazájuk színeit, (sport)emberi méltóságuk ugyanis így kívánta. Gondoljunk csak Bölöni Lászlóra, aki a futballtörténelem első román sikerét aratta edzőként Magyarország válogatottja fölött, mert tette becsületesen a dolgát, amelyet éppen tennie kellett.
A Románia számára a sporttörténelem során dicsőséget szállító magyar nemzetiségű sportolók szinte összeszámlálhatatlanok, nekik soha nem volt kérdés, ha pályára léptek, hogy győzni akarnak, lojalitásukat az évek során mégis nagyon sokszor vonták kétségbe. Szinte valamennyien tudunk olyan történeteket, hogy két hasonló képességű sportoló közül szinte mindig a magyar maradt alul a válogatás során, s egy-egy vereség esetén mindig akadtak olyan hangok, akik e mögött szándékosságot sejtettek. Ezt a gyanakvást jelentősen táplálta az utóbbi években felerősödött tendencia, amely a kisebbségi nemzeti öntudatot kizárólag Magyarországgal képes összefüggésbe hozni, a sport terén is.
Ilyen körülmények között pedig az, hogy a piros-sárga-kék trikolórt egy csíkszeredai székely kislány mutatja meg Kanadának és az egész világnak, több mint annak az egyszerű premierje, hogy magyar nemzetiségű sportolót neveztek ki Románia olimpiai zászlóvivőjének. Jelzés ide, meg oda. Minden szélsőségnek – a határon innen és túl.
Mert Évának nincs más választanivalója, mint méltósággal bevonulni azzal a zászlóval a British Columbia Place sátorteteje alá, aztán pedig a sípályán és lőtéren tudása legjavát nyújtva megmutassa, hogy mire képes egy közülünk való lány. Hogy büszkévé tegyen minket, székelyeket.
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Vendégszerző
Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.
Kozán István
Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.
Rédai Attila
Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy Călin Georgescu üstökösszerű felbukkanása egyszerűen a TikTok algoritmusának számlájára írható.
Bálint István
Tizenöt éves lett a Székelyhon. Szinte nincs az életnek olyan területe, ami ne változott volna meg radikálisan az elmúlt másfél évtizedben. Ez pedig az online médiafogyasztásra hatványozottan érvényes.
szóljon hozzá!