Rédai Attila

Rédai Attila

Sportünnep kissé keserű szájízzel

2013. február 26., 12:112013. február 26., 12:11

2013. február 26., 17:572013. február 26., 17:57

Az 1981-es Universiade óta nem volt hasonlóan magas színvonalú, nagy léptékű sportrendezvény megszervezve Romániában, írta a programfüzetbe a 11. Téli Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválról Ioan Dobrescu, a szervezőbizottság alelnöke. S valóban: világszínvonalú sporteseményt hoztak össze a brassóiak, közel ötven európai nemzet ifijei mérik össze erejüket nyolc különböző téli sportágban. S mivel, mint tudjuk, Romániában a téli sportokkal nem igazán foglalkoztak a közelmúltban, leszámítva Székelyföld egyes részeit, nem csoda, hogy az országot a legsikeresebben a székelyföldi, konkrétabban csíki fiatalok képviselik ezeken a játékokon. Olyannyira sikeresen, hogy a papírforma ellenére már több érmet szállítottak az országnak, köztük a legfényesebbnek számító aranyat is Imre Emilnek köszönhetően, de hogy az ő jó formája nem csak valamiféle kivétel, arra Búzás Dorottya ezüstérme épp elég frappáns bizonyíték.

A Románián belül mostohasorsban senyvedő Székelyföld, Csíkszereda biztosította hát ezeken a játékokon Románia legnagyobb sikereit. Az egyetlen kivételtől eltekintve székelyföldi gyerekekből álló hokiválogatott a kontinens nagyhatalmaival küzdött. Ahogy Nagy Attila Ferenc, a jégkorongtorna versenyigazgatója is megjegyezte: jó volt látni, hogy tizenkét gólos hátrányban is mennyire szorítottak, tapsoltak a székely gyerekeknek a brassóiak, bizonyítva, hogy a sportban nem számít a nemzetiségi kérdés, csak maga a sport.

Igazat kell adnom Nagy Attilának, de néhány megjegyzést azért hozzá kell fűznöm a gondolathoz. Tényleg, ekkora ünneplésben székely gyerekeket nem részesítettek még Romániában, mint most Brassóban, Brassópojánán a hokisokat, biatlonistákat, gyorskorcsolyásokat. Tizenhat évesek mérkőzésein talán még soha nem szurkoltak ennyien és ilyen lelkesedéssel Romániában. De nemcsak a jégkorongot övezi kiemelt érdeklődés a Barcaságban, a többi sportág eseményein is sok volt a néző: a téli sportok most már minden kétséget kizáróan ismét otthonra leltek azon a vidéken.

De persze nekünk, székelyeknek ilyenkor is kissé keserű a szájunk íze. És van miért. Miközben Imre Emilt most hősként ünnepli az ország, senkit sem érdekel rajtunk kívül, hogy milyen körülmények között készülnek ezek a sportolók. Bogyó Mária edző rámutatott: a csíkszeredai anyaegyesületen, az Iskolás Sportklubon és igazgatóján kívül senki másra nem számíthattak. Jégidő szempontjából még Csíkszeredában is mostohagyereknek számítanak. A hamarosan kezdődő varsói ifjúsági Európa-bajnokságra autóbusszal utazik a short track csapat, köztük a mostani többszörös érmes Imre Emil, mert a szövetségnek nincs pénze a repülőjegyükre.

Bezzeg a brassópojánai díjátadók alkalmával meg tudtak mozgatni egy egész infrastruktúrát annak érdekében, hogy Emil vállán ott büszkélkedjen a román lobogó, szigorú úr igazgatta a „szurkolókat\", akiknek az volt a dolguk, hogy a tévés bejelentkezések alkalmával helyesen, azaz a megfelelő színsorrendet betartva lobogtassák a háttérben az ország, a „nemzet\" zászlaját. Ilyenkor, éremosztáskor Imre Emil vagy akár Novák Ede „a mi románunk\", csak a hétköznapok során hajlamosak erről igencsak megfeledkezni a többségi nemzet tagjai. A székely gyerekek, becsületükre váljék, tették a dolgukat. Miközben a politika, a közélet attól hangos, mennyire nem tolerálják az állítólag toleráns románok az ő közösségi szimbólumaikat, ők büszkévé tették a románokat, Romániát. Imre Emil hátát nem égette a román zászló, a hokicsapat cserepadja sem omlott össze a méretes trikolórtól, a mérkőzés előtti buzdítás alkalmával is hallhatta az egész telt ház, hogy kiáltják a székely ifjak: Románia!

Barcarozsnyón, a síugrósáncok felé vezető út mentén a szervezők – a román zászló mellett – mindegyik, a játékokon rész vevő nemzet zászlaját kitűzték az oszlopokra. Magyarország zászlaját azonban hiába kerestük: az egyik oszlopon, a kitűzött román zászló mellett egy letört zászlótartó rúd utalt már csak arra, hogy hol is lehetett.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezt olvasta?

Kozán István

Kozán István

A megyei tanács jogászai már nem teljesítenek jól?

Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.

Kozán István

Kozán István

Ideje

Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.

Kozán István

Kozán István

Nyilván ezért is a média a hibás

Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.

Vendégszerző

Vendégszerző

Nyomtatott magyar szó, vaj, útlevél

Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.

Kozán István

Kozán István

Tapossák ki a mintát a szőnyegből!

Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.

Rédai Attila

Rédai Attila

Arctalanok bosszúja

Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy Călin Georgescu üstökösszerű felbukkanása egyszerűen a TikTok algoritmusának számlájára írható.

Bálint István

Bálint István

Tizenötödik szülinapunkra

Tizenöt éves lett a Székelyhon. Szinte nincs az életnek olyan területe, ami ne változott volna meg radikálisan az elmúlt másfél évtizedben. Ez pedig az online médiafogyasztásra hatványozottan érvényes.