Rovatok

Minden megyében vannak (elvileg) úgynevezett dekoncentrált intézmények (rendőrség, különböző igazgatóságok, ügynökségek, felügyelőségek). Ezek vezetői a prefektusnak tartoznak számadással. A kormánybiztosi hivatalok kollégiumi ülésén mindegyik dekoncentrált intézmény vezetősége képviselteti magát. Maros megyében például a tornyos városháza tanácstermében tanácskoznak.

Minden ilyen jeles esemény előtt a prefektusi hivatal sajtóosztálya kiküldi a médiának az összehívót, amelyen négy napirendi pont szerepel (általában). Az ülésre szépen begyűlnek a fejesek a terembe, helyet foglalnak a karosszékekben. A kitűzött időpont után 5–10 perccel megérkezik a prefektus is, aki gyorsan elhadarja, hogy ezt és ezt beszéljük meg, majd megkéri a napirendi pontokat ismertetőket, üljenek ki mellé – melléjük, mert általában az alprefektus is ott van, de van akinek ez nem igazán számít.

Az első napirendi pont: valamelyik intézmény vezetője kézbe veszi a sajtónak néhány perce odaadott beszámolóját, majd három-négy perc alatt felolvas belőle úgy 100–150 mondatot – van aki ezt még megfejeli kb. 100 számadattal.

Második napirendi ponttól a negyedikig: mindig egy másik intézmény vezetője, a többi ugyanaz. A kormánybiztos néha közbeszól, hogy bizony-bizony együtt kell működni, ellenőrizni kell, vagy utánanézni valakinek, párbeszédet folytatni nem csak egymással, hanem a lakossággal is. Tíz perc elteltével a prefektus megköszöni mindenkinek a részvételt és ki-ki megy a maga dolgára.

Kérdés, hogy ez a díszülés minek, kinek kell? Gyakorlatilag semmiről nem születik döntés, az ismertetett adatok meg használhatatlanok – mind a többi intézmény vezetője, mind pedig a sajtó számára. Árulja el nekem valaki, hogy kit érdekel 2011. április 27-én az, hogy az építkezési felügyelőség 2010-ben mit csinált? Érdekelt volna ez három hónappal ezelőtt, de nem most.

Persze mindezt a mi pénzünkből. Az ülésteremben áramot fogyasztanak. A nem kis szolgálati járművek üzemanyag fogyasztását is meg kell fizetnünk. Szerencsére van, mire költeni az adólejeinket.

Még egy példa a szerintem felesleges pénzköltésre (amennyiben ténylegesen arra költenék, amire kell, nem lene felesleges). A Maros Megyei Pedagógusok Háza részt vesz az Európai Unió által finanszírozott egyik programban, amely költségvetése 11,2 millió lejre rúg. Szeptember elsején kezdődött, és amit eddig megvalósítottak a pénzből: 200 kérdőív, 2 kurzus, 1 jelentés, 1 honlap, 1 szoftvercsomag, 100 felnőttképző kijelölése, 500 plakát. A cél: 2 000 technológia tanár képzése. Az előbbi felsorolásból kimaradt az, hogy eddig hány tanárt képeztek ki... Nem gond, még van 14 hónapjuk rá.