Különös szilveszter

Közös sátorral kezdődött és Varga Miklós Vén Európájával ért véget. Illetve, remélhetőleg nem ért véget. Történt ugyanis, hogy a tavalyi Szent György Napok során először állítottak közös sátrat a román és magyar fiatalok Sepsiszentgyörgyön, és bár sokan kétkedve fogadták a kezdeményezést, a vége minden nap fergeteges buli lett. Románok és magyarok együtt szervezték eseményeiket, együtt vonultak végig a város utcáin, beültek egymás előadásaira, és végigtombolták a másik meghívottjainak koncertjét. A kezdeményezést és az azt követő tetteket visszhangok is követték, néhányan fejcsóválva vették tudomásul, hogy itt barátságok születtek, és a közösségért tenni csak együtt lehet. A legtöbben azonban – hál\' Istennek – örömmel fogadták a kezdeményezést, mely nem ért véget a városnapokkal. Azóta is folyamatosan figyelemmel követem a közös együttműködést, a közösen szervezett akciókat és az is jó érzéssel tölt el, ha román fiatalokat hallok magyarul beszélni a magyar ajkú barátaikkal. És fordítva is.  Sepsiszentgyörgy sok szempontból nagyot változott az elmúlt években, a városközpont megújult, a Szent György Napok elérte a rendezvény csúcspontját, jó és eredményes kezdeményezések születtek, de a legnagyobb örömöt talán mégis az interetnikai viszony leképződése adja. A közös programok szervezésének, a barátságok megköttetésének és egymás megismerésének a sepsiszentgyörgyi fiatalok között az sem vetett gátat, amikor tavalyelőtt román szélsőségesek tomboltak december elsején a város utcáin, a polgármester pedig előző este vadászta, majd kitiltotta őket Sepsiszentgyörgyről. A szélsőségesek felvonulását egységesen ítélték el a magyar és román fiatalok, de a legfontosabb talán az, hogy az effajta megnyilvánulásnak nem fordítottak fokozott figyelmet, hanem inkább a helyi közösségre koncentráltak és építették a jól működő kapcsolatokat. Mindez a közös Szent György-napi sátorállításban csúcsosodott ki, hiszen az egybenyitott sátor nem csak formalitás, hanem az együtt ünneplés jelképe is lett.  És az évtized utolsó estéjén, szilveszterkor ismét együtt ünnepelt a két közösség Sepsiszentgyörgy központjában, figyelve és tisztelve egymás hagyományait, együtt táncolva és énekelve az ismert magyar és román dalokat. Az estének azonban volt egy igen fontos mozzanata is a szilveszteri vidámság mellett, ez pedig az Ecou (visszhang) nevet viselő helyi román együttes koncertje volt. A pop-folk dalokat játszó fiatal banda repertoárja ismert volt mindenki számára, tüzes, vidám számaikra megmozdult a több száz egybegyűlt utcabálozó. Mi volt mégis különleges és szívet melengető ebben a koncertben? Az Ecou tagjai – mindannyian román anyanyelvűek – az előadás végére belopták koncertjükbe Varga Miklós Vén Európa című számát, melyet természetesen az eredetihez híven magyar nyelven adtak elő, hibátlan kiejtéssel, hanglejtéssel és az eredeti dallamvilággal. Azt hiszem, ilyen sikere az együttesnek még nem volt, de abban biztos vagyok, hogy lesz. Az utcán bulizó tömeg – románok és magyarok – együtt skandálták az ismert refrént a zenekarral, akik bebizonyították nem csak hangzatos szavakkal, frázisokkal tesznek a közösségért, hanem odafigyelnek azokra akikkel együtt élnek, együtt és egymástól tanulnak, együtt szórakoznak. Sokszor hallani, hogy a románok nem értik a székelyföldi autonómia lényegét és mindenféle riogatásnak bedőlnek. Úgy gondolom, ez Sepsiszentgyörgyön másképpen van.