Közlekedj okosan!

Nemrégiben került elő a padlásról, pincéből, sufniból, valamelyik doboz aljáról (ki tudja honnan) a Közlekedj okosan! című magyar animációs film alapján készült régi kedvenc diafilm. Este aztán meg-megmosolyogtuk a mai közlekedés szempontjából már elavult szabályokat, a retrós képkockákat, ám elismerően bólogattunk a máig érvényes hasznos tanácsokra. A minap a városban járva  eszembe jutott, hogy a történetben szereplő kiscica és kutyus mennyi hasznos tanáccsal tudná ellátni ma is a közlekedés szereplőit.

Emlékszem, sokszor bosszankodtam a járdára parkoló autók miatt, amikor néhány éve még babakocsit tologattam a városban, és kénytelen voltam az úttestre kikerülni. Amikor meg autóval voltam, nehéz volt parkolóhelyet találni...

Nemrégiben szemtanúja voltam, amint egy babakocsis anyuka nagy igyekezetében és felháborodásában, hogy márpedig neki van elsőbbsége, úgy nekitaszította a babakocsit egy idős néni lábának az átjárón, hogy az szinte felesett. Az időseket is szoktam hallani panaszkodni, hogy ezek a mai fiatalok, és azon a vélt jogon, hogy ők idősek, előregyurakodnak a sorban, átjárón, vagy ha megérkezik a busz. Ugyanakkor az életerősnek tűnő fiatalember nem áll fel átadni a helyét egy idősebbnek, vagy kisgyerekes anyának, mert holtfáradt az egész napi gürcöléstől... A biciklisek azért vannak felháborodva, mert a biciklisávon gyalogosok lézengenek, és ha rájuk csengetnek, még ők vannak megsértődve. A gyalogosok pedig a biciklisek járdán való cikázásait kifogásolják. A sofőr az autóból csak a hülye gyalogost látja, aki az utolsó percben ugrik eléje az átjárón, a gyalogos pedig az autósokat szidja, mert nem képesek megállni, ha ő át akar kelni az úton. Mindenki elsőbbséget szeretne élvezni csak azért, mert ő siet, vagy csomaggal van, vagy gyerekkel, vagy csak egyszerűen azért, mert ő ő.

Talán sok bosszankodásról szabadulnánk meg jártunkban-keltünkben, ha emberként tekintenénk a másikra. Mert némi jóindulat, elfogadás és tolerancia megkönnyítené az egymás melletti létezést.