Halva született?

Talán a címben megfogalmazott kérdéssel lehet a legtalálóbban megközelíteni a háromszéki Rétyre tervezett osztrák fafeldolgozó elleni tiltakozássorozatot, amivel elsősorban a civilek, illetve az érdekes módon még véletlenül sem Kovászna megyei szakmai érdekszövetségek próbálkoznak a beruházást beharangozó tavaszi bejelentéstől kezdődően.

Közvita, felszólalások, zsákszámra megfogalmazott állásfoglalások, figyelmeztetések, virtuális vészharangok kongatása, online aláírásgyűjtések kövezik ki az egész Schweighofer-féle gyárépítés eddigi útját, de valljuk be különösebb, vagy legalábbis kézzelfogható eredmény nélkül. A részben elcsépelt mondással élve: a karaván halad... Mostanra már az is elmondható, hogy tagjait még a kutyák csaholása sem igazán zavarja, legalábbis a megnyilvánulásaikból erre lehet következtetni. Ezt a megállapítást több mint szemléletesen alátámasztják a legutóbbi mozzanat, a kimenetelét, hozadékát tekintve nagy várakozást generáló, augusztus 22-i közvitán tapasztaltak. Résztvevőként nem kerülhette el a figyelmét senkinek, hogy a hatóság és a helyiek jelentős része máris kész tényként kezeli, hogy a gyár megépül, működni fog, környezetrombolás, erdőirtás, megatarolás ide, vagy oda. A bemutatott hatástanulmány pedig csak hab a tortán, hiszen készítői semmilyen kivetnivalót nem találnak abban, hogy az önkormányzat áldását adja a területrendezési tervre, „zöld szempontból” semmiképp. Innen pedig, noha sok papírt kell még feláldozni a végső okéig, a romániai tapasztalatokat figyelembe véve nem igazán látni, hogy milyen komoly akadály gördülhet a megvalósítás útjába.

Beszédes ugyanakkor az a stílus, ahogyan a beruházó képviselői viszonyulnak az ellenállókhoz is. Nyitottságukhoz nem férhet kétség, elvégre minden alkalommal, esetenként már idegesítő nyugalommal és magabiztossággal állnak az érdeklődők elé, legyen az akár a beruházás ellen fellépő. De talán pont ez, a bejelentésnél már tapasztalható magabiztosság tekinthető a legárulkodóbb jelének annak, hogy az egész beruházás kérdése már rég lefutott körök összessége, és talán már a tavasszal, ott, Kovászna Megye Tanácsa nagytermében tulajdonképpen minden a helyén volt. És a gépezetbe nem csúszhat hiba, elvégre nem kétlejnyi pénzt hoz Háromszékre a Schweighofer-cégcsoport. Hozzávéve még azt is, hogy Romániában már négy telepük vígan működik, annak ellenére, hogy pár kisebb rendellenességre fény derült, csak erősödhet az érzés, hogy egy szépen csomagolt szélmalomharcnak vagyunk a tanúi – az ellenzők szempontjából persze. Az pedig, hogy igazuk is lehet, és az esetleges balhét valakinek előbb utóbb el kell majd vinnie, a jelek szerint most még senkit sem hat meg különösebben.

Félreértések elkerülése végett hadd tisztázzuk: az ellenzés, tiltakozás feladása nem megoldás. De a helyiek véleménye is számít. A rétyi közmeghallgatáson a községbeliek egyikétől elhangzottak a nagy kérdés: mikor épül már meg, mikor mehetnek az emberek dolgozni?

Ez az ügy is kezd olyan lenni, mint a verespataki aranybányászat kérdése: minél messzebb van tőle valaki, annál jobban tiltakozik.