Fák és emberek

A sepsiszentgyörgyi Erzsébet-parkban százéves gesztenye dőlt ki, s csak a szerencsén múlott, hogy – lévén hajnali időpont – senkit sem ütött oda, és néhámy centivel a buszmegálló építményét is elkerülte. Néhány órával később hatalmas ág zuhant az egyik parki sétányra, halálra rémisztve az épp arra járó hölgyet. A vasárnap hajnali-reggeli „termés” felsorolása akár folytatódhatna is, de a hangsúlyt most már máshová érdemes helyezni.

Szakemberek szerint ugyanis a viharos szél csak rásegített a folyamatra, de nem volt kiváltó oka a fadőlésnek. A százéves park százéves fáinak jelentős része életveszélyessé vált, elkorhadt, gyökerei elfáradtak, s egre sűrűbben bizonyul elegendőnek egy viharosabb éjszaka, hogy kiforduljanak az ágyukból. Egy részük megérett a kivágásra, mások viszont a visszanyesés révén megvalósítható fiatalító kúrára. Azonban bármilyen furcsa is, legkevésbé az emberek állnak készen a változtatásra. A park felújításának terve összességében is rengeteg ellenvéleményt fakasztott, használható, megfogalmazott alternatíva azonban csak nagyon ritka esetben következett, a véleménynyilvánítás megmaradt a kifogásolás szintjén. Az öreg fák ügye különösen nagy figyelmet kapott. Az indokolt kivágásokat végrehajtók bizony kaptak hideget-meleget egyaránt, mint amikor több generációnyi élet emlékét hordozó épületet bontanak. Persze a fák is hordozhatnak nosztalgiát, az alattuk lévő padokon csókok csattantak el, kapcsolatok szövődtek vagy szakadtak szét. Az idő azonban a legszentebb emlékek tanúit is kikezdi, pláne, ha azok a tanúk múlékony anyagból, sejtekből, rostokból tevődnek össze.

Márpedig a szentgyörgyi öreg fák folyamatosan üzennek: ne várjunk tőlük halhatatlanságot. És míg nem követelnek súlyosabb áldozatot, engedjük őket méltóságban elmúlni, az arra alkalmasakat meg egy kicsit megfiatalodni. A tiltakozó közvéleményre esetenként változékonyan reagáló városvezetéstől pedig nagyobb kockázatvállalást, ami megfelelő hátteret biztosítana egy talán emberi fájdalmat gerjesztő, de szükségszerű tisztogatási műveletnek. Hogy a fák alatti életünk mozzanatai megmaradhassanak jobbik emlékezetünkben.