2012. december 17., 15:552012. december 17., 15:55
Újra meg újra elolvasom a cikket, mert nem hiszek a szememnek. Hogy jelenhetett ez meg? A tudósításnak álcázott írás, amely két köztiszteletben álló személyt becsmérel, vasárnap délután került fel „Maros megye legolvasottabb napilapjának” internetes portáljára.
Nem vállalta nevét a szerző, aki nem kevesebbet állít, mint hogy Hollanda Dénes és Boros Zoltán „szakmai sikereiket az általuk szidott magyar érdekképviselet támogatása nélkül nem érhették volna el.”
A kijelentés annyira abszurd, hogy azt is mondhatnám, szóra sem érdemes. Ugyanakkor annyira aljas, hogy nem hagyhatom szó nélkül. Ez a képtelenség nem egy pletykalapban, hanem egy közéleti napilap portálján jelent meg. Azóta is fenn van a világhálón és az elmúlt napok során senki sem határolódott el tőle. Tudjuk, hogy egy adott lapban megjelent írások, vélemények nem feltétlenül a szerkesztők véleményét tükrözik, az X-szel jelölt írások fizetett hirdetések, és a különböző közérdekű közlemények alá nem szokták a szerkesztő nevét feltüntetni. Jelen esetben se a fizetett hirdetésre utaló jel, se a szerző neve nem szerepel az írás alatt, amiből a gyanútlan olvasó könnyen arra a következtetésre juthat, hogy egy szerkesztőségi közleménnyel áll szemben. A hárommondatos cikk azonban nem tényeket közöl, hanem nyilvánvaló tényeket hamisít! Van a hazai újságírás terén valaki, aki ne ismerné Hollanda Dénes és Boros Zoltán nevét? Közérdekű és közösségépítő munkájuk révén már akkor magyar érdekeket képviseltek, mikor az e célból létrehozott szervezet még nem létezett.
Dr. Hollanda Dénes neve egybefonódik az erdélyi magyar műszaki oktatással és a Sapientia EMTE megalapításával. Ha szakmai sikereit az általa betöltött tisztségekkel mérnénk, tudnunk kell, hogy egyetemi oktatóként már 1979-ben, azaz tíz évvel az RMDSZ megalakulás előtt a Műszaki és Pedagógiai Kar dékánja volt a Marosvásárhelyi Műszaki Főiskolán. Hogy támogathatta volna szakmai sikereit az a szervezet, amely jóval később alakult?
Boros Zoltán szintén, már az RMDSZ megalakulása előtt olyan szakmai sikereket könyvelhetett el mind a zeneművészet, mind a televíziózás terén, amellyel bárki szívesen büszkélkedne. 1990-ben munkatársai választották a Román Televízió magyar nyelvű adásának a főszerkesztőjévé, nem az RMDSZ támogatásával vált azzá. Csak az ezt követő évtizedekben vált máig tartó gyakorlattá, hogy a hatalmon lévő politikai alakulatok nem hozzáértés, hanem pártállás alapján juttatják vezető tisztségekbe saját embereiket.
A választási hév, a politikai fanatizmus és szervilizmus számlájára írható a jelenlegi állapotok kivetítése az érdekvédelmi szervezet megalakulása előtti időkre. Pár évvel ezelőtt Hollanda professzor a következőket nyilatkozta: „Sokkal többet megvalósíthattunk volna, ha a támadások helyett egymást segítve haladunk a cél felé”.
Sajnos igen különböző érdekeink és céljaink vannak.
Bustya Sándor
A szerző a Vásárhelyi Hírlap külmunkatársa.
Kozán István
Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.
Szüszer Róbert
Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben!
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Vendégszerző
Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.
Kozán István
Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.
szóljon hozzá!