Katona Zoltán
2010. január 31., 17:392010. január 31., 17:39
Ha tehetném, kötelező háziolvasmánnyá tenném a Zabhegyezőt. S azt is kötelezném, hogy csak 16 és 18 éves kor között szabad elolvasni.
Jerome David Salinger halála óta valószínűleg világszerte megint sok példányt eladtak-eladnak a Zabhegyezőből – annál is inkább, mivel évek óta tudjuk azt, hogy ugye bulvársajtót senki sem olvas, csak kizárólag igen magas értékű szépirodalmat, meg minden. Most meg pár napig beszélnek róla itt-ott, kultúrizéfórumokon, esetleg napi hírekben, aztán semmi. „Így megy ez” – írná-mondaná erre Kurt Vonnegut, kortársa és tisztelője.
A Zabhegyező – holott a többi kötete sem rossz – generációkat tanított meg kimondhatatlan dolgokra, amennyiben azt a megfelelő időben olvasták. Mert talán egyetlen kötelező vagy nem kötelező olvasmány sem leplezi le a kamasz előtt azt, amit Holden Caulfield bőrébe bújva Salinger megtesz: hogy tizenhat évesen sem kell itt rózsaszínű ködöket fújni, kérem, hiszen emberi környezeted aljas, pitiáner, kétszínű és agresszív, s mindezek tetejébe még te kell összeszedned magad egy elmegyógyintézetben, mert hülye vagy, meg minden. S azért nem ajánlom már a jelzett korosztályon kívül másoknak, mert valószínüleg nem nekik, nem róluk és nem az ők nyelvükön szólna a depressziós, frusztrált „kisköcsög” története. Lehet, hogy nagyobb értékkel bír az ma egyesek számára, hogy – állítólag – Lee Harvey Osvald és Mark David Chapman is ronggyá olvasták könyvet, mielőtt elkövették életük „főművét”: előbbi Kennedy elnököt, utóbbi John Lennont lőtte le. Mert pszichopata lesz és bekattan, aki olvassa. Sőt azt mondanák rá, hogy emós, meg deviáns a viselkedése, meg minden.
Nem lennék pszichopata – legalábbis nem tart annak a környezetem. És néha szerencse is ér, például az, hogy 17 éves koromban kölcsönkaptam egy már ronggyá olvasott példányt, s akkori másolt BASF és AGFA kazettákért, plusz fél doboz, Sumer márkájú, a Tábor-lakótelepi cukrászdában kapható, ha jól emlékszem, iraki gyártmányú 100 millis cigiért meg is tudtam „bótolni”. Helye és ideje volt annak. Az már nem volt annyira szerencsés, hogy tíz éve kölcsönadtam és azóta sem kaptam vissza.
Most lemehetnék a könyvesboltba vagy megrendelhetném interneten, mert ma „így megy ez”. Vagy írhatnék itt párhuzamot A kis herceg és a Zabhegyező között. Nem teszem, nem ez a lényeg. Hanem ez: „Mindegy, elképzelek rengeteg kis krapekot. Egy nagy tábla zabban játszanak, meg minden. Ezer meg ezer kis krapek, és senki sincs a közelben, senki felnőtt, csak én. Én meg ott állnék egy mafla nagy szikla szélén, és az volna csak a dolgom, hogy zabot hegyezzek. Aztán a kis krapekok közül egy bele akar szaladni, ha például szaladgálnak, és nem tudják, merre mennek, akkor én letenném a zabot, amit hegyezek, és megfogom a krapekot. Csak ezt csinálnám egész nap. Én lennék a zabhegyező.Tudom, ez hülyeség, de ez az egyetlen, ami igazán szívesen lennék. Tudom, hogy hülyeség.”
Egyáltalán nem az.
Bálint István
Tizenöt éves lett a Székelyhon. Szinte nincs az életnek olyan területe, ami ne változott volna meg radikálisan az elmúlt másfél évtizedben. Ez pedig az online médiafogyasztásra hatványozottan érvényes.
Kozán István
Hargita Megye Tanácsa már soha nem lesz olyan, mint volt: tizenhat év után elhagyja az elnöki kabinetet Borboly Csaba. Na és innentől több oldalon keresztül kellene a leköszönő elnök érdemeit sorolnunk – pedig a valóságban csak egy van.
Kozán István
A csíkszeredai kórház egyik főorvosának nyilvános internetes meglincselése rávilágított arra, hogy milyen lehetőségeket és veszélyeket rejt magában a közösségi médián végigfutó ügyek egyoldalú tálalása.
Kozán István
Teljes zavart okozott bennünk Borboly Csaba leköszönő tanácselnök leépítésekkel kapcsolatos kérdéseinkre adott válasza. Nem tudtuk eldönteni, hogy az általa felpumpált intézményről, vagy általában a romániai közintézményekről mondja-e el a véleményét.
Kocsis Károly
A baj akkor kezdődik, amikor valaki önként, amolyan hályogkovács-módra közszereplést vállal, és a közösségi oldalán (hol máshol?) kiütköző stílusából az anyanyelve iránti ijesztő igénytelenség köszön vissza.
Szüszer Róbert
Miért nincs tej és kifli a Hargita megyei iskolákban? Mert kormány, mert kiírás, mert tavalyi program, APIA és elszámolás, mert na. Mi nem világos?
Kozán István
Hiába adta el bombasztikus sikerként Hargita Megye Tanácsának sajtószolgálata a megyei önkormányzat 2024-es büdzséjét, nagy a gyanúnk, hogy a múlt héten elfogadott költségvetés fogja a legnagyobb fejfájást okozni Hargita megyének.
szóljon hozzá!