Rovatok

Megjelent a Zeitgeist (Korszellem) mozgalom harmadik dokumentumfilmje. Különféle szakterületekről szólaltattak meg tudósokat, akik egy fontos tényezőben egyetértenek: a jelenlegi világgazdasági rendszer tarthatatlan. Főleg azzal érvelnek, hogy nem az erőforrásaink és lehetőségeink szerint élünk, hanem mindent a pénz határoz meg. A pénz már rég nem eszköz, hanem cél.

Egy nagyon markáns példa is elhangzik, valaki meghal, mert nem tudta kifizetni a villanyszámláját, és lekapcsolták a rendszerről. Megkérdeztek egy közgazdászt, hogy ő kit talál hibásnak. Az illető pedig a hozzátartozókat, szomszédokat, barátokat okolja, hogy nem törlesztették bajba jutott embertársuk tartozását. Szóval, ennyire függünk a pénztől...

A döbbenetes az, hogy az is csalódik, aki azt hiszi, hogy a gazdasági jólét megoldást hozhat. Itt megint egy nagyon jó példát hoznak fel, néhány éve az Egyesült Államok gazdasági növekedése elérte az addig tapasztalt legmagasabb szintet, ezzel arányosan növekedett a szenvedélybetegek, a szív és érrendszeri megbetegedések, valamint a bűnözők száma...

A pénzre alapozott jóléti társadalom csak néhány kiváltságosnak hozott a konyhára, de nekik is nyugodtan át lehetne vizsgálni zaklatott családi életüket, ha még egyáltalán tudják, hogy mi is az a „család” – tennénk hozzá.

Egy manapság sokat hangoztatott mítoszt is szétszed a film. Igazolja, hogy a nevelésnek és a környezetünknek sokkal nagyobb hatása van életünkre, természetünkre, viselkedésünkre, mint génjeinknek. Szóval egyáltalán nem ésszerű mindent a génekre kenni. Rábukkantak a laboratóriumi egereknél a tanulást elősegítő génre, amelytől bizonyos egéregyedeket megfosztottak. Ugyanolyan körülmények közt, az illető génekkel rendelkező társaikhoz képest gyengében teljesítettek, de ingergazdagabb környezetben és megfelelő gondoskodás mellett, be tudták hozni ezt a lemaradást. Még erősebben nyilvánul meg ez az elsődlegesség az emberi fajnál, hisz a mi esetünkben az agy a születés után kezd fejlődni. Ebben a folyamatban pedig a szülők vagy a gondoskodásban, nevelésben legtöbbet vállaló személyek játsszák a legnagyobb szerepet.

A szakemberek számításai alapján a jelenlegi tudományos, technikai fejlettségi szint megengedi, hogy a termelésben az emberi munkaerő 75 százalékát gépekkel tudjuk helyettesíteni. Ez a fajta automatizálás pedig sok ember számára értékes időt szabadítana fel, ami több egymásra figyelést, családi harmóniát, nyugalmat, igazi (nem GDP-ben mért) jólétet eredményezhetne.

Csakhogy ez sehogy sem hangolható össze a pénz alapú gazdasággal. Ebben a világban csak azért fektettek a technikai fejlődésbe, mert költséget lehetett ezáltal megtakarítani, hisz a masinák 24 órából 24 órát is képesek dolgozni, nem ellenkeznek, fizetést sem követelnek, enni sem kérnek és szabadságra sem kell őket engedni. Igen ám, de az automatizálás által rohamosan kezdett növekedni az úgynevezett technikai munkanélküliség.

A pénzszerzésre beállított világban csak addig lehet valaki munkanélküli, amíg állami juttatást kap, mert addig képes a fogyasztói státusát betölteni. Utána – ha nem kap munkát – tengődik valahogy, amíg egyik szenvedélybetegsége el nem viszi, vagy bűnözni nem kezd. Hisz a gazdaság manapság nem a gazdaságosságot, a takarékos gondolkodást jelenti, hanem a pénz, a profit halmozását. Ezt pedig lehetetlen a fogyasztók nélkül kivitelezni.

Ahogy kiemelik, ez szülte mai világunk egyik abszurdumát. Sok cég többet költ reklámra (vagyis a fogyasztók beetetésére), mint a termelésre. Ha jó a marketingstratégiád, egy olyan táskát, melynek előállítása 10 dollárba kerül, eladhatsz 4000 dollárért is. Továbbá a termékek – és itt most nem az élelmiszerre gondolok – többnyire fogyaszthatóak kell legyenek. Általában nem a minőségre törekednek, hanem az a cél, hogy valami minél hamarabb elavulttá, szemétté, használhatatlanná váljék, csak el kell adni, sózni, ennyi a lényeg.

Csakhogy, ami fogyasztható, az egyszer elfogy. A filmben felszólaló szakértők szerint a nyersanyagaink közül a legvészesebben a kőolajat használjuk el, már most jóval nagyobb a kereslet, mint a kínálat. Pedig szerintük a kőolaj egyelőre több szerepet játszik a gazdaságban, mint a pénz. És ez egy olyan energiaforrás, ami egyelőre semmivel sem pótolható. Több millió év kellett ahhoz, hogy kialakuljon. Néhány évtized alatt gyakorlatilag elpufogtajtuk az egészet. Számításaik szerint 2050-re már odakerülünk, hogy a Földön élő emberek felének jut csak kőolajból előállított üzemanyag.

A pénzügyi spekulációk ideig-óráig fenn tudják tartani a rendszert, olykor az illúziót is, hogy a válságból kilábaltunk, de ha a kőolaj helyett a gazdaság nem talál más, legalább hasonlóan hatékony energiahordozót (és láthattuk Japán példájából, hogy az atomhasadásból származó energia előállítása még veszélyesebb), ez a világ teljesen összeomlik. Csak az a kérdéses, hogy véresen vagy vértelenül.