2013. május 23., 16:102013. május 23., 16:10
Három napig Kolozsváron volt Mario Vargas Llosa Nobel-díjas perui író. Vasárnap az Ezeregyéjszaka meséi című drámájának bemutatóján vett részt a Kolozsvári Román Állami Színházban, hétfőn a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) díszdoktorrá avatták, hétfőn pedig az említett egyetem irodalom tanszékén Gabriel Liiceanu román író társaságában tartott író-olvasó találkozót. Díszdoktori kitüntetése átvételekor a 77 éves író kijelentette, hogy fikció nélkül nem lehet élni. Szerinte az ősközösségben is a mesélők voltak azok, akik a fejlődésre ösztönözték az akkori kisközösségeket. Ők vezették ki a barlangból ezeket az ősközösségeket. Megjegyezte, hogy az emberi evolúció és a történetmesélés együtt fejlődött, így alakulhatott ki napjainkban a szabad, önálló, a hatalom által nehezen átverhető, előítéletektől mentes egyén. Aki ilyen tudással, nyitottsággal, szabad képzelőerővel rendelkezik, országhatároktól függetlenül tiszteli, és elfogadja társait: „A fikció része kell hogy legyen minden nyitott társadalomnak, hiszen az irodalommal céltudatos, a jobb életért cselekvő állampolgárok nevelhetők” – idézi a Nobel-díjas írót a tegnapi Krónika. A diktatúrák általában elnyomják az alkotókat, a szabadabb társadalomban élő írók viszont bizonyos szinten öncenzúrát kell hogy folytassanak, vagyis a fikciót nem szabad a tömegek manipulálására felhasználni – vélte a perui író.
Olvastam valahol, hogy egy érett társadalomban a tízparancsolaton kívül nem lenne szükség más törvényekre, jogszabályokra. Feltételezhető, hogy ez a vélekedés megállja a helyét, hiszen a józan ész és a hittel fűtött lelkiismeret segítségével minden más felmerülő viszályt meg lehetne oldani. Az ilyen társadalom jobban megbecsülné az írókat is, és akkor talán az elvontnak tűnő fikció vagy a távolinak sejlő utópia is könnyebben valósággá válhatna. Addig is támogatnunk kell az írókat, az alkotókat, akik szerintem sokszor helyettünk is gondolkoznak. Többnyire ugyanis a szabad szellem hajtja őket, és nem a pénzszerzési vágy. Jellemző, hogy a hiteles alkotókat a hírnév, a dicsőség sem kápráztatja el, hanem képesek megőrizni alázatukat. Mario Vargas Llosa például a díszdoktori kitüntetését az „írói mesterségnek” ajánlotta, az ajándék virágcsokrot pedig a feleségének adta...
Kozán István
Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.
Szüszer Róbert
Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben!
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Vendégszerző
Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.
Kozán István
Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.
szóljon hozzá!