„Nem fogunk választási szempontú nemzetpolitikát folytatni, sokkal fontosabb a stabilitás, nem a közösségek bevonásával kell a belpolitikát alakítani” – jelentette ki hétfőn Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára a nemzetpolitika tavalyi eredményeiről és idei terveiről. Izgatottan vártam a bejelentést. Ez a pókerarc nekem mindig okoz meglepetéseket, főleg amikor elkezdi a szocialista mantrát a határon túli magyarokról. Asszongya „nemzetpolitikát”. De milyen nemzetpolitikát? Ha az nemzetpolitika, amit a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai trió Gémesi másodhegedűssel és Törzsök Erika primadonnával elkövetett 2002 tavasza óta, akkor Ján Slota ámokfutása ma már felérne a Hold szlovákokkal való benépesítésével. Ha nem tettek volna semmit, az is jobb lenne, mint azt nemzetpolitikának nevezni, ami itt történt a huszonhárommilliórománozással, a Kempinski-beli koccintással, Gyurcsány autonómiától való elfordulásával együtt. Említett primadonnánk pedig, aki korábban a Gémesi-féle államtitkárság nemzetpolitikai ügyek főosztályának – természetesen liberális – főigazgatója volt, 2006 májusában például azt volt képes leírni, hogy a korszerű, ütőképes fejlesztési nemzetstratégia korlátait az a sztereotípia korlátozza Magyarországon és a határon túli magyar közösségekben, hogy a székely legény tartja a vártát a végeken. (A Hét 2006. 05. 16.) Na, ez a méreg, nem a cián – ahogy mondjátok ti Pesten, pókerarcocskám. Amit ti a határon túliakért nem tettetek meg, azt tartásban, kitartásban, karakánságban, tisztességben, emberségben és nem utolsó sorban potenciában mérik. Senki nem várja (aki magyar) a szomszédokhoz való dörgölőzést, csak a szomszédaitok – majd jókat röhögnek a markukba. Ti mégis ezt erőltetitek. Meg is van a hála Pozsonytól Kijeven át Bukarestig. Belgrádot most kihagytam – a szerbek éppen meg akarnak felelni Brüsszelnek és – viszonylag – jól viselkednek.
Aztán, hogy mégse higgyük el egy Gémesi Ferencnek, hogy nekik tényleg eszük ágában nem áll választási szempontú nemzetpolitikát folytatni, gyors egymásutánban felsorolta, mi mindent is terveznek 2010-re. Ígérgetett. A kiemelt feladatok között megemlítette az erdélyi Mezőségi Magyar Iskolaközpont létrehozását Szamosújváron. Állítólag több erdélyi oktatási és kulturális intézmény, irodalmi folyóirat kerül be a közösségszervezés és a nyelvi-, kulturális identitás szempontjából fontos intézmények közé. Folytatódik a csángó oktatási program a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége szervezésében. Folytatódik a nagyenyedi vártemplom viharkárok miatt tavaly megkezdett felújítása is. Tovább bővítik a vicei árvaházat. Úgy legyen! Adjon az isten nektek erőt, egészséget, és kellő elszántságot hozzá! Ez a legkevesebb, amit megtehettek. Szerencsére, már csak három hónap van hátra a választásokig. Aztán talán eltűnnek a pókerarcok is. A primadonnák már korábban leléptek.
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.
Tizenöt éves lett a Székelyhon. Szinte nincs az életnek olyan területe, ami ne változott volna meg radikálisan az elmúlt másfél évtizedben. Ez pedig az online médiafogyasztásra hatványozottan érvényes.
szóljon hozzá!