Siklódi Zsolt tárlata a Bernádyban

Siklódi Zsoltnak ez az első egyéni bemutatkozása Marosvásárhelyen. Eddig csoportos tárlatokon, főleg képzőművészeti táborok művészeti vezetőjeként ismerhette meg a helyi közönség a szovátai alkotót, akinek legfőbb jellemzője a sokoldalúság. Hosszú éveken át a Gyergyószárhegyi Művésztelep művészeti vezetője volt, illetve a Székelyföldi Grafikai Biennále főszervezőjeként, kurátoraként is ismert. Színes életművéről kaphat most egy kisebb ízelítőt a közönség, hiszen grafikák, metszetek, fotógrafikák és kisplasztikák kaptak helyet a Bernády Ház kiállítótermében. A csend arcai című kiállítás az utóbbi időben született munkáit mutatja be.

„Siklódi Zsolt mindig képes meglepni a nézőit” – hívta fel a figyelmet Nagy Miklós Kund művészeti író, a Bernády Ház házigazdája. A grafikusként és fotósként, sőt még filmesként is ismert művész most szobrászként is bemutatkozik, de ami ennél is meglepőbb, az az, hogy jó ideje az írás is foglalkoztatja: szépirodalmi műveket ír, rövidprózát. Ebből a megnyitó közönsége is kapott egy kis ízelítőt, amit a művész lánya, a 11. osztályos Siklódi Fruzsina, a marosvásárhelyi Művészeti Gimnázium tanulója olvasott fel.

Méltatásában Nagy Miklós Kund elmondta, amikor megkereste Siklódi Zsoltot az egyéni kiállítás ötletével, arra számított, hogy tartózkodni fog és meg kell majd győznie. De nem így volt, a művész azonnal rábólintott a felkérésre, és készült a tárlatra. Erre az alkalomra készítette el a különleges kisplasztikáit is, amelyek érdekessége a fa-fém, a kő-fa, a kő-fém ötvözése, azok lesimított formái, leginkább kenyérre vagy kagylóra emlékeztetető ötletei.

Arra a kérdésre, hogy a csöndnek vannak-e arcai, lehetnek-e arcai, a méltató úgy fogalmazott, hogy igen. Hiszen a falakon látható tavak többféle technikával készültek, fotó és grafika, légies látkép, ködre emlékeztető, szürkés, tejszínű tó és környéke, majd barnás, sötétedő estét idéző hangulat. Külön fázisokon látható az átalakulás, az ahogy a kezdeti gondolat fejlődik, változik. A tavak között például a Medve-tó van megörökítve, vagy egy szinte megjegyezhetetlen nevű koreai tó. Csend, nyugalom, béke jellemzi ezeket – hangzott el a tárlatnyitón.