– Kányádi Sándor költő így jellemezte: „a Kaláka együttes elegáns, más muzsikusokkal össze nem téveszthető zenei tálcán nyújtja a verset a hallgatóknak. Nem ráerőszakolják a maguk szerzeményeit, hanem kimuzsikálják a Gutenberg óta könyvekbe száműzött, »szív-némaságra« született s ítélt versekből a maguk olvasata szerinti »eredeti« dallamot”. Így történt ez a Ragyog a mindenség gyermekantológia költeményeivel is?

– Nagyon örülök, hogy Sándor bácsi ezeket írta rólunk, akkor 25. évfordulónkat ünnepeltük, most van a 45. Tulajdonképpen a Ragyog a mindenség nem lóg ki a sorból, a muzsika mindig a versből nő ki számunkra. Próbáljuk azt a hangulatot erősíteni zenénkkel, amelyet versben érzünk. Esetenként ez teljesen ráhangolódik a költő szándékaira, erre törekszünk, vannak viszont olyan dalok, amelyek egyedi olvasatok, de mindenképp a vers ihlette ezeket is.

– Felnőtt vagy gyermekversre nehezebb komponálni?

– Általában nincs minőségi különbség a két típusú vers között, kivételt képez az az eset, ha a költeményt különlegesebb célzattal készítették, nevezetesen, hogy a gyerekek mondókaként szavalják, könnyebben megtanulják. Szintén Kányádi Sándor jelentette ki, hogy nincs gyermekvers és nincs felnőttvers, csak jó vers vagy rossz vers van. Mi is szoktuk mondani, hogy nincs komolyzene és könnyűzene, csak jó és rossz muzsika. Weöres Sándor önéletrajzában vallja, hogy ő verseket írt, és ezt utólag a versköteteinek szerkesztői osztották kategóriákba.

Ettől függetlenül azért tudjuk, hogy vannak gyermekversek, amit a költők szülőként, nagyszülőként gyermekeiknek, unokáiknak írtak. Az antológiában is ott van László Noémi Kérdezgetője, ez biztos, hogy a gyermekvers kategóriába tartozik. Mellette megjelenik viszont Visky András Tükör-éneke, amelyet szerintem másként értenek és értelmeznek a gyermekek, mint a felnőttek. A kicsik a költemény játékosságát és pattogó lüktetését kedvelik, míg a nagyok a sorok között is olvasnak, és tudják, hogy a ritmus és a zeneiség mellett a költemény mi mindenről szól még.