Három éve indult az Áradás

•  Fotó: Kristó Róbert

Fotó: Kristó Róbert

Potozky László (fotónkon) pontosan tudja, hogy 2009. január 8-án írta meg első novelláját. Az eltelt közel három év alatt ígéretes pályát tudhat maga mögött az 1988-ban Csíkszeredában született író (jelenleg Kolozsváron mesteris hallgató) ugyanis Szabó Gyula-emlékdíjban, EMIA és Méhes György-debütdíjban, illetve különböző irodalmi ösztöndíjakban részesült. Az Erdélyi Híradó Kiadónál megjelent Áradás című első prózakötetét szerdán 18 órától a Hargita Megyei Kulturális Központ Pinceklubjában Molnár Vilmos, a Székelyföld folyóirat szerkesztője mutatja be.

Szőcs Lóránt

2011. december 19., 17:202011. december 19., 17:20

2011. december 19., 18:152011. december 19., 18:15

– Hogyan fogadta a Méhes György-debütdíjat?

–  Azt nem mondhatom, hogy nem számítottam rá, mivel egész Erdélyben tudtommal csak én voltam debütáns ebben az évben. Úgy tekintek rá különben, mint minden egyéb díjamra, vagyis megelőlegezett bizalomként fogom fel a kitüntetést, amit azért adnak, mert tudják, hogy egy napon majd felnövök ahhoz a feladathoz, amit magamra vállaltam. Huszonhárom évesen még nem lehet igazán érett prózaíró az ember (néhány zsenitől eltekintve), viszont haladhat jó úton, és egyelőre azon igyekszem, hogy ezen is maradjak.

– Az előbb említette, hogy csak elvétve akad debütáns. Miért? Kevesebben választják az írói hivatást, vagy talán az internet népszerűsége miatt kevesebben próbálkoznak a nehezebben elérhető könyvkiadáshoz folyamodni?

–  Szerintem bőven akadnak debütánsok a magyar irodalomban, de valahogy az utóbbi két évben mégis hiány mutatkozott, legalábbis a hazai prérin, pedig kapásból tudnék négy-öt nevet felsorolni, akinek kötete kiadás előtt áll. Van, aki jövőre tudja összehozni a könyvét, van, aki még nem kapott támogatást rá, de akad olyan is, aki igencsak hosszasan nyesegeti a szöveget. Közlési felületben, úgy érzem, nincs hiány, a magyar irodalom el van árasztva folyóiratokkal. Hasznos terjesztés szempontjából az internet is, a blog, viszont lehet olyan negatív hatása, hogy ha mindenki elolvasta ott a szövegeket, akkor már a papírformátumú könyvre nem szánnak pénzt. De számomra az az igazán megtisztelő, ha olvasnak, az anyagi vonzata annyira nem érdekel.

– A folyóiratokra visszatérve, a Székelyföldben találkoztam először írásaival, ott is debütált?


– Először a Helikonban jelent meg írásom, de az nem volt valami erős dobbantás. Szilágyi István mégis úriember volt, látott bennem egy kis tehetséget, valószínűleg azért közölte le, hogy ne bizonytalanodjam el. A rá két-három hónapra Fekete Vincének köszönhetően megjelent székelyföldes rövidprózáim talán tényleg vállalható írások voltak, bele is kerültek az első kötetembe, persze egy kicsit átdolgozva.

– Melyik iskolához érzi közelebb magát, a prousti, avagy a hemingwayi, illetve a minimalista stílust vallja magáénak?


– Proustot nem olvastam, hallomásból tudom, hogy hömpölygő stílusában nagy figyelmet fordít a részletekre. Van egy barátom, aki mindegyik könyvét olvasta, és megnyugtatott, hogy az én ízlésemnek nem felelne meg... Inkább a hemingwayihez érzem közelebb magam, de számomra a legszikárabb, és mégis egyik legcsodálatosabb alkotó Bodor Ádám.

Egyik iskola mögé sem szeretnék felsorakozni, mindig olyan nyelvezetet használok, amelyet kézenfekvőnek találok, és ez általában nem a legminimalistább prózanyelv. Mondták is sokan, hogy eléggé líraiak az írásaim. Próbálok adni arra, hogy ne csak a történet bírjon mondanivalóval és a szereplők legyenek jól megkonstruálva, számomra a szöveg kimunkáltsága, szépsége is fontos.

– Hogyan működik az írás, előre eltervezi, hogy most leül dolgozni, avagy egy hangulat, egy élethelyzet váltja ki az indítékot?


– Véleményem szerint érdemes a hangulatot félretenni, mert ha igazán jó, akkor könnyen fel lehet idézni. Nem szokásom első felindulásból írni, rengeteg félretett ötletem van. Megesett olyan is, hogy másfél évig tartogattam egyetlen mondatot a tarsolyomban, azt tudtam, körülbelül miről is lesz szó, de azt nem, hogy miként végződik majd. Amikor leültem és megírtam, jól sikerült, de történt ez fordítva is: egy gondolatról úgy tartottam, ez aztán az „évszázad témája”, mégsem lett annyira ütős a kész szöveg. Nincsen erre módszertan, de tervezni mindenképp szoktam. A kezdőmondatot általában könnyen leírom, utána jön a neheze.

– Akkor nyugodtan kijelenthetjük Umberto Eco nyomán, hogy az alkotás 90 százaléka izzadás és mindössze tíz százaléka ihlet?


– Igen, nagyon fontos az „izzadás”. Érdemes többször elővenni az írást, újraolvasni, meghúzogatni, átdolgozni. Leginkább a nyelvezetében változik sokat a szöveg. Szerintem csak az amerikai filmekben fordul elő, hogy az író leül, és kész mondatokat pötyög egy zajos Remingtonon. Tudtommal az alkotótársaim is akkor elégedettek, ha a nyers szöveg 10–20 százalékát kihúzzák.

– Nem illik a filmet és az irodalmat versenyeztetni, de talán a tömör fogalmazásra az lehetne a magyarázat, hogy rohanó világunkban a filmben gyorsabban váltakoznak a képek, mint az olvasás során, ezért törekedik mindenki manapság a minimalista nyelvezetre?

– Inkább azt mondanám, talán az említett rohanó világ az irodalom szempontjából amiatt okolható, hogy sokkal több a kortárs költő, mint prózaíró. És ez nem jelent föltétlenül gondot. Különben középiskolás koromban én is utáltam a könyveket. Egyedül Ottlik Géza Iskola a határon című regényét olvastam el a kötelező háziolvasmányok közül. Érettségi után a pszichológia szakot választottam, de egy év után megcsömöröltem attól, hogy elavult elméleteket kell magolnom.

Édesapám javasolta, válasszam az újságírói szakmát, és megpróbáltam. Hamar utolért a teljesíteni akarás vágya, egy hete jártam erre a szakra, amikor a Filmtett Fesztiválról közöltem egy tudósítást a Szabadságban (kolozsvári napilap – a szerk.). Tényleg jól sikerült a szöveg, de rájöttem, nem ártana olvasni is, néhány jó fordulatot összeszedni a könyvekből és egy kicsit gyarapítani a szókincsemet. Ekkor kezdtem foglalkozni az irodalommal, és nagyon megszerettem például Émile Zola prózáját. Eldöntöttem, hogy szeretnék én is író lenni.

Furcsa, de pontosan emlékszem a dátumra, amikor leültem, és megírtam az első novellámat: 2009. január 8-án történt. Azóta mondom, hogy írással (is) foglalkozom.

szóljon hozzá! Hozzászólások

A rovat további cikkei

2025. december 24., szerda

Egy kóbor kutya befogása 500 lejbe kerül Csíkszeredában, mégsem tolonganak a cégek az ajánlatra

Nem tartott ki év végéig a pénzügyi keret a Csíkszeredában kóborló kutyák befogására, ezért az önkormányzatnak új közbeszerzést kellett kiírnia a szolgáltatásra. Az egyetlen jelentkező ajánlatát a napokban bírálják el.

Egy kóbor kutya befogása 500 lejbe kerül Csíkszeredában, mégsem tolonganak a cégek az ajánlatra
Hirdetés
2025. december 22., hétfő

Kipróbáltuk a városi buszjáratokat

Fűtött, tiszta utastér, kedves sofőrök, egyelőre kevés utas – hétfőn, a városi tömegközlekedés tesztüzemének első napján kipróbáltunk néhány csíkszeredai buszjáratot.

Kipróbáltuk a városi buszjáratokat
Kipróbáltuk a városi buszjáratokat
2025. december 22., hétfő

Kipróbáltuk a városi buszjáratokat

2025. december 22., hétfő

Példát mutat ma is a fiatal nemzedéknek Müller László

Fejet hajtottak a csíkszeredai Müller László katona emléke előtt a Szentlélek utcai temetőben tartott katonai és egyházi szertartás során hétfőn. Az 1989-es forradalomban elhunyt fiatalt december 23-ra virradóan érte halálos golyó.

Példát mutat ma is a fiatal nemzedéknek Müller László
2025. december 22., hétfő

Autók ütköztek a csíkszeredai Brassói úton

Baleset történt Csíkszeredában a Brassói úton hétfő délelőtt, a helyszínen rendőrök irányítják a forgalmat.

Autók ütköztek a csíkszeredai Brassói úton
Hirdetés
2025. december 21., vasárnap

Két ember a megrongálódott autóba szorult Csíkdánfalva határában

Két autó ütközött össze vasárnap kora délután Csíkdánfalva határában az 578-as európai úton. A balesetben öt személy sérült meg, ketten a megrongálódott autóba szorultak – közölte a Hargita megyei tűzoltóság.

Két ember a megrongálódott autóba szorult Csíkdánfalva határában
2025. december 20., szombat

Hozzáfogtak a Nagyboldogasszony Zarándokház felújításához

Az adományokból gyűlt összegből és saját költségvetésből elkezdték a csíkkarcfalvi Nagyboldogasszony Zarándokház tatarozását. Egyelőre a tetőzet rendbetételére gyűlt pénz, ezért további adományokra, forrásokra lesz szükség.

Hozzáfogtak a Nagyboldogasszony Zarándokház felújításához
2025. december 19., péntek

Hajszálon múlt a nagyobb baj: tűz pusztított a kászonjakabfalvi templom szomszédságában

Kigyulladt a kászonjakabfalvi templom közvetlen közelében álló fásszín csütörtök éjszaka. A kigyulladt épület közelsége miatt az egyházi épület is veszélybe került.

Hajszálon múlt a nagyobb baj: tűz pusztított a kászonjakabfalvi templom szomszédságában
Hirdetés
2025. december 18., csütörtök

Furcsa jelenség Csíkszeredában: mintha pontokban havazna – videóval

Csak fokozatosan, de enyhül a levegő hőmérséklete Csíkszeredában, ami pontokban szokatlan, ugyanakkor látványos jelenséget eredményez.

Furcsa jelenség Csíkszeredában: mintha pontokban havazna – videóval
2025. december 18., csütörtök

Ahogy Csíkba beköltözött a fagy, az egész országban nincs rá példa

Bőven Csíkszeredában volt a leghidegebb csütörtökre virradóan egész Romániában, a közel mínusz 8 fokos hidegre sehol máshol nem volt példa.

Ahogy Csíkba beköltözött a fagy, az egész országban nincs rá példa
2025. december 17., szerda

Nagyvárosi menetrendre váltanak a csíkszeredai tömegközlekedésben

Az eddiginél sokkal nagyobb, átlagosan 10 perces járatsűrűségre vált hétfőtől, december 22-től a csíkszeredai tömegközlekedés, amelyet 21 új gázüzemű autóbusz szolgál ki folyamatosan. Az új menetrendek elérhetők lesznek a megállókban.

Nagyvárosi menetrendre váltanak a csíkszeredai tömegközlekedésben
Hirdetés