Dsida Jenő-pódiumest Csíkszeredában

A kivételes képességű Dsida Jenőnek, a nagy tehetséggel megáldott költőnek, érzékeny léleknek mindössze 31 év adatott a Földön. Ráadásul rendkívül nehéz keresztet kapott, már gyermekkorát átitatta a tragédia: az első világháború során apja orosz hadifogságba került, nagybátyja pedig elesett a galíciai harcmezőn. Fájlalta a trianoni döntés nyomán elvesztett hazát, de meggyötörte a korán jelentkező szívbetegsége is.

Mindezek mellett, ahogy Pomogáts Béla irodalomtörténész megjegyzi: „Dsida Jenő egyénisége elütött a történelemmel viaskodó hitvallókétól, ő nem a végzettel kívánt pereskedni, egyszerűen énekelni akart: a természetről, a szerelemről, az ifjúságról, akár a késő romantikusok. Úgy érkezett az irodalomba, akár egy kamasz angyal, mámoros ifjúsággal, lobogó szőkén, telve lelkesedéssel és önbizalommal. Verseinek többsége vidám, bravúros rím- és ritmusjátékkal, melankolikus életérzéssel, a szépség és a jóság hirdetésének jegyében íródott.”

Dsida hitt a költészet erejében, ebből táplálkozott: „A vers a természettel egybeolvadó művészet, a legnagyobb, a legtökéletesebb, a rezgő emberi lélek minden sziromnál finomabb szövésű virága… Egyszerű és áhítatos, hívő lelkemnek hadd maradjon csoda, megmagyarázhatatlan örökké titokzatos… Csak azt lássam, hogy sok, sok éhes ember van együtt és kéri a verset mint a kenyeret” –  írja Dsida Jenő.

Bogdán Zsolt, ahogy az Irodalmi Jelennek hangsúlyozta, mindig vágyott egy ilyen műsorra, ahol nem függ senkitől, semmitől, csak a hangjától, a szemétől és a szívétől. „Dsidát újra felfedezni élmény volt, már csak Istent kértem, hogy legyen erőm ezt a befele forduló, nagyon gazdag, a hamu alatt örökké izzó emberi sorsot nemcsak tolmácsolni, hanem azonosulni is vele” – fejtette ki a folyóiratnak a csíkszeredai származású színész.