Arcok és hátraarcok

Garaczi László a posztmodern irodalom képviselője, műveit az irodalomkritikusok szerint nehéz műfajokba sorolni, mivel írásait a nyelvi formákkal való kísérletezés és töredékesség jellemzi. Arc és hátraarc című kötete 2010-ben jelent meg, ez a mű a szerző lemúr-trilógiájának záródarabja. 
Nagy Ildikó Noémi az Eggyétörve című novelláskötettel debütált a magyar irodalomban, de évek óta jelen van szerzőként és műfordítóként is. Ő ugyanis Vancouverben született, és ott élt 1993-ig, ekkor költözött Magyarországra. Kötetét Csutak Gabriella irodalomkritikus szerint „a kívülállás melankóliája” jellemzi. „Nagy Ildikó Noémi magyarként élt Amerikában, jelenleg pedig amerikaiként Magyarországon, de kívülállása nem ilyen esetleges körülményeken múlik, hogy éppen hol él, hanem elsősorban írói attitűdöt jelent, amely következetesen végigvonul első kötete minden szövegén” – írja Csutak a Látó folyóiratban.