Olcsó szórakozás – Szerelem és más drogok

Semmivel sem nyújt többet, mint amennyit a plakát ígér

A haszontalan, unalmas, megjósolható történettel megspékelt, romantikával fűszerezett, kötelező melankóliával, könnyfakasztó emberi sorsokkal és sekélyes humorral összeragasztott mozik tengerébe úgy hiányzott még egy csepp, mint lufiárusnak a jégeső. De mégis virul a műfaj, tódul a tömeg ezen mozik vetítéseire – talán épp azért, mert még a  filmbeli, ostobán mulatságos, nonszensz mesék is felülmúlják az átlagember eseménytelen mindennapjait. És ez legalább annyira nem normális, mint az igény eme alkotásokra.

Félelmetesen egyszerű történet két igazán belevaló színésszel

Tulajdonképpen valamennyi nagy szerelmi történet egyforma: ugyanazon sémára húzott, különböző ruhába öltöztetett mese két véglet végtelenül harmonikus összeolvadásáról és eggyé válásáról. Jamie Randall (Jake Gyllenhaal) egy tipikus nőcsábász, akit hancúrléce irányít különböző, sármjával elvarázsolt nők örömforrásaiba. Nem ismer lehetetlent, pofátlan, de mindig, minden körülmények között sikeresen bevágódó, bizalomgerjesztő kaméleon. Miután bájdorongja fékezhetetlenségének köszönhetően kirúgják munkahelyéről, értékesítési ügynöknek áll a Pfizer gyógyszergyártó cég nyereségéhes hiénái közé. Rámenőssége révén végül a meglehetősen szabad gondolkodású Maggie Murdock (Anne Hathaway) ágyában – jobban mondva padlóján – köt ki, de az újabb kéjorientált, érzelemmentes félóra helyett ezúttal valami mással kerül szembe.

Az idáig is a kikerülhetetlen klisék mély barázdáiban vergődő film a nagy emocionális hullámvasút útnakindításával csak rátesz még egy lapáttal a sivárságára, amikor kiderül, hogy Maggie gyógyíthatatlan beteg, aki semmi érzelmi kötődésre nem vágyik, csupán arra, hogy élvezhesse még az életét, amíg lehet. És akkor rátör ez a Jamie, aki ahelyett, hogy az addigi életszemléletének megfelelően pár pásztoróra után hagyná sorsára az elesett lányt, úgy dönt, hogy kitart a degenerálódó fruska mellett. Eredetiségből jeles.

Nyitott csomagtartófedél, mint ernyő. Ez legalább eredeti

Üdítőnek talán csak a gyógyszerárus piócák pimasz világának, a Viagra népszerűsége kezdeteinek és a ’90-es évek retró hangulatának bemutatása fog tűnni, no meg az, hogy az amúgy jó képességű színészek kémiája meglehetősen hiteles – prűd olvasók figyelem: meztelen testekben, bujaságban és forró, gőzölgő szerelmi jelenetekben nem lesz hiány! Anne Hathaway, az egykor még bohókás neveletlen hercegnő annyira kinőtte az ártatlan kislány szerepét, hogy ezúttal a legváratlanabb helyzetekben szórja szanaszét ruháit – a bevételek nagy részét kitevő, meztelenségre vergődni kezdő férfiak nagy örömére, teljesen gátlások nélkül.

Jake Gyllenhaal is végre igazi női testet kaphatott a kezei közé, miután a Brokeback Mountain kitörölhetetlenül elméinkbe vésődött képsorain szegény megboldogult Heath Ledger által a zord, hideg hegyekbe csempészett melegséggel kellett beérnie.

Kemény cucc: Viagrával felérni a csúcsra. Ebben az esetben persze szigorúan pénz- és karrierügyileg

A mozi picit olcsó tévéműsor jellegéhez az is hozzájárul, hogy a dolgok azért történnek, mert muszáj, nem azért, mert mozgásban tartja az események lendülete. Olyan, mint egy rosszul sikerült film még elfuseráltabb feldolgozása. Mert hiába a csupasz sablonra húzott, valami újra való törekvést sejtető csilivili gúnya, még az sem tudja elhessegtetni a fejünkből Keanu Reeves és Charlize Theron szívhezszólóbb édes novemberi históriáját vagy Mandy Moore és Shane West sétáját a múltba.

Górcső alá vett filmünkért két kategória fog rajongani: egyrészt azok a hamupipőkés naivitású lányok, akik könnyeket morzsolgattak a Tűzálló (Fireproof), Notebook vagy a Ház a tónál (The Lake House) képsorain, másrészt a netes lepedőakrobatika-függők, akik chatrouletten próbálnak rálelni életük párjára.

És a verdikt? Elnyújtott, szaggatott, vontatott, felejthető film. Sajnálatos, hogy csak néhány kivillanó formás női testrész az, ami meg tud maradni. Igaz, azok jó sokáig.