Maturandusz a Kós Károly Szakközépiskolában

Az iskola dísztermében megrendezett ünnepséget Szén János igazgató beszéde nyitotta, melyben figyelmeztette a tanulókat, hogy a felnőttkor észrevétlenül lopózik be a megszokás hétköznapjaiba, ezért figyelniük és vigyázniuk kell önmagukon túl környezetükre is – hiszen hamarosan ők lesznek a jövő építői. „A maturandusz-szalag elválaszt a gyerekkortól, de örökre össze is köt az iskolával, ugyanakkor felhívja a figyelmet a közelgő érettségire. Azt kívánom, viseljétek büszkén ezt a szalagot” – tette hozzá az intézmény vezetője, búcsúzóul pedig Szilágyi Domokos Harminckét sor a boldogságról című verséből idézett: „Elbocsátalak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg... Most eredj és élj, mert a világ a tiéd!”

A beszédet a kisebb diákok által parádésan összeállított, Mi a túró születik? címre keresztelt tehetségkutató-paródiája követte modern-, néptáncot, éneket és disznóvágást bemutató, könnyfakasztó produkciókkal, a „fellépők” mellett ráadásul a zsűri folyamatosan imprózó tagjai is széles vigyort csaltak a közönség arcára.

A nevetőizmok kellő megdolgoztatása után került sor a rövidesen elballagók nagykorusító szalagtűzésére, az iskola növendékeinek összetartásáról pedig sokat elárult, hogy valamennyi név pódiumra szólításakor hangosan éljenzett az egész terem.