Félsziget Napló, harmadik nap – eső és rocklegendák

Sikerült felfedezni, hogy a Weekend Main Stage szomszédságában a kómás fejek és vérmes szemek helyrepofozásához felállítottak egy sátrat, ingyen C-vitaminnal és aszpirinnal, sőt, a Félszigeten meglehetősen gyakori egyéjszakás összebújások kellemetlen következményeinek elkerüléséért ingyen óvszerrel is megajándékozzák az igénylőket.

Ugyancsak a főszínpad közelében több tucat szervezet sátra állt, játékokra és egyéb tevékenységekre invitálva a bámészkodókat – eltorzított arcú politikusok felismerése, darts, gombfoci, puzzle, beer-pong, Katan telepesei, graffiti, különleges fizikai kísérletek bemutatása, órákat lehetett eltölteni, megpihenve és kikapcsolódva a bulik fáradalmai után.

A gond csupán annyi, hogy kimeríthetlen pénzforrásra lett volna szükség valamennyi felkínált aktivitás vagy a Művésztelep kínálatának kipróbálásához – bungee jumping, katapult, gokart, paintball, zipline, mászófal, test- és pólófestés, karikatura és hasonló felhozatalok.

Meglátásom szerint a Kiss Terasz vált a legpörgősebb helyszínné, hiába, hogy a főszínpadon lépnek fel a legnagyobb nevek. Az Anima Sound System után koncertező Tricky a színpadra hívta a bulizókat, teljesen megvadítva a tömeget, de Noisia sem hazudtolta meg önmagát – miután nagy nehezen sikerült eltessékelnie a keverőpult mögül Gojirát.

Időközben a főszínpadnál a Phoenix elégítette ki a románajkúak igényeit, magyar vonalon – még a Phoenix előtt – a Magna Cum Laude kezdett. Valószínűleg nem látjuk őket viszont az elkövetkezendő években, mivel az énekes durván kifejezte abbéli elégedetlenségét, hogy nem főműsoridőben kaptak helyet.

A Europe-mágnes magához vonzotta a fesztivál területén tartózkodók nagyrészét, idős és fiatal együtt élte át csillogó szemekkel a történelmi pillanatokat. Ahogy a Final Countdown utolsó dallamai is elcsendesültek és a színpad sötétbe borult, a rajongótábor rövid vécészünet után, friss sörök társaságában visszatért a pódium elé, hogy tapsviharral fogadhassa a magyar rock alfáját és Omegáját – akik hajlott koruk ellenére sem ábrándították ki a rajongókat, s bár a koncert vége fele eleredt az Ezüsteső, az ősrajongók kemény magját ez sem tántorította el attól, hogy az utolsó pillanatig együtt énekeljék a klasszikus slágereket Kóbor Jánossal.

Az utolsó nap ellenére még mindig özönlenek a hatalmas táskákkal megpakolt fiatalok a nu-metál Olimpüszáról a halandókhoz leereszkedő félistenek koncertjére, abban reménykedve, hogy az eddig megismert színvonaluktól eltérő új albumuk promoválásán kívűl régi, ismert riffeket is kicsikarnak a gitárhúrokból.