Interjú Jimmy Keegannel, a Dob-Ban ritmusfesztivál sztárvendégével

– Hogy került Csíkszeredába?

– A Spock’s Beard zenekarban játszom, itteni emberek felfigyeltek rám, és úgy alakult, hogy meghívtak. A Role zenekar tagjaival kerültem közelebbi kapcsolatba, rajtuk keresztül hallottam a ritmusfesztiválról is. Örülök, hogy itt lehetek.

– Hogy tetszik ez a kisváros?

– Eddig nagyon tetszik. Tetszik, hogy sok a zöld, érződik, hogy egy közösség él itt, nemrég érkeztem (nevetett).

– Mit jelent az ön számára a zene?

– Nagyon szerencsések azok az emberek, akik nemcsak azt tehetik, amit szeretnek, hanem meg is találják önmagukat. Én dobos vagyok, zenész. A zene számomra több mint az élet. Az egész életem a zene körül forgott, mindenben zenét hallok, hallom ennek a városnak ritmusát is. Szerintem a zene egy olyan művészeti ág, mely mindenkit összefog, nem egy nyelv, hanem valami, amit mindenki ért, eredendően. Szóval a zene az minden.

– Mióta zenél?

– 43 éves vagyok, és már nyolcévesen elkezdtem.

– Más hangszeren is tud játszani?

– Tanultam egy keveset zongorázni, de nem sajátítottam el, nem tudok gitározni, és más húros hangszeren sem játszom, de értek egy bizonyos fokig más hangszerekhez is a dobon kívül.

– Milyen fajta zenét játszik?

– Remélem, jó zenét, sajnos rossz dallamok eljátszásával is megbíztak már. Inkább rockdobosnak tartom magam, de sokféle zenét játszottam már. Amúgy nem szeretem a zenét stílusok szerint elválasztani, jó és rossz zene van, de a rossz zenének is vannak érdemei, valami, amiből nyerni lehet.

– Mire számít, milyen lesz itt dobolni?

– Őszintén? Fogalmam sincs, mire számíthatok, nagyon kíváncsi vagyok és izgatott. Tudom, hogy én mit fogok tenni, az biztos, hogy nagyon várom.

– Látta már a fesztivál helyszínét, hogyan tetszett?

– Láttam, és remek udvara van, szerintem nagyszerű lesz, mindenki jól fogja magát érezni, kényelmesek a beállítások, jó a színpad, úgyhogy lehet élvezni a zenét.

– Inspirálónak tartja a mi kultúránkat?

– Igen, egyike a legnagyobb örömöknek, hogy még ha nem tudok eljutni egy idegen országba, megtapasztalható a hagyományos zenéje, ha csak felvételről tudom meghallgatni, akkor is inspiráló tud lenni számomra. A tradicionális zene sokat elmond egy nép történelméről, hogy kik is ők. Szeretem meghallani a különbözőségeket és a közös vonásokat is. Ez az, ahogyan kifejezzük magunkat az egész világon, jó tudni, hogy mi tesz minket különbözővé, és mi tesz minket hasonlóvá.