Hazaérkeztek a „nepáli” siklóernyősök

A Maros Megyei Hegyi- és Speciális Mentőszolgálat és az expedíció tagja, Szutor Zsigmond kérdésünkre elmondta, az utolsó ott töltött nap volt a legjobb, hiszen gyönyörű napsütésben sikerült vízszintesen közel kerülni a hegyhez, függőlegesen viszont a felhők megakadályozták őket abban, hogy a csúcsot is felülről szemlélhessék. És ekkor készültek talán a legjobb felvételek is.

„Ameddig vízszintesen meg lehetett közelíteni, addig eljutottunk. A hegy lábától függőlegesen kellett volna emelkednünk, amit megtehettünk volna, de nagyon felhős volt az égbolt, ezért nem láttunk volna semmit” – mondta Szutor Zsigmond. Ezután hosszas repülőút után hazaérkeztek, a Román Televízió számára készülő dokumentumfilm pedig 1–1,5 hónap múlva lesz kész, a jövő hétre tervezett sajtótájékoztatóra azonban amolyan trailert (rövid összefoglalót, bemutatót) már elkészítenek.

Nepáli tartózkodásuk első két, felkészítőnek szánt hetében az összes siklóernyős megközelítőleg 30 órát tartózkodott a levegőben a Korchon-csúcs körül, február 11-én a tíztagú csapat nyolc helyi szállítóval kiegészülve „nekiindult a hegynek”. Útjuk esőerdőn keresztül vezetett, de sikerült eljutniuk a 3200 méteres magasságban található felszállási pontig, ahonnan a Machapuchare-csúcs meghódítására indultak.

„Három napig vártunk a kedvezőtlen időjárás miatt, majd hatan kihasználták a felhők közötti rést, és felszálltak. Nem sikerült elérniük a Machapuchare-csúcsot és Pokhara város mellett landoltak (fotó). Hárman úgy döntöttek, tovább várnak, annak ellenére, hogy az időjárás-előrejelzés szerint hideg légáramlatra és erős szelekre kellett számítani. A 3200 méteren levő felszállási ponton megközelítőleg fél méteres hó hullott, ami az évnek ebben az időszakában kivételes jelenség” – tudtuk meg Szutor Zsigmondtól.