A „hegyekben él”, de nem „hegylakó”

A várost hagyta ott a vidék kedvéért. Sokáig Udvarhelyen élt, de lakcímét öt éve már a Máréfalvi patak völgyében kell keresni. Ha emberek és állatok társasága között kellene választania, utóbbiak mellett döntene. Hobbiból tenyészti ezeket, hisz haszonállata szinte egy sincs. Úgy véli, kétféle hobbi létezik: a drága és a nagyon drága, az övé az előbbiekhez tartozik. Báncs Ernővel, a Székelyudvarhelyi Díszgalamb- és Kisállattenyésztők Egyesületének elnökével beszélgettünk.

Szász Csaba

2011. január 18., 17:472011. január 18., 17:47

2011. január 18., 18:022011. január 18., 18:02

„Aztán megyek vissza, mert én fenn élek a hegyekben” – ez volt Báncs Ernőnek az a mondata, amely a cikk ötletét adta, amely azonnal megcsípte fülemet, és kierőszakolta a visszakérdezést, hogy: álljunk csak meg, hogy is vagyunk ezzel? Mert Báncs Ernő, aki egyben állattenyésztő, vendéglátó és egyesületi elnök is, sok mindennek kinézhet, csak éppen „hegylakónak” nem. S bár falun lakik, igazából városi körülmények között él, vagy még annál is jobban. Ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy hobbiját valamelyik lakónegyedi tömbházlakásban űzze. „Itt a Máréfalvi patakban inkább csak díszmadarakat tartok, különféle szárnyasokat, galambokat, tyúkokat, na meg van két kisebb halastavam, bennük aranyhalak, koi pontyok és kárászok. Nagyobb állataim (juhok, szürkemarhák, lovak, mangalicák) a Cekend-tetőn vannak, egy barátom segít gondozásukban, akit naponta látogatok, ilyenkor viszem neki a „fogyóeszközöket”, élelmet, sört, bort, pálinkát” - mondja mosolyogva Báncs Ernő, akitől megtudjuk még, hogy a felsorolásból kimaradt még az a harminc méhcsalád, melyeket a jó méztermés érdekében olykor több száz kilométert kell utaztatni, költöztetni. És ne feledkezzünk meg a fajkutyákról sem, melyek között találunk kuvaszt, kaukázusi medveölőt és jugoszláv farkasölőt. Ez utóbbiakról úgy hírlik, hogy az országban senki másnak nincs ilyen a tulajdonában, amire az lenne a magyarázat, hogy a szerbek nem nagyon engedik ki országukból, legfennebb magyarországi tenyésztőktől lehet beszerezni. Persze nem aprópénzért.

200 eurós nyúlpecsenye?

Báncs Ernő elárulja, hogy ha valaki mély meggyőződéssel űz egy hobbit, akkor az csak kétféle lehet: drága és nagyon drága, az övé az előbbiekhez tartozik. Haszonállata szinte egy sincs, ami hasznot tud húzni belőlük, azt a költségek fedezésére fordítja. „Tyúkjaim természetesen tojnak, de az ember nem szívesen vág le egy 150–200 lejes díszszárnyast, inkább csibéket keltet. Hasonló a helyzet a dísznyulakkal, akadnak közel 10 kilós példányok is, de ki az, aki 100-200 eurós nyúlpecsenyéből szeretne jóllakni?

Új galambfaj születik

Szóba kerülnek a galambok is. „A galambok iránti szeretetem még gyerekkoromban alakult ki, azt hiszem, ezt örököltem. Nagyapám tenyésztett galambokat, aki azonban idő előtt itt hagyott minket, nem volt lehetőségem őt megismerni, sőt még csak nem is tudtam, hogy galambász volt” – mondja Báncs Ernő. Megtudjuk még, hogy épp most foglalkoznak egy új galambfaj kitenyésztésével, amely a (székely) udvarhelyi bukó nevet kapja. „Öt éve foglalkozunk ezzel, anyagi haszna ennek sincs, de büszkék lehetünk majd, ha két éven belül sikerült elfogadtatni a szakszövetséggel, és beíratni a létező és hivatalosan elismert állatfajok közé. Ezúton is köszönöm a kitartó munkát a következőknek: Bálint Sándor, Bartalis Árpád, Ambrus Attila, Boér Elemér, Pethő János és dr. Köbölkúti Loránd.

Az egyesület

Báncs Ernőről még annyit jó tudni, hogy ő a Székelyudvarhelyi Díszgalamb- és Kisállattenyésztők Egyesületének elnöke: „Az egyesület több mint 100 éves múltra tekint vissza. A \'89-es decemberi események után volt egy 17 éves kiesés, 2007-ben hatan összeálltunk és újraalapítottuk” – mondja. Az egyesületnek jelenleg 54 tagja van, és csak kétharmada udvarhelyi. A többiek keresztúriak vagy Udvarhelyszék valamelyik településéről valók. A szervezetet tagdíjakból és a kiállítások bevételeiből tartják fenn. Az idei kiállítást január 28–30-a között rendezik be a Septimia csarnokában. „Köszönetet szeretnék mondani a kiállítás szervezésében részt vevő egyesületi tagoknak, a segítséget nyújtó cégeknek, vállalkozóknak és magánszemélyeknek is” – mondta végezetül Báncs Ernő, aki több mint 60 állatát viszi el az expóra.

102. városi kiállítás

A Székelyudvarhelyi Díszgalamb- és Kisállattenyésztők Egyesületének 102. évi városi kiállításán 46 fajta galambot (366 db), 20 fajta baromfit (180 db), 6 fajta nyulat (46 db), 5 fajta díszmadarat (15 db), 4 fajta dísz szárnyast (12 db), 6 fajta vízi szárnyast (5 db), 3 fajta hüllőt (3 db) mutatnak be, összesen 93 állatfajta több mint 654 példányát. Az expóra olyan személyeket sikerült meghívni, mint a Magyarországi Díszgalambászok Egyesületének vezetőtagjai, a Romániai Országos Díszgalamb Egyesület elnöke (Gătejescu Alexandru Florin), valamint az Országos Baromfitenyésztők Egyesületének elnöke, prof. Niţă Constantin. A kiállított állomány kiértékelésében több neves bírói testület tagjai segédkeznek.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei