
Fotó: Hulu
Idén sem maradtunk sötét, diktatórikus jövőkép nélkül, Margaret Atwood Gileádjában pedig még talán sosem volt ennyire kilátástalan a létezés. A Szolgálólány meséjének harmadik évada újabb mélységeket tár fel a kitalált elnyomó diktatúrából, ami kitermelte magának a saját ellenállóit. Kritika.
2019. augusztus 19., 17:202019. augusztus 19., 17:20
Amikor év elején, a kellő információk hiányában leírtam, hogy 2019-ben nélkülöznünk kell a Szolgálólány meséjének új évadát, nem is tévedhettem volna nagyobbat, ugyanakkor

Letaglóz, elborzaszt és nem ereszt, mégis kíváncsian várjuk, hogy mi fog történni. Nyilván nem ez a legjobb ajánló egy tévésorozathoz, azonban ahogy a filmek között is vannak megrázó történetek, úgy a tévésorozatok világában is van, amit nem könnyed kikapcsolódási szándékkal nézünk meg.
A Szolgálólány meséjének legújabb fejezete újabb mérföldkőnek számít, és bebizonyítja, hogy nagyon is jól és következetesen lehet elmesélni egy történetet, akkor is, ha már nincs hozzá könyves alapanyag. A sorozat harmadik évada – ha a összességében nézzük –, van olyan jó, mint az első kettő,

Modernkori szenvedéstörténet, öncélú borzongatás, vagy eltúlzott világkép? A Szolgálólány meséjének második évadára mindegyik jelzőt rá lehet aggatni, azonban kár lenne ennyivel leírni napjaink egyik legnagyszerűbb tévésorozatát. Kritika.
Sokkoló volt megélni a második évad végén, hogy June a szabadulás helyett a maradást választotta, és nem hagyta maga mögött a diktatúraként működő Gileádot. Döntését érzelmi alapon hozta, ugyanis hiába, hogy megmentette második gyerekét, az elsőt sem akarta az elnyomók uralma alatt hagyni. Nem önzőn, hanem önfeláldozóan döntött, ez pedig semmi jóval nem kecsegtette őt a jövőre nézve.
Ha June eddig nem szenvedett eleget, akkor most ismét láthatjuk ahogy a földbe döngölik, megsemmisítik, eszközként használják, megfosztják minden emberségétől, átgázolnak rajta, ezúttal annyi különbséggel, hogy mindezek ellenére irányítani próbálja azt, ami történik körülötte. Mert June nem adja fel, még akkor sem, amikor új „gazdához” kerül, célja van, amit el akar érni: el akar jutni gyerekéhez, ezért pedig képes mindent megtenni, amire lehetőségei engedik.
Fotó: Hulu
Bevallom, a második évad cliffhangerének feloldása után számomra nagyon döcögősen indult az új szezon, a hétről hétre érkező új részek pedig annak ellenére, hogy ebben a formában kevesebb időt igényelt a megnézésük, valahogy nem vonzottak, így aztán a hetediktől az utolsó előtti epizódig daráltam a sorozatot, ami egyáltalán nem bizonyult rossz döntésnek.
A készítők újból ragaszkodtak a jól bevált formulához, vagyis az újabb trendnek számító 6-8-10 részes évad helyett ők maradtak a már „hosszúnak” számító 13 epizód mellett, amit kisebb fejezetekre osztottak fel, úgyhogy lényegében 3-4 részenként újabb fejezetet nyitnak a történetben, amiknek utolsó epizódjai egy-egy mini-évadzárónak felelnek meg, emiatt azonban helyenként túlnyújtottnak, egy helyben toporgónak érződik a történet. Ez azonban nagyon is indokolt, hiszen
Fotó: Hulu
Gileádon túl ugyanakkor Kanada is egyre hangsúlyosabb szerepet kap, és jó látni, hogy az elképzelt jövőképben még van helye a normalitásnak, még akkor is, ha a kanadaiaknak szinte semmilyen beleszólásuk nincs Gileád ügyeibe, így az ottani állapotok megváltoztatásához csak a velük kapcsolatba lépő gileádiakra számíthatnak, ami egyre gyakoribb az első ottani gyerek, a kis Nicole határon való átszöktetésének következtében. Plusz pontot érdemelnek a sorozat készítői, amiért
Fotó: Hulu
A harmadik évadban ismét szembesülhettünk azzal, hogy főhősünk újra teljes elnyomás alá kerül, tetteinek pedig következményei vannak, ugyanakkor a tényleges hatalommal bíró szövetségesének, Nicknek is búcsút kellett intenie. Az elnyomást megtestesítő Waterfordékat ugyanakkor megtépázta June eddigi ügyködése, így amikor ismét a kezükbe fogják a gyeplőt, akkor nagyot szorítanak rajta. June azonban új „gazdához” kerül, ahol végre kapcsolatba léphet a hálózatszerűen működő ellenállás képviselőivel is.
A kezdeti pofonokat és pofára eséseket követően úgy tűnik, hogy
Ismét szembesül a beláthatatlan következmények súlyával, amikor egy szolgálólány-társát bélyegzi meg annak árulása miatt, így többek között nem csak a saját bőrén tapasztalja meg, hogy mi történik, amikor az általa elindított dolgok a lehető legszerencsétlenebb fordulatot veszik.
Fotó: Hulu
A kórházas epizód külön megérne egy misét, hiszen úgy a képi megjelenítésében, mint a történetvezetésével, valamint a karakterek elmélyítésével egészen egyedit hoztak össze az alkotók, amelynek kis túlzással élve ott a helye a minden idők legjobb sorozatepizódjai között.
Fotó: Hulu
A szolgálólányt azonban az eddigi szenvedések és magatehetetlenség folyamatos cselekvésre ösztönzi, aminek következtében
A szolgálólány meséjének újabb mozgóképes fejezete igazi érzelmi hullámvasút, amely katarzisos végkifejletbe torkollik. A történet eljutott addig a pontig, ahonnan már nincs visszaút, mindennek, ami történt beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve.
Fotó: Hulu
Az elnyomásból már eleget láttunk, a disztópikus diktatúrát már elég sok oldalról megvilágították, a néző is tisztában van a rendszer működésével. A kérdés is adott:
Fotó: Hulu
Korai reggelik, bográcsban rotyogó ebédek és strandos junk food: Kanabé Dávid mesélt a Csíkszentsimoni Ifjúsági Zenekar turnés étkezéseiről, ahol a túlélés, a csapatmunka és a Balaton ízei találkoznak.
Sokoldalú művész, művészetszervező, akinek az évek során a figyelme egyre inkább a lényegi kérdések felé fordult. A Jelenlét házigazdája, Túros Eszter művészettörténész vendége ezúttal Verebes György Munkácsy Mihály-díjas, Érdemes Művész.
Azok a jó mesék, amelyek megőriztek valamit aktualitásukból, tehát örökérvényű tanulságokkal bírnak – véli Dávid Péter rendező, akivel a bábszínház világnapja és Janikovszky Éva születésének centenáriuma apropóján beszélgettünk.
Az aranytej az utóbbi években kedvenccé vált az egészségtudatos konyhákban, hiszen ez a meleg, fűszeres ital számos jótékony hatással bír a szervezetre. Nevét élénksárga színéről kapta, amelyet a kurkuma ad neki.
Egy egyszerű, gyorsan elkészíthető paradicsomleves, melyet a levesbetét tesz különlegessé.
Nem így kezdődik egy kiállításmegnyitó. Egy mondattal azonban minden megváltozott: Halász Péter aznap reggel meghalt. Csíkszeredában az életmű bemutatása egy időben vált búcsúvá és végleges lezárássá. A kör bezárult.
A medvehagymaszezon érkezéséig érdemes megismerkednünk a kígyóhagymával. Ez az aromás fűszernövény sokféle étel különleges kiegészítője lehet. Az ibolyák sem csupán illatukkal hódítanak, virágaikból meglepően számtalan finomság készíthető.
Képesek vagyunk-e valóban meghallani egymást, mielőtt ítéletet mondunk? Ezt a kérdést állítja a középpontba a Csíki Játékszín legújabb előadása, a 12 dühös ember. A tizenkettők közül két szereplővel, Veress Alberttel és Kitay Leventtel beszélgettünk.
Egy klasszikus tapas receptjét mutatjuk, amely garantáltan feldobja a közösen töltött családi, baráti esték hangulatát.
Mit jelent ma a haza, az anyanyelv vagy a teremtés rendje? Egy könyvbemutatóhoz kapcsolódó beszélgetésen nemcsak fogalmakat értelmeztek újra, hanem azt is, hogyan lehet túlélni – szellemileg és emberileg – a 21. század zajában.
szóljon hozzá!