Zsigora néptánccsoport: ahová büszkeség tartozni

Nagyon jó az együttműködés, nagyon szeretem és tisztelem bennük, hogy alkalmat nyújtanak az iskolában a fellépésekre úgy, hogy a többi diák is láthassa, mit tanultak a társaik. Például minden évben megtartjuk a farsangtemetést az iskolában, és így a többiek is kapcsolatba kerülhetnek a népi szokásokkal, nem csak a csoport tagjai” – magyarázta Gábos Endre, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncosa.

A csoport létszáma mindig változik. A szervezésbe besegítenek a tizenkettedikesek, minden év elején meghirdetik, hogy lehet jelentkezni a csoportba. Ilyenkor sok kilencedikes vagy tizedikes jelentkezik, van, hogy alig férnek a teremben, aztán néhány hét múlva mintegy fele lemorzsolódik. Vannak olyan újoncok, akik már korábban is táncoltak valamelyik csoportban, és már úgy érkeznek az iskolába kilencedikben, hogy ők zsigorások szeretnének lenni.

– véli az oktató.

A próbákat szerdánként tartják a tanév időszakában. Hogy milyen új táncrendeket tanulnak, azt szavazással döntik el. Elsősorban olyanokat igyekszik az oktató kiválaztani, amelyeket a táncházakban is táncolnak, hogy ha majd bárhol táncházba mennek, tudják jól érezni magukat.

A csoport minden évben fellép a szülői bálon, a sulinapokon, farsangtemetéskor, az András Alapítvány és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes által szervezett Csűrdöngölő néptánctalálkozón, az Ezer Székely Leány Napján is ropják a táncot a Zsigora tagjai. De van úgy, hogy testvériskolai látogatásokkor is ők lépnek fel, vagy különböző magyarországi vendégszereplésekre járnak.

Hozzátette, a csoport fennállásának tízéves évfordulóját is megünnepelték, akkor nagyon sok egykori csoporttag részt vett a találkozón. Van egy Facebook-csoportjuk, ahol egymással kommunikálnak, annak tagjai a régebbi táncosok is, és tanácsokat adnak, hozzászólnak a felvetett témákhoz, tehát követik a tánccsoport működését.

Az évek során közel kétszáz tagja volt a csoportnak, volt, hogy húsz személlyel, de olyan évet is zártak, amikor mintegy harminc fiatallal működött. A tizenkettedikesek a ballagás, érettségi közeledtével már nem tudnak rendszeresen bejárni, de lélekben zsigorásnak tartják magukat.

„Azt tapasztalom, hogy akik nagyon kitartóak, azoknak nem számít, hogy tizenkettedikesek, utolsó percig minden próbára eljönnek. És jó eredménnyel érettségiznek. Volt olyan év, hogy hatan jutottak be egyszerre orvosira a csoportból. Tehát nem kizáró ok a tanulásra a táncolás. A szülők úgy látják, hogy minden energiát a tanulásra kell fordítani, de ez is egyfajta tanulás, mert figurákat kell memorizálni, a fellépésekkor meg kell jegyezni a műsorszámot. Kezdetben a fiatalok nincsenek tudatában, hogy a néptánc milyen érték, minden fiatalt inkább a bulival lehet megfogni. Aztán később kezd megérni bennük, hogy ez mit is jelent. Amikor tizenkettedik osztályban búcsúznak, én is meglepődök, hogy mi rakódott rájuk, és miket mondanak el: hogy nem csak azt kapták itt, hogy megtanultak táncolni. Ebből is látszik, hogy életformává vált” – összegzett Gábos Endre.