Vízi Elemér: a hit nem magánügy

Vízi Elemér: „a hit nem magánügy

Vízi Elemér: „a hit nem magánügy"

Fotó: Vízi Elemér

Virágvasárnapi olajágszenteléssel és Szent Péter téri pápai áldással kísérve beszélgettünk a római Német–Magyar Kollégium spirituálisával, a csíkdánfalvi születésű Vízi Elemér atyával.

Orbán László

2025. április 20., 12:322025. április 20., 12:32

2025. április 20., 15:342025. április 20., 15:34

Különösen fontos napjainkban a közösséghez való tartozás megélése – ezt átélni virágvasárnap a vatikáni Szent Péter téren összegyűlt hatalmas tömegben, felemelő és mélyen megható élmény volt. Interjúnkban többek között az elhivatottság, a szolgálat, és a hit megélésének témáit érintettük.

– Hogyan fogadta döntését a családja, hogy Isten szolgálatába áll?

– Támogató közegben nőttem fel. Kisgyermekkorom óta folyamatosan érlelődött bennem a gondolat, hogy szeretném Jézus Krisztust szolgálni. Nagyon hálás vagyok, hogy a családomban megértéssel fogadták a döntésemet. Utólag még jobban felértékelődött bennem ez a hála, mivel találkoztam olyanokkal, akiknek a szülei nem támogatták az útját.

Idézet
Ez nagyon sok küzdelemmel, nehézséggel jár, de bízom benne, hogy ők is megtalálták ennek az értelmét és az értékét.

– Életének fiatalkori szakaszában mik voltak azok az élmények, behatások, amik igazán mély nyomot hagytak önben?

– A hitem nagyszüleimen keresztül vált élővé, mivel ők neveltek hatéves koromig. Velem imádkoztak, elvittek templomba. A templomi közeg, az oltár közelsége, az ünnepek misztériuma, az isteni világ jelenléte, mind mélyen megérintettek. A faluban is sokan biztattak, jó volt tapasztalni, hogy egy közösségből jövök. Gyermekkoromban a kulturális élet szempontjából nem volt nagy választék a falvainkban, városon sokkal több impulzus, behatás éri az embereket. Nekem Isten köré fókuszálódott az életem, az érdeklődésem, a figyelmem. Emlékszem arra is, hogy gyakran játszottunk szentmiséset az öcsémmel és barátaimmal, én voltam a pap – ez is formálta bennem a későbbi elhivatottságot. Nagyanyám sokat mesélt a Jóistenről és a gonoszról is, így gyermeki világomban a láthatatlan, szellemi valóság is jelen volt. Később jött a ministrálás, az oltárszolgálat.

Idézet
Kisgyermekként úgy képzeltem, hogy a pap bácsi „felmegy a mennyországba”, beszél a Jóistennel, majd visszatér, és átadja, amit hallott. Ma már tudom, hogy a pap valóban összekötő kapocs Isten és ember között – ez a hivatás lényege.

– Meséljen a római szolgálathoz vezető útjáról, és arról is, hogyan választotta a jezsuita rendet.

– Teológiai tanulmányaimat Gyulafehérváron kezdtem, majd Németországban folytattam. Végig az élt bennem, hogyan segíthetnék az embereknek közelebb kerülni Istenhez. Képzésem során különösen a lelkigyakorlatokban mélyültem el: önismeretben, istenkapcsolatban egyaránt. Fél évig önkéntesként Jálics Ferenc atya németországi lelkigyakorlatos házában szolgáltam, ez az időszak megerősítette bennem, hogy ilyen módon is segítsem az embereket.
A szentelések után egyházmegyés papként is tartottam lelkigyakorlatokat, itt tapasztaltam meg, mennyire fontos számomra ez a szolgálat.

Idézet
Barátságok, könyvek, tapasztalatok vezettek el oda, hogy megérett bennem a gondolat, hogy csatlakozok a jezsuitákhoz. 2003-ban kértem felvételemet a Jézus Társaságába. Lelkipásztori munkám középpontjában azóta is az emberek és Isten kapcsolata áll.

Magyarországon vezettem a dobogókői lelkigyakorlatos házat, többedmagammal elindítottunk egy lelkivezető és lelkigyakorlat-kísérő képzést. Ezek mind abba az irányba formáltak, hogy lassan megérkezzek ide, Rómába. Meggyőződésem, hogy ahová kerültem, Isten szándéka szerint történt, egyiket sem én választottam – ezt sem. Még tartományfőnökként kerestük, kit lehetne kiküldeni erre a szolgálatra. Mivel beszélek németül – ami itt alapfeltétel –, részt vettem a lelkiségi munkában, egyre inkább felém fordult a figyelem. Megbízatásom lejártával szabaddá váltam, és minden körülmény összeadódott. Úgy éltem meg, hogy Isten külső jelek által vezette a lépteimet.

Idézet
Bár voltak kérdéseim, félelmeim, ellenállás sosem – mindig meg tudtam tenni a következő lépést. Így jutottam ide, Rómába, ahol most már második éve szolgálok.
A Szentatyával is találkozott •  Fotó: Vízi Elemér Galéria

A Szentatyával is találkozott

Fotó: Vízi Elemér

– Összefoglalná az intézmény rendeltetését?

– Kollégiumunk sajátossága, hogy Loyolai Szent Ignác alapította 1552-ben a német nyelvterület papképzésének segítésére. Ez különösen fontos volt a reformáció idején, amikor szükségessé vált a papnövendékek lelki és szellemi felkészítése. Nem sokkal később a tridenti zsinat elrendelte a szemináriumok, papneveldék felállítását.

Idézet
A magyar kollégium pár évtizeddel később, 1578-ban alakult Szántó (Arator) István jezsuita kezdeményezésére, és 1580-ban XIII. Gergely pápa egyesítette a két intézményt. A kollégium a német nyelvterületekről és a magyar korona országaiból érkező papnövendékek számára biztosít képzést. Az egyházmegyék azért küldik őket Rómába, hogy befejezzék a már elkezdett tanulmányaikat és valamilyen szakképesítést szerezzenek.

Összesen 33 diákunk van, akiknek nagyjából fele szeminarista, a többi fiatal pap, akik tovább folytatják tanulmányaikat. A kollégiumot mindig jezsuiták vezették. Célunk, hogy a diákjaink ne csak tudományos, hanem lelki értelemben is fejlődjenek, lehetőségük van a közép-európai nemzetköziség megtapasztalására, más kultúrák megismerésére és Róma szellemiségével való találkozásra. A házban a német a közös nyelv, de az egyetemeken olaszul tanulnak, és mivel itt élnek Rómában, sok mindent megismernek a helyi kultúrából is. Ezáltal

Idézet
lelkiekben és emberileg is érettebbé válhatnak, így mikor visszatérnek saját közösségeikbe, hittel, tudással tudják szolgálni híveiket.

– Hogyan boldogul egy székely gyökerekkel rendelkező pap itt, Rómában, ebben az erősen multikulturális közegben?

– Bár Róma valóban multikulturális közeg, az én hétköznapjaim mégis inkább egy kis szigeten zajlanak ezen belül. Az intézményben németes a mentalitás, maga a ház is ezt a örökséget hordozza. Itt lelkivezetőként kísérem a papnövendékeket és az itt tanuló papokat, amit meghatározó, fontos szolgálatnak tartok. A kulturális sokszínűséget a diákjaink és az itt élő rendtársak biztosítják elsősorban. A magyar diákok mellett, akik az anyaországból és Erdélyből érkeznek, német, osztrák, svájci, holland, szlovák, ukrán, szlovén és horvát diákjaink vannak. A város valóban sokszínű, de ami számomra igazán megragadó, az a hit koncentrációja, ami itt Rómában tapasztalható.

Idézet
Itt nemcsak az emberek sokszínűsége érint meg, hanem a város rétegzett történelme is, amely szinte minden sarkon tanúskodik a hitünkről. A katakombáktól kezdve a vértanúk sírjain át a hatalmas templomokig, minden a hit lenyomata. Ezek nemcsak történelmi emlékhelyek számomra, hanem élő tanúságai annak, hogy emberek évszázadokon át mit tettek a hitükért, hogyan éltek és haltak meg érte.

Székelyföldről jövök, egy erősen katolikus közegből, ahol a vallás nemcsak hagyomány, de identitás is. Rómában ugyanazt az otthonosságot érzem. A katolikus liturgia, akárhol is vagyunk, ismerős – még ha más nyelven is zajlik, a szentmise ugyanaz. Számomra ez adja Róma igazi értelmét:

Idézet
egyszerre vagyok egy kulturális sokszínűség közepén és egy mélyen otthonos lelki térben.
•  Fotó: Orbán László Galéria

Fotó: Orbán László

– Rómában vagyunk, így kötelező néhány szót ejtenünk a Szentatyáról is. Mit jelent ön számára, hogy a pápa is jezsuita?

– Számomra egyfajta közelséget jelent, támogatást a szolgálatomban. Olyan ez, mint amikor székelyekül beszélgetünk – értjük egymást fél szavakból is.

Idézet
Ferenc pápa ismeri a mi lelkiségünket, a világunkat, és beszédeiben, hozzáállásában nagyon jól érzékelhető ez. Örültem annak, hogy nyitott lelkületű és ki mer menni a határokra – itt nemcsak földrajzi vagy társadalmi határokra gondolok, hanem gondolkodásbeli, társadalmi-kulturális és az emberi életet, a világot érintő megannyi határterületre.

Még a megválasztása előtt az egyik rendi gyűlésünk mottója az volt: „Krisztussal a határokig” – amikor Ferenc pápa megérkezett, ezt láttam megvalósulni. Meg merte törni azokat a berögzült mintákat, amelyekről azt hittük, hogy egy pápa soha nem lépheti át őket. A lelkekért képes messzire menni – ez ignáci gondolat. Megszólít olyanokat is, akik korábban távol érezték magukat az egyháztól. Emberközeli, egyszerű gesztusaival meg tudja nyitni az emberek szívét.

Idézet
Ferenc pápa határozottan a szegények és a periférián élők felé fordul. Ő valóban hisz abban, hogy amikor a szegények felé fordulunk, Krisztussal találkozunk. Ebben a válságoktól terhelt világban – beleértve az egyház válságait is –ez egy erős üzenet. Ott van még az „együtt járás” üzenete.

Már megválasztásakor, a Szent Péter-bazilika erkélyéről is erről beszélt: az egyház legyen együtt haladó közösség. A szinodális folyamat, amit elindított számunkra, európaiak számára, különösen fontos. Ebben az individualizmus uralta világban

Idézet
segít, hogy megtanuljunk közösségben gondolkodni, egymást meghallgatni, együtt keresni az utat, mert a hit nem magánügy, nem élhető meg egyedül – közösség kell hozzá.
Már gyermekként vonzotta a papi hivatás •  Fotó: Orbán László Galéria

Már gyermekként vonzotta a papi hivatás

Fotó: Orbán László

– Az önnel készült korábbi interjúkban gyakran beszélt a csendről, melynek meghatározó szerepe van az Istennel való kapcsolatában. Mit jelent ez az ön számára?

– A csend kapcsolódik a jelenléthez, nem csupán külső nyugalmat jelent, hanem egy belső állapotot is. Az ember természetéből fakadóan sokat időzik a múltban vagy a jövőben – emlékezik, tervez, aggódik. Ezek hozzánk tartoznak, de könnyen elvonják a figyelmet a pillanatról. A csend nem egy passzív állapot, hanem egy aktív figyelem, ami segít elengedni a belső zajokat, az elvárásokat, előítéleteket, és lehetőséget ad arra, hogy ténylegesen jelen legyek. Az imádság lényege nem az, hogy én mondok valamit, hanem a hogy felveszem a kapcsolatot.

Idézet
Ahogy az emberekkel, úgy Istennel is csak a jelenben tudok találkozni. A mai világ zaja és információs túltelítettsége mellett különösen fontos, hogy legyenek csendszigeteink. Ezekben a pillanatokban tudok befelé fordulni, valóban meghallani a másikat – legyen az Isten vagy ember. A csendben közelebb kerülhetünk önmagunkhoz is.

Ez a szemlélődés: nem a vágyaimat vetítem a valóságra, hanem azt látom, ami van. Ebből a figyelemből születhet meg az igazi kapcsolódás – magammal, a másikkal, Istennel.

– Amennyiben nem jezsuita atya lenne, mivel foglalkozna?

– Belenőttem ebbe a szolgálatba, de biztos vagyok abban, hogy akkor is emberekkel foglalkoznék. Ahogy most a hit, a vallás és a lelki élet dimenziójában segítem az embereket Isten felé, ugyanúgy segítenék akkor is, csak talán más eszközökkel. Számomra az Istenre és az önmagamra találás szorosan összekapcsolódik – ha valaki rátalál Istenre, akkor önmagára is rátalál. Talán hittanárként, lelkigondozóként, pszichológusként vagy terapeutaként dolgoznék, mert ezek a szakterületek is az emberi lélekhez visznek közel.

Idézet
Azt hiszem, azt nevezzük hivatásnak, amikor az ember érzi, hogy azáltal, amit tesz, nemcsak másokat segít, hanem ő maga is fejlődik. A hivatásom visszahat rám, megnyit, megerősít.

Őszintén mondhatom, az én hivatásom a legszebb. A Jóistennel foglalkozunk, rá figyelünk, róla beszélünk, és vele keresünk kapcsolatot, miközben persze a saját küzdelmeinkkel is szembenézünk.

Idézet
Az, hogy vele foglalkozhatok, számomra a mennyország előíze; hogy láthatom, hogyan munkálkodik Isten az emberek életében, hogyan formál, gyógyít, kísér, az lenyűgöz és elmélyít.

Ez az, amiért hálás vagyok.

A katolicizmus középpontjában •  Fotó: Vízi Elemér Galéria

A katolicizmus középpontjában

Fotó: Vízi Elemér

A kereszténység legnagyobb ünnepén Vízi Elemér atya a következő gondolatokkal köszönti a Székelyhon olvasóit:
Szívből kívánom, hogy a húsvét ünnepe ne csupán a hagyományok ápolását jelentse, hanem a közösségek megerősödésének és a hitben való elmélyülésnek is forrása legyen, hiszen a feltámadás örömhíre nemcsak a múlt üzenete, hanem ma is képes megérinteni és átalakítani életünket. Jézus tanítványai sem egyik pillanatról a másikra ismerték fel a Feltámadottat, hanem fokozatosan jutottak el annak bizonyosságára, hogy valóban él. Örülnék, ha mindannyian megtapasztalhatnánk a Feltámadt Krisztus személyes jelenlétét életünkben, ahogy Ő újra és újra megkeres minket az élet kisebb-nagyobb eseményeiben, és ahogyan a tanítványok is, mi is ezen találkozások után másként láthatnánk önmagunkat, a világot és egymást, mert tudjuk: a Feltámadott kapcsolatban van velünk, és Őhozzá tartozunk.

1 hozzászólás Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. május 18., vasárnap

Nicușor Dan győzelmét mutatják urnazárás után közétett exit pollok

Az exit poll eredmények alapján a függetlenként indult Nicușor Dan, Bukarest főpolgármestere a szavazatok 54 százalékát, míg George Simion, az AUR elnökjelöltje 45 százalékát szerezhette meg.

Nicușor Dan győzelmét mutatják urnazárás után közétett exit pollok
2025. május 18., vasárnap

Este kilenc után mutatjuk az exit poll-eredményeket

Példátlanul felfokozott hangulatban zajlott az elmúlt két hét, az elnökválasztás két fordulója közötti időszak. Hamarosan kiderül, hogy miért is.

Este kilenc után mutatjuk az exit poll-eredményeket
2025. május 18., vasárnap

Tekintélyt sugárzó várfalalak védelmezik az árkosi unitárius templomot | Templomtúra

Székelyföld egyik utolsó, teljes felújításra váró erődtemplomát kikezdte az idő vasfoga, de méltóságából nem veszített. Az Árkos fölött őrködő szakrális épületegyüttes helyén már a kezdetekben is unitárius templom állhatott.

Tekintélyt sugárzó várfalalak védelmezik az árkosi unitárius templomot | Templomtúra
2025. május 18., vasárnap

Már másfél millióan szavaztak külföldön

Romániai idő szerint vasárnap 18:30-ig több mint 1,5 milió román állampolgár szavazott külföldön az elnökválasztás második fordulójában – derül ki az Állandó Választási Hatóság (AEP) valós idejű adataiból.

Már másfél millióan szavaztak külföldön
2025. május 18., vasárnap

Már csak két óra maradt hátra

Mivel a szavazólapok mindenütt azonosak, a választók bárhol leadhatják voksukat – a következő két órában még nagyon sokan elmehetnek szavazni.

Már csak két óra maradt hátra
Már csak két óra maradt hátra
2025. május 18., vasárnap

Már csak két óra maradt hátra

2025. május 18., vasárnap

Filmezni akart a szavazóhelyiségben, lökdösődés lett a vége

Vasárnap összesen 140 lehetséges választási incidensről érkezett bejelentés a belügyi szervekhez.

Filmezni akart a szavazóhelyiségben, lökdösődés lett a vége
2025. május 18., vasárnap

Hat óra előtt meghaladta a részvétel az első fordulós összlétszámot

Vasárnap 17 óra 30 percig a választói névjegyzékben szereplők 53,39 százaléka, azaz 9,6 millió választópolgár szavazott az elnökválasztás második fordulójában – derül ki az Állandó Választási Hatóság (AEP) valós idejű adataiból.

Hat óra előtt meghaladta a részvétel az első fordulós összlétszámot
2025. május 18., vasárnap

Az irány jó, de a székelyföldiek fele még nem szavazott

A számok magukért beszélnek, négy órával urnazárás előtt így áll Székelyföld a részvétellel. Összehasonlításként: Kolozs megye 55 százaléknál tart, Bukarest pedig 48 százaléknál.

Az irány jó, de a székelyföldiek fele még nem szavazott
2025. május 18., vasárnap

Székelyudvarhelyen is élénkebb a szavazási kedv

Sokkal nagyobb részvételt eredményez az államelnök-választás második fordulója, mint az első. Székelyudvarhelyen is egyértelműen a szavazókedv jelentős növekedését tapasztalják a szavazóbiztosok.

Székelyudvarhelyen is élénkebb a szavazási kedv
2025. május 18., vasárnap

A sepsiszentgyörgyiek fele Sloboziára tekint – a többiek mennek szavazni

Folyamatos a mozgás a háromszéki megyeközpontban a választás napján: délután négy óráig a lakosság negyvenkét százaléka voksolt. Mindeközben nagyon sokan a Sepsi OSK idegenbeli meccsét figyelik a tévében. Van ok aggodalomra.

A sepsiszentgyörgyiek fele Sloboziára tekint – a többiek mennek szavazni