– magyarázta az ágazat fejlődésének az okát Romfeld Zsolt. Hargita megyében egyébként 27 585 állattartó gazdaság működik, ezek között a szarvasmarha-, illetve juhtartó gazdaságok száma (12 ezer, 11 ezer) a legnagyobb. A stabilizálódás eredménye egyébként a hatékonyságban is megmutatkozik: az igazgatóság jelentésből kiderül, hogy a szarvasmarhák esetében az utóbbi időszakban az állomány koncentrálódása figyelhető meg, nincsenek már egy-két állatot tartó kis, háztáji gazdaságok, egyre több viszont a 15-20 egyedes állománnyal rendelkező farm, ami az ágazat gyorsabb fejlődésének, illetve az EU-s finanszírozási forrásokhoz való hozzáférés feltétele. Mindazonáltal Hargita megyében továbbra is sok szarvasmarhatartó gazdaság működik viszonylag kis állatállománnyal, ezeknek a többsége családi gazdaság. A jelentés szerint valamivel több mint 12 ezer szarvasmarhatartó gazdaság működik a megyében, ezekben átlagban 8 marhát tartanak.

A gyarapodást már a helyi szaporulat adja

Az ágazat erősödésére utal az is, hogy a megyei szarvasmarha-állomány növekedését már a helyi szaporulat adja a korábban behozott új fajták – hús- és tejelőmarhák – esetében is, amelyek lassan felváltják az eddigi legelterjedtebb fajtát, a román tarkát. Az utánpótlást maguk a gazdák nevelik saját szelekció alapján, az első- és másodéves szaporulatok már kezdenek akklimatizálódni erre a vidékre – magyarázta Romfeld Zsolt. A Hargita megyében tartott tejelőmarhák átlagban összesen 2 millió hektoliternyi tejet adnak évente, a juhok mintegy 100 ezer hektoliternyit, a kecsketej mennyisége pedig átlagban 27-33 ezer hektoliter között ingadozott az elmúlt években.

Termelés

Legnagyobb számban szárnyasokat tartanak a Hargita megyei farmokon, az állomány idén meghaladja a 684 ezres egyedszámot. Ez tavalyelőtt is hasonló volt, tavaly viszont majdnem a felére csökkent, ez viszont egy természetes hullámzás eredmény, jórészt attól függ, hogy a nagy farmokon mikor történnek a telepítések, illetve vágások.

A méztermést – ami az utóbbi három évben folyamatosan csökkent, 293 tonnáról 237-re – mintegy 20 ezer méhcsalád adja. Az igazgatóság adatai szerint a lóállomány nagyjából stabil a megyében, 13 ezres az egyedszáma évek óta, ám ők csak a genetikai megőrzés alá tartozó, illetve lóútlevéllel rendelkező egyedeket tartják számon, a többi azonosított egyed a helyi állatorvosok nyilvántartásában szerepel. A valóságban csökken a lóállomány a megyében, ennek pedig egyértelműen a mezőgazdasági gépesítés az oka – mondta el Romfeld Zsolt.

Jórészt csak élve tudják értékesíteni az állatokat

A hús értékesítése szempontjából Hargita megyében nagy hátrányt jelent az, hogy nincs egyetlen vágóhíd sem a megyében. Ez miatt

2019-ben közel 44 ezer állatot értékesítettek a gazdák, tavaly mintegy 35 ezret, idén július végéig pedig közel 15 ezret. A juhok és kecskék esetében szezonális értékesítés zajlik, húsvétra adják el a bárányokat a gazdák, illetve felhizlalva exportra küldik. Ebben az ágazatban is csökkent az értékesítés: 2019-ben 153 ezer juhot és bárányt adtak el a Hargita megyei állattenyésztők, 2020-ban 136 ezret, idén július végéig pedig 85 ezret. A sertéseket a Hargita megyei gazdák jórészt saját, illetve családi fogyasztásra nevelik, egy kis részét pedig közvetlen értékesítés során adják el.

Három vágóhíd épül

A megye adottságai kedveznek az állattenyésztésnek, a szomorú az, hogy jórészt csak élőállat-kereskedelem zajlik a megyében, mert nincs egy vágóhíd sem. Ha lenne, az itt nevelt állatok húsát mint kész árut – tehát feldolgozott termékként – lehetne értékesíteni, ami pluszjövedelmet hozna a gazdáknak, ami egy ösztönző tényező lenne az ágazatban – magyarázta Romfeld Zsolt. A megyei mezőgazdasági igazgatóság vezetője ugyanakkor e tekintetben egy kedvező hírről is beszámolt:

Hamarosan elkészülnek ezek az egységek, amelyek közül az egyik egy kisvágóhíd, úgynevezett vágópont lesz, a másik kettő pedig hagyományos vágóhíd. Az állattartásnak kedvez egyébként a mezőgazdasági területek megoszlása is Hargita megyében: az igazgatóság adatai szerint az agrárterületek 81 százaléka kaszáló és legelő. Ez összesen több mint 310 ezer hektárnyi területet jelent, ugyanakkor – amint arról Romfeld Zsolt beszámolt – a szántóterületeken (72,8 ezer hektár – 18,61%) is egyre jellemzőbben az állatok táplálásához szükséges takarmánynövényeket termesztenek a gazdák.