A műgyűjtés fortélyairól és egy „röpkiállításról”

A sóbányában tett látogatás után a korondi Kalonda alatti temetőben a jelen lévő alkotóművészek, rokonok és tisztelők, falustársak – köztük Ambrus Lajos költő, szerkesztő, a Firtos Művelődési Egylet elnöke és Ravasz Ferenc alpolgármester – megkoszorúzták a tavaly ősszel elhunyt Páll Lajos képzőművész-költő sírját, majd meglátogatták azt a tárlatot, amelyet az új Művelődési Házban állítottak össze Vinczeffy László irányításával a Józsa János-féle gyűjteményből.

Józsa János, az adománytevő is megszólalt, röviden ismertette a gyűjteményt és annak történetét. Műgyűjtői szenvedélyét 1961-től keltezi, amikor Bukarestben a piacon árulván a kerámiát megismerkedett egy idős hölggyel, aki elmondta, hogy komoly festménygyűjteménye van, s azt szívesen megmutatja, sőt el is ad belőle, ha megfelelő vevőt talál. Kiderült, hogy a kispolgári lakásban Nicolae Grigorescutól, Ion Andreescutól, Theodor Amantól és más klasszikus, országosan ismert és számon tartott román festőktől valók a képek.

Annyira betöltötték a festmények a falakat, hogy nem maradt egy tenyérnyi szabad hely sehol, még a villanykapcsolót is keresni kellett. Úgy döntött, hogy megvásárol egy hórát táncoló társaságot ábrázoló képet, valamilyen oknál fogva az tetszett meg neki. A gyűjtemény első darabját aztán megmutatta Marosvásárhelyen élő tanárainak, akik maguk is jeles képzőművészek voltak. A hozzáértők megmondták, hogy nyugodt lehet a festményt illetően, annak semmi különös értéke nincs, egy ismeretlen amatőr gyenge színvonalú munkája.

„Ez volt a kezdet – mondta el Józsa János ezt az első, anekdotának számító történetet –, de a vége sem volt különb. Nemrég felfedeztem Feszty Masának, Feszty Árpád lányának, Jókai unokájának egy képét, amelyet meg is vettem drága pénzért. Azt mondták, hogy szakszerűen restaurálták. Én a név miatt hajtottam erre a festményre. Amikor a szakértő barát megnézte, mindjárt mondta, hogy jó a kép, ha felszabadítjuk a rámázolt réteg alól az eredetit. Szóval itt a jó képet rontotta el a pancser.”

A két történet között közben tovatűnt vagy negyven esztendő. Józsa János nem tudott szabadulni ettől a műgyűjtői szenvedélytől. Másfél száznál több kép árulkodik elhivatottságáról. Majdhogynem felbecsülhetetlen értéket halmozott fel. A községnek adományozott mintegy 160 munka szerzői közt felbukkan Szőnyi István, Ziffer Sándor, Iványi-Grünwald Béla, Barcsay Jenő, Fényes Adolf, Berényi Róbert és – természetesen – Páll Lajos neve is.

A mostani tárlatra kiválasztott 22 mű között látni két ismeretlen nagybányai művésztől származó festményt, amelyek szintén kiváló alkotások, bárhol megállják a helyüket. Ha kiderül a szerzők neve, az tovább növelheti értéküket. Kétségtelen, hogy Korond egy újabb intézménnyel gazdagodhat, egy komoly kiállítási anyag, turisztikai célpont viszi tovább a község hírét. Az új Művelődési Ház emeleti részén rendelkezésre állnak termek, de a község vezetése attól sem zárkózik el, hogy a gyűjteményt egy új épületben helyezi majd el, amelyet később sóvidéki képtárrá szeretnének továbbfejleszteni.

A majdhogynem kötelező butiksori látogatás után az MMA küldöttsége Vinczeffy atyhai portájára látogatott. A néhány órán át nyitva tartó „röpkiállításon” az MMA székelyföldi tagjai – Bocskay Vince, Kusztos Endre, Kuti Dénes, Hunyadi László, Vargha Mihály, Vinczeffy László és Páll Lajos –, valamint a meghívott sóvidéki művészek – Kuti Botond, Siklódi Zsolt és Sánta Csaba – két-két művét láthatták a érdeklődők.

Ezt követően Vinczeffy szabadtéri szoborparkját lehetett megtekinteni. A programok létrejöttét – az MMA budapesti szervezői, Vinczeffy László és Kuti Dénes mellett – a Korond községi tanács, Atyhában Simó Ferenc és Hadnagy Albert családja támogatta, Györfi József helyi tanácsos pedig lovasokat és népviseletbe öltözött fiatalokat mozgósított a vendégsereg fogadására.