Tapossák ki a mintát a szőnyegből!

2024. december 02., 14:002024. december 02., 14:00

Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.

Kezdjük a nagy képpel. Románia éveken át azt mutatta magáról, amit a nyugati partnerek elvártak tőle: a nagy és boldog huszonhét tagú családban ő az abszolút jó gyerek, aki kezet mos ebéd előtt, betartja az illemszabályokat, nem böfög, az étkezés végén pedig megköszöni, amit kapott. És mindenkit folyamatosan arról biztosít, hogy továbbra is hű a lefektetett szabályokhoz – például besegít a használt evőeszközök elmosásában is.

Igen ám, de a magáról mutatott kép annyira eltompított mindenkit, hogy senkinek nem tűnt fel: egy ideje be-becsúszik egy-egy böffentés, az elébe tett étel leszólása és a tányérok időnkénti összetörése.

Jól van, engedjük el a párhuzamokat, és fogalmazzunk világosan.

Románia éveken át annyira erőltetetten bizonygatta, hogy az Európai Unió és a NATO egyik legmegbízhatóbb partnere – ami igaz is –, hogy közben nem vette észre, a társadalom fele nem úgy gondolkodik, mint a vezető politikai fősodrat.

Olyan sokáig hitte el magáról a csúcsvezetés, hogy az úzvölgyi katonatemetőnket gyalázó szélsőségesekkel nem kell foglalkozni, hiszen azok szépen kifulladnak, hogy az egy szem AUR-típusú pártból mostantól három is ott fog ülni a parlamentben. És

olyan parlamenti munka fog zajlani, mint egy igazi banánköztársaságban.

A Patyomkin-fal mögül nagyon rövid idő múlva, az új parlament beiktatása után rögtön felsejlik majd az a Románia, ami kitermelt magából negyven százaléknyi olyan szélsőséget, ami sehogy sem összeegyeztethető az „európai értékekkel”. Ezt mindenképpen kezelni kell valahogy – a jövő majd megmutatja, hogy mennyire sikerül.

És akkor nézzük meg, hogy mi a helyzet velünk, romániai magyarokkal. Nos, a kép határozottan biztató. Tanult barátom jelezte,

unja már, hogy megint félelemkeltéssel kampányol az RMDSZ. Igen, mert mással lehetetlen mozgósítani

– mondtam. A kampányok ugyanis mindig arról szólnak, hogy ha nem mi győzünk, akkor az ellenfél fog legyőzni minket. A politikában ugyanis nincsenek barátságok, csak érdekek és ellenfelek vannak.

De ha már itt tartunk, egy dolgot mindenképp szóvá kell tennünk. Jó volt látni, hogy a székelység vezetői – polgármesterek, tanácselnökök, szenátorok, képviselők – milyen intenzitással vetették bele magukat a kampányba, mennyire megdolgoztak azért, hogy megszólítsanak minket, választópolgárokat.

Több olyan újrázni készülő jelölt is a szavazatainkért könyörgött, csúszott, mászott, aki évek óta egyetlen (!) sajtótájékoztatót sem tartott arról, hogy mivel is üti el az időt Bukarestben. Ezeket a politikusokat a romániai magyarok vasárnap nagyvonalúan visszaküldték Bukarestbe.

Nagy szerencséjük, hogy pártlistára kellett szavazni, nem pedig személyre,

utóbbi esetben ugyanis minden bizonnyal másabb lett volna az eredmény.

A romániai magyarok, főleg a székelyek, vasárnap rácáfoltak az egzakt tudományokra, és bebizonyították, hogy az öt százalék esetenként lehet akár hat és fél is. Érezték a helyzet súlyát és a nyakukban lihegő román szélsőségesek jelentette óriási veszélyt. Most azonban azt várják el, várjuk el, hogy a visszaküldött képviselőink, szenátoraink mindegyike úgy dolgozzon Székelyföldért, Partiumért, Erdélyért, hogy hűteni, locsolni kelljen a gépezetet.

Azt kérjük tőlük, hogy tapossák ki a szőnyegből a mintát!

Publicisztika Választások 2024