Több mint hatszáz gyalogos zarándok indult Udvarhelyről

Már fél hat körül nagy volt a készülődés a templom körül: a méretes csomagokat teherautóra rakták. Este a lenkúti szálláson veszik majd át azokat, akik ott éjszakáznak. 

A zarándokindító szentmise főcelebránsa Botár Gábor plébános, mint egyik lelki vezető, üdvözölte az erdélyi és anyaországi testvéreket, akik az ősi Mária-tiszteletet jegyében felkerekednek a székelység legnagyobb szabadtéri szentélyébe. Kiemelte: a zarándoklat földi utunkra is utal, de a tevőleges útrakeléstől, a felajánlásoktól és vállalástól szebb, értékesebb lesz az életünk.

Kihívás, remény, közösségi vállalás

Koronkai Zoltán magyarországi jezsuita a zarándoklásról három gondolatot emelt ki. Elsőként a kihívást említette: ki kell lépnünk a kényelmi zónánkból. Ez a cselekedet mélyen keresztényi. Ugyanakkor erőfeszítést igényel. Küzdelmek várnak az úton járókra. Ferenc pápát idézve: misszionárius közösség vagyunk, és tudjunk odalépni mások felé. Ezt a kilépést szimbolizálja a zarándoklat.
De ez nem megy magától: kell valami motor – a remény, amivel elindulunk. Valamire vágyunk: azt szeretnénk elérni, megtapasztalni és találkozni a szenttel, az Istennel. Mi az én személyes reményem? Mi vonzott? – kérdezte a jezsuita atya. Az indulók csendben újra megfogalmazhatták maguknak, miért indultak el, mi a személyes reményük, hogy a szentmisében odaadhassák ezt az Úrnak.

„Az Úristennek is van reménye, terve a zarándoklatunkkal. Szeretne valamit ajándékozni általa. Ezekben a napokban a Szentlélek eljövetelére várakozunk. Jézus ígérete szerint Isten Lelke minden ajándékot meghalad, amit kérni tudunk. Nem csak mi fáradozunk, Isten is dolgozik, hogy szívünket átalakítsa” – fogalmazott Koronkai Zoltán. – A zarándoklat közösségi vállalkozás. Nem egyedül vagyunk, sokan indultunk el. Mind együtt, egyszerre, ami mélyen fejezi ki, hogy a kereszténység nem magánügy. Nem én, mi találkozunk az Istennel. Isten zarándok népét, az egyház lényegét tapasztaljuk meg: együtt érjünk célba. Nem megelőzni, segíteni kell egymást, hogy együtt haladva tegyük meg a távot. Ugyanakkor azok is jelen vannak, akik már előttünk jártak; a szentek is kísérnek. Különleges módon vagyunk közösségben Jézus anyjával, aki oltalmaz, vezet. Törekvése ugyanaz, ami a fiának, hogy mindnyájan közösségben legyünk, és szívünkben legyen a Szeretet, vagyis a Szentlélek.

Áldás az úton levőkre

Azért imádkoztak, hogy Istennek ez az álma megvalósuljon. Kérték a bűnbánat kegyelmét, a szent elszántságot, hogy a zarándoklat minden fáradtságát tudják elviselni, felajánlani. Szólt a fohász a jótevőkért, a zarándokokért, akik messziről kelnek útra a Csodatevő Szűzanyához: érjenek szerencsésen oda és majd haza. A betegeket lélekben viszik magukkal és mindazokat is, a munkahelyi elfoglaltság vagy egyéb akadály miatt nem indulhattak el.

A zászlók és más jelképek alatt a főbb kereszteknél megáll a zarándokoszlop, imádkoznak, énekelnek. Ugyanakkor lehetőség van a szentgyónásra vagy lelkibeszélgetésre. Az első pihenőt a Cekend alatt tartják, az ebédet Homoródfürdőn fogyasztják el. Éjszakára hagyományosan Lenkútnál, a lövétei gazdák csűreiben, a szénában vernek tanyát.

Csatlakozási lehetőségek

Szombaton hajnali négy órakor a Pethő vendéglő elől indul a zarándokbusz, megáll a központban a református templom előtt majd a Kis Szent Teréz-templomnál. Öt órakor a Hármaskeresztnél találkoznak a csoportok. Hat órakor az Anna fogadó parkolójában közösen reggeliznek. 10 óra körül a Márton Áron Gimnázium sarkánál a Szék út elején találkoznak a székelyudvarhelyi keresztaljával, és együtt haladnak a szentmise helyszínére, a csíksomlyói Nyeregbe.

A visszatérő gyalogosok szombat estig jutnak el a lenkúti szálláshoz. Vasárnap reggel fél hétkor autóbusz indul a Pethő vendéglőtől, megáll a központban és a Kis Szent Teréz-templomnál: kiszállítja a Lenkúthoz azokat, akik visszafelé is gyalog jönnek.

Vasárnap a székelyudvarhelyi Rákóczi Sportcentrumban fél héttől adnak hálát a búcsúért. A szentmise szónoka Kémenes Lóránt Zoltán tűri plébános lesz.