A két évtizedes kalákás tapasztalat azt mutatja, hogy augusztus első hete csapadékmentes, így a falut híressé tevő népi mesterségek – köztük a kapufaragás illetve -festés – szabadtéri elsajátítására alkalmas a nyitott kapus csűr, a valahai jószágok alkotómunkára berendezett laka; az öregház tornáca. Akik pedig nyári árnyékra vágyva kopácsolnának, nemezelnének, festegetnék a bútordarabokat, azok az óriási diófa, illetve a gyümölcsét a napokban érlelő eperfa alatt leltek alkotóteret.

Örültek a tanulásnak

Tavaly ilyenkor majdnem háromszor ennyi gyermek zsibongott a portán belül. Idén csak helybéli és Máréfalvához kötődő kicsiket és nagyobbacskákat tudott fogadni a Kőlik Hagyományőrző Egyesület rendezvénye. A gyermekek már első nap kifejezték, mennyire örülnek a tanulási lehetőségeknek, hiszen hosszúra nyúlt számukra a megszorításos szünidő.

Az érvényben lévő járványügyi korlátozások miatt nagy körültekintéssel tervezték meg a Kaláka-tábort – világlott ki Szallós-Kis Judit elnök szavaiból. Figyeltek az egészségvédő előírásokra, a korábbiaknál is fokozottabban a higiéniára, a távolságtartásra, és lázat is mértek. A kézműves tevékenységek amúgy is személyes elmélyülést igényelnek, így nem tudta befelhőzni az alkotásvágyat a pandémia árnya.

Igaz, a tábor időtartama és a napi program a szokásosnál rövidebbek voltak, de nagyobb hangsúlyt fektettek a hely- és honismeretre – részletezte a záró napon Judit. A honismereti kirándulás alkalmával ellátogattak a falu régi templomát jelző emlékkereszthez, közben megismerték a település határát, az évszakhoz kötődő hagyományokat és a dűlőneveket. Noha már kevesen termelnek búzát, de aratás idején találtak friss szalmát, és a helybéli Székely Béla emlékszik a búzakoszorú fonására, így hát el is készített egyet a tájház számára. A táborozóknak annyira tetszett, hogy kedvet kaptak jövőben elsajátítani a búzakoszorú fonásának technikáját.

A kapcsolatok mélysége, szépsége

A tinédzsereket érdeklik a kapcsolatok, így igazán mélyre sikerült a Kett pedagógiai módszerrel, Fekete Annamária vallástanár által tartott Szent Erzsébet-foglalkozás. Az Árpád-házi szentre amiatt esett a választás, mert a falunak van Erzsébet-harangja – magyarázta az egyesület elnöke. Régen a lepedők szélére csomóztak szebbnél szebb díszítményeket a lányok, a táborban ugyanazzal a módszerrel karkötők készültek. Az oktatók arra is figyeltek, hogy ne a mennyiség, hanem a minőség motiválja a jövő kézműveseit. Telefontartót nemezeltek, gyöngyöt fűztek, gyakorolták a népi bútorfestést. A fafaragás, a kopácsolás lenyűgözte a fiúkat és a lánykákat egyaránt.

Csattog a szövőszék, rongyszőnyeg készül rajta, a helyi asszony, Csíki Magdolna nagy türelemmel segítette sikerélményhez az osztovátába beülőket. A különböző népi mesterségek munkafolyamatai elsajátításában, a mozdulatok tökéletesítésében a neves népi mesterek mellett azok a fiatalok is bekapcsolódtak az oktatásba, akik korábban maguk is Kaláka-táborosokként kezdték eltanulni a faragott, festett székely kapuk készítésének részműveleteit.

Csütörtökön, játékos kvíz formájában adtak számot a tanultakról a résztvevők, amelyben szerepeltek a kapumotívumok, régi szavak és a népi mesterségek eszközkészletének elnevezései. Büszke lenne a maroknyi kézműveskedő gyermekre a tábor megálmodója, a néhai Kovács Piroska néni. Hiányzik a kapumentésért Europa Nostra-díjat érdemlő tájházalapító. Nem csupán a keze nyoma látszik mindenütt, avagy az általa megmentett kapukon a mintakincs. Kötetei mindig ott vannak az asztalon – már-már tankönyvek – mutatta is Szallós-Kis Judit.