Nem áll a lábán az elmélet, hogy természetes élőhelyükön táplálék nélkül hagyjuk a medvéket

Csak állami erdő létezett, az erdészeteknek pedig szigorú erdeigyümölcs-begyűjtési éves terve volt.

Ez a helyzet fennmaradt a rendszerváltás után is, de nem napjainkig. Az állami erdészetek által begyűjtött erdeigyümölcs-mennyiség drasztikusan lecsökkent.

El lehet képzelni ennek a tevékenységnek az ipari jellegét. A tizenegy – majd az erdők visszaadásával csökkenő számú – erdészeti hivatal legkevesebb 200 ponton (erdészeti kantonok minimális száma) vették át a napközben leszedett mennyiségeket, és ezt egész éjszaka folyamán szállították be Hargita megyében Gyergyószentmiklósra, az Erdei Gyümölcs Begyűjtő Központba, ahol mélyfagyasztották (-18 Celsius-fok), vagy hűtötték (0–4 Celsius-fok), és 2–3 naponta indult 20 tonnás rakomány exportra.

A begyűjtésben a helyi lakosság szerepe volt kiemelkedő a kezdeti időszakban, majd a hangsúly áttevődött helyi és idegenből érkező roma közösségekre. Különböző okok miatt azonban ez a tevékenység napjainkra lényegesen lecsökkent. Közrejátszik ebben többek között az állami erdészeti hivatalok számának csökkenése, a gyümölcsöt gyűjtő lakosság érdektelensége, az erdőtulajdonosi társulások tőkehiánya stb. A nemzetközi piaci helyzet sem kedvező, ugyanis a számukra alapanyagnak számító erdei gyümölcsért nem hajlandók korrektebb árat fizetni, a termesztett erdei gyümölcsök feldolgozása felé tolódik a hangsúly.

Annak kapcsán, hogy valóban csökkenhet-e az évente begyűjtött mennyiség, a kedves olvasó azon gondolkodjon el, hogy

• vett-e részt valaha az ipari erdeigyümölcs-gyűjtésben, és napjainkban ezt megismételné-e?

• mikor volt utoljára saját családi felhasználás céljával erdei gyümölcsöt gyűjteni, illetve mikor vásárolt utoljára ilyen terméket és milyen mennyiséget (a régmúlt időkhöz képest)?

A válaszokat sejtem, az viszont tény, hogy napjainkra az állami erdészet által begyűjtött egész éves gyümölcsmennyiséget a 2000-es évek elején egy hét alatt gyűjtötték, szállították, kezelték és küldték exportra. Hogy léteznek az erdőről közvetlenül begyűjtő ambuláns gyűjtőpontok, amelyeket magánvállalkozások működtetnek, vagy néhány erdőtulajdonosi közösség foglalkozik az erdei gyümölcsök begyűjtésével és azok magasabb szinten feldolgozott formában történő értékesítésével, igaz, de csepp a tengerben.

Vajon, az erdei gyümölcsök termésterülete is csökkent? Határozottan kijelenthető, hogy nem. Sőt a széltörések utáni vágterekben elsőként jelenik meg a málna, és sajnos a széltörések előfordulási gyakorisága és az érintett területek kiterjedése folyamatosan növekszik. Hogy a vadállomány számára feltételezett zavarási hatásból mennyi tulajdonítható az erdei gyümölcsök begyűjtésének és mennyi a gombászásnak? Nem tudnám számszerűsíteni, de azt kell tudni, hogy bizonyos társadalmi kategóriák nem specializálódnak erdei gyümölcsre vagy gombára.

Köztudott, hogy a gomba átvételi ára kiszámíthatatlan, némiképp a mennyiségtől függ, minél több van, annál olcsóbb az egységár. De így is gombából könnyebb ugyanannyi pénzt szerezni egy nap alatt, mint például málnából. Ráadásul a gombászás kevésbé unalmas, a málnagyűjtés ehhez képest rabszolgamunka. Tehát, amennyiben jobb ára van a gombának (és a gombabegyűjtési ágazat ilyen szempontból sokkal rugalmasabb), azok a területrészek, ahol inkább erdei gyümölcsök teremnek, kevésbé zavartak. S azon személyek hatására, akik igenis szakosodnak valamilyen erdei melléktermék gyűjtésére, mi jellemző?

A kedves olvasó elgondolkodhat, az erdei gyümölcsök kapcsán azon is, hogy utoljára mikor járt saját részre vagy leadási céllal gombáért erdőre. Én emlékszem azokra az időkre, amikor szüleimmel akár több órát is álltunk egy átvevőpontnál, amíg leadtuk a gombát, és ott találkoztunk szomszédokkal, ismerősökkel más tömbházlakókkal.

Azonban mióta az átvételi árakkal megkezdődött ez a kiismerhetetlen zsonglőrködés, többen felhagytak ezen tevékenységgel, kifizetődőbb inkább a normális munkaidő után túlórát vállalni vagy szakmunkát végezni. S az éves szabadságuk alatt gombászók, külföldön keresnek egy hónapos szezonmunkákat.

Összességében megállapítható, hogy napjaink erdei melléktermék-gyűjtése mennyiségében és a vadállomány számára kifejtett zavarási hatásában messze elmarad az ezelőtt 10–15 évvel tapasztaltaktól, illetve,

– jelenthetem ki az Ökoszisztéma Menedzsment Egyesület nevében.

Farkas Attila, vadgazdamérnök, ÖME-elnök