Bízzunk magukban, de ne higgyünk magunknak

A marosvásárhelyi Kultúrpalotát zsúfoltságig megtöltő közönségnek a népszerű előadó a szorongásról és az önbecsülésről beszélt és érthető, a hétköznapi példákkal érzékeltette, hogy egy egyszerű élethelyzetben hányféleképpen reagálhatnak azok, akiknek nincs elegendő önbecsülésük.

Támadunk, siránkozunk, vagy félrebeszélünk?

Mit teszünk, ha férjünk, gyermekünk, feleségünk kimondja azt az egyszerű valóságot, hogy: jaj, de sós ez az étel. Ha nem rendelkezünk elegendő önbecsüléssel támadásba lendülhetünk és azt mondhatjuk: jó, hogy te mindig tökéletesen főzöl, tökéletes dolgokat csinálsz. De fejünket lehajtva sajnálkozhatunk azt mondva: bocsáss meg, sajnálom, hogy csak így sikerült. Vagy elkezdhetünk okoskodni, eszme futtatásba kezdeni, mintegy eltávolodni az egyszerű tényközléstől. De, ha nincs elég önbecsülésünk akkor lehet, hogy hirtelen más témába kezdünk, mintha meg sem hallottuk volna, amit az általunk készített ételről mondtak. „Virginia Satir neves szakember szerint az emberek nagytöbbsége, mintegy 95 százaléka nem rendelkezik megfelelő önbecsüléssel és a fent említett mód egyikén válaszol egy egyszerű kijelentésre. Aki pedig ismeri önmagát és tisztába van értékeivel az a sós megjegyzésre ezt, vagy ehhez hasonlót válaszol: de sajnálom, mit tehetünk?

„Gyógyulatlan élet”

Ha nincs elég önbecsülésünk, akkor nem ismerjünk, nem fogadjuk el értékeinket, csökkent értékűnek tartjuk magunkat. Az önbecsülés hiánya miatt háromféleképp viselkedhetünk. Az első, amikor valakibe belekapaszkodunk, rácsimpaszkodunk, minden megteszünk annak érdekében, hogy szeressen, értékeljen. A második, amikor önkéntes száműzetésbe vonulunk, meggyőződve, hogy senkinek nem kellünk, semmire nem vagyunk jók. A harmadik viselkedéstípus, amikor állandóan kritizálunk, kifogásokat találunk, így leplezve a bennünk levő bizonytalanságot. Pál Ferenc szerint annak van megfelelő önbecsülése, aki jó viszonyban van saját magával, akinek nincs feltétlenül szükséges másokra, zenére, társaságra, ahhoz, hogy jól érezze magát.

Mindenki hallatlanul értékes

Előadásának második felében az előadó arra a kérdésre próbált meg válaszolni, hogy mit tehetünk az önbecsülésünk fejlesztése érdekében? Szerinte a legfontosabb, hogy mindenki rátaláljon, felfedezze a belső, hiteles önmagát. „Mindannyian hallatlanul értékesek vagyunk. Bízzunk magunkban, de ne higgyünk magunkban. Azoknak higgyünk, akik szeretnek, akik értékesnek, fontosnak tartanak. Szintén fontos, hogy merjünk jót mondani másokról, mert attól, hogy mást megdicsérünk, mi nem leszünk kisebbek, értéktelenebbek. Dicsérjük gyermekeinket, családtagjainkat, munkatársainkat, de legyünk hitelesek. Merjünk döntéseket hozni, vállaljuk döntéseinkért a felelősséget. Akkor is  merjünk tanulni, kockáztatni, előre lépni, váltani, ha a belső magnószalagunkról állandóan azt halljuk, hogy nem vagyunk erre képesek. Legyen bátorságunk megszeretni magunkat” – tanácsolta Pál Ferenc.