A 18. század második felében erőszakkal megalakított székely határőrezredek tagjai tulajdonképpen a császárnak esküdtek hűséget. Ám amikor 1848-ban a bécsi udvar szembefordult a felelős magyar kormánnyal, nem sokat teketóriáztak: a haza mellé álltak.
2025. március 15., 08:482025. március 15., 08:48
2025. március 15., 10:282025. március 15., 10:28
A Habsburg Birodalom és a Magyar Királyság határőrvidéke a 19. század elején (Székely Határőr Emlékközpont, Szépvíz)
Fotó: Kocsis Károly
A 18. század második felében erőszakkal megalakított székely határőrezredek tagjai tulajdonképpen a császárnak esküdtek hűséget. Ám amikor 1848-ban a bécsi udvar szembefordult a felelős magyar kormánnyal, nem sokat teketóriáztak: a haza mellé álltak.
2025. március 15., 08:482025. március 15., 08:48
2025. március 15., 10:282025. március 15., 10:28
A székely határőrség történetét taglaló sorozatunk első két részében a határőrezredek megalakulásának körülményeit, a határőrök hétköznapjait, az európai hadszíntereken folytatott vitézkedéseit boncolgattuk leginkább Csikány Tamás A székely gyalogezredet története, 1761–1851 című kötete, illetve annak kézdivásárhelyi bemutatóján elhangzottak alapján, most az utolsó felvonáshoz érkeztünk.
Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc kapcsán most a két ezred egy-egy zászlóaljának szerepvállalására fókuszálunk, előrebocsátva, hogy a hadrendi köteléken túlmenően számos határőrtiszt és -katona szolgált más alakulatnál is.
Székelyföld a Habsburg Birodalom és a Magyar Királyság határőrvédelmi rendszerében (Székely Határőr Emlékközpont, Szépvíz)
Fotó: Kocsis Károly
Bár 1848 tavaszán hallatszottak olyan hangok, miszerint a határőrszolgálat béklyói között nem élhető az akkoriban egyre hangzatosabban követelt szabadság,
És ez a haza – miután a kolozsvári diéta is áldását adta rá – akkor már újra együttesen jelentette Erdélyt és Magyarországot.
A császári hadvezetés ennek úgy próbált elébe menni, hogy például a háromszéki ezredet szülőföldjétől jó távol, a Nyugati–Érchegység környékére vezényelte úgymond rendet tartani, ám 1848. április 25-én az indulásra kész határőr-századok meggondolták magukat, és Anton Puchner altábornagy parancsának ellenszegülve
Végül egy önkéntesekből összeverbuvált zászlóalj, többnyire kiképzetlen újoncok csak elindultak Nagyenyedre, ahol más határőr-egységekkel kiegészülve (közel ezer fő) a földfoglaló mócok és a magyar földesurak közötti, egyre élesedő konfliktust igyekeztek kordában tartani. Aztán amikor június 2-án a románok Mihálcfalvánál közéjük lőttek, bajtársuk halálát okozva, határőreink sortüzet nyitottak rájuk.
A szabadságharc eseményei Magyarországon
Fotó: Kocsis Károly
Közben a május 29-én elkezdődő erdélyi országgyűlés még jobban összekuszálta az amúgy is forrongó állapotokat, kimondván, hogy a „jelenleg fegyvert viselő székelyek… nemzetőröknek tekintetnek”, ugyanakkor
Egy másik pontban viszont a korábbi függelmi és szolgálati viszonyokat meghagyták – és hogy a helyzet még zavarosabb legyen: az uralkodó végül is nem szentesítette a határőrség felszámolását előíró rendeletet.
A székely huszárok szerepvállalására ezúttal nem térünk ki, hiszen azt kitűnően összefoglalja Süli Attilának a baróti Tortoma Kiadónál 2019-ben megjelent, A 11. (székely) huszárezred az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban című munkája. Ebből kiderül, hogy nyolc századából csak a két román állományú nem állt a forradalmi magyar kormány oldalára. Egy részüket Délvidékre vezényelték, Nagyenyed védelmében is jeleskedtek, a többiek zöme – az itthon maradt gyalogos határőrök nagy részével egyetemben – részt vett az agyagfalvi nemzetgyűlésen és az azt követő csetepatékban. Bem József, Perczel Mór, Vetter Antal alatt is harcoltak, számos csatában vitézkedtek, és – főként a háromszékiek – végsőkig kitartottak a szabadságharc ügye mellett. Bem életét Jádnál egy székely huszár mentette meg.
Székely határőr
Fotó: II. Szekler Grenzer Infanterie Regiment Reenactment Group/facebo
Pedig addigra már gróf Batthyány Lajos miniszterelnök is felhívással fordult a székelyekhez, segítenének a magyaroknak a lázongó szerbek leverésében.
– biztatta őket Petőfi is. A Nagyenyeden állomásozó zászlóalj azonban csak augusztus elején érkezett meg Szegedre – még mindig császári zászló alatt. Jelentős veszteségeket elszenvedve vettek részt a szerbek által tartott Szenttamás sikertelen ostromában, a hadműveletet irányító Mészáros Lázár hadügyminiszter mégis rájuk akarta kenni a kudarc okát, mondván, a sűrű ködben a velük együtt támadó csapatokra lövöldöztek.
Innen tovább, nyugat felé vezényelték őket, immáron Jellasics bán horvát csapatai ellen, de a szeptember 29-i győztes pákozdi csatát „lekésték”.
Fotó: II. Szekler Grenzer Infanterie Regiment Reenactment Group/facebo
Október közepén a ma Ausztriába eső Parndorf környékén találjuk őket, innen fordultak azon kéréssel feletteseikhez, bár a téli időszakra engedjék haza őket. A pozitív válasz hatására aztán Mannswörthnél olyan vitézül harcoltak Guyon Richárd őrnagy egységében, hogy
Az más kérdés, hogy a schwechati csata ettől még elveszett, és Bécset nem sikerült felszabadítani.
A 14. székely határőr gyalogezred dobosa 1848-ban (Székely Határőr Emlékközpont, Szépvíz)
Fotó: Kocsis Károly
A háromszékiek később még Felvidéken, Pozsony környékén hadakoztak, és csak november 9-én, kilenc hónapos szolgálat után vehették az irány hazafelé. Útközben Budán, a Nemzeti Múzeum udvarán szentelték fel új zászlójukat, a zászlóanya szerepét Kossuth felesége vállalta. Ez egyben azt is jelentette, hogy
„Nem pihenni, harcba mentek ismét, a szabadság zászlója alatt küzdendők, hazátok függetlenségéért” – jegyezte meg búcsúztatásukkor Simon Ferenc budavári káplán, és akkor még senki sem sejtette, mennyire igaza lesz.
Rudolf Otto von Ottenfeld: Huszárok 1848-ban (1856)
Fotó: Heeresgeschichtliches Museum
A honvédekké történő „előléptetés” azonban háromszékieket nem akadályozta meg abban, hogy miután megtudták, hogy Arad felé kerülőt kell tenniük, és ott találkozniuk csíki bajtársaikkal, fel ne lázadjanak a parancs ellen. Végül
Hazatérésről azonban szó sem lehetett! Alighogy Zsibóhoz értek (december 19-én), már vissza kellett verni Puchner csapatainak támadását. Időközben ugyanis nagyot változott a világ a románok és szászok felkelése által is megnyomorított Erdélyben, ahonnan Bem tábornok igyekezett kiszorítani az ellenséget, és minden bevethető katonára szükség mutatkozott.
Székely határőr
Fotó: Franz Gerasch (1826–1906) grafikája
A háromszéki zászlóalj Czetz János különítményének kötelékében állta a sarat Zsibónál, Gálfalvánál, 1849. január 21-én pedig – közben 750 főre apadván – Nagyszeben környékén, ahol súlyos véráldozatukkal sem tudták dűlőre vinni Nagyszeben megkísérelt ostromát. De négy nap múlva innen, Vízaknáról legalább hazatérhettek, így
A két évvel korábbi bukovinai bevetés révén meggyengült csíki határőrezred hat századból álló, összesen tehát mintegy ezerfős zászlóalja, soraiban megannyi családapával, jóval a háromszékiek után, 1848. augusztus 14-én indult Délvidékre, egy század pedig Torda vármegyébe rendfenntartói feladok ellátására. Útközben, Arad környékén két századot a román felkelők megrekcumolására irányítottak, a többiek szeptember 13-án érkeztek meg a verbászi táborba.
Az Arad környékén hagyott századok közül az 6. számú szeptember 22-én érkezett meg Versecbe (az 5. század csak október elején a bácskai Feketehegyre), ahol egy vesztfáliai, titokban császárhű ezredes majdnem elcsavarta a fejüket, magával akarván vinni őket. Szerencsére időben észbe kaptak, maradtak, és a többségében sváb lakosú várost megvédték a szerb támadókkal szemben. Később az akkor még alezredes Damjanich János vezényletével, Rózsa Sándor betyárjaival az oldalukon vették be Strázsa települést, és mutatták meg, milyen kegyetlen is tud lenni, akit honvágy gyötör.
Fotó: Franz Gerasch (1826–1906) grafikája
Ők is vérüket hullatták Szenttamás sikertelen ostromában, de a csíkrákosi Csiszár Antal által őrzött fekete-sárga zászlójukat ekkor már nemzeti színű szalag ékesítette. Innen a bácskai Ókérre, majd november elején Futakra kerültek, ahol viszonylag csendesebb hetek vártak rájuk, ám a semmittevés tovább fokozta a honvágyukat, ami kisebb-zendülésekhez is vezetett.
A vár december 3-i, sikertelen ostromában is részt vettek, a felmentő sereg elől viszont – legalábbis egyes jelentések szerint – Kisszentmiklósnál két századuk harc nélkül megfutamodott, aminek következtében
Sebesültjeiket hátrahagyva, 1849. január 11-én vették az irányt Erdély felé. „Jutalmat adni nem tudunk, de a nemzet történetében Szent Tamás, Verbász és más helyeken tanúsított vitézségetek meg lesz örökítve, s az utódok kegyelettel fognak emlékezni rólatok, kik annyi nyomor és szenvedés közben magyarok és hazafiak lenni meg nem szüntetek” – hangzott el búcsúztatásukkor.
Fotó: Franz Gerasch (1826–1906) grafikája
Ám ahelyett, hogy a legrövidebb úton, a Maros mentén haladtak volna kelet felé, a hegyek közé, a forrongó Zaránd vármegyébe irányították őket. Itt Nagyhalmágyon, Körösbányán, Brádon igyekeztek biztosítani a közrendet, a román felkelők álnok támadásaitól feszt veszélyeztetve, mígnem a január 21-én, Nagyszeben első ostromakor kudarcot elszenvedő Bem magához nem rendelte őket. Február 4-én viszont még éppen Körösbányán borozgattak, miközben
„Négy nap dörgött az ágyu
Vízakna s Déva közt,
Ott minden talpalatnyi
Földet vér öntözött.”
Az erdélyi hadjárat egyik fordulópontját jelentő piski csatához a zászlóalj fele már azzal a reménnyel a tarsolyában sorakozott fel február 9-én, hogy ha jól harcolnak, tényleg hazamehetnek. A székelyek kitűnően helyt álltak, az ütközetet részben nekik köszönhetően sikerült megnyerni, már csak azért is, mert
Fotó: Franz Gerasch (1826–1906) grafikája
„Bem úr! – szólt oda neki egyikük a csata hevében. – Menjen maga hátra, oda, ahol nem sivítanak olyan nagyon ezek a rusnya fekete golyók, mert látja maga, ha mű elesünk, az még nem olyan nagy baj ám, de ha maga esik el, az nagy baj lesz ám, mert akkor nem lesz nékünk Bemünk; menjen hát hátra, no!” – s azzal
De amikor az egyik segédtisztje megértette vele, „hogy ebben az erőszakos retirációban a legtisztább jóakaratból részesítették”, jót nevetett, megdicsérte őket, és másnap hazaengedte a csíkiakat.
– a tervnek, miszerint 4 zászlóaljba osztva „birtokukba ünnepélyesen be is fognak vezettetni”, végül Kossuth tett keresztbe.
Fotó: Franz Gerasch (1826–1906) grafikája
A két határőrzászlóalj maradéka tehát néhány nap eltéréssel ért vissza Székelyföldre, de korántsem pihenni, hanem további áldozatot hozni szülőföldjük önvédelmi harcában, különösképpen a háromszékiek. Ennek kimenetele közismert, mi is több ízben érintettük a fejleményeket.
Százhetvenöt év telt el a magyar történelem legszebb fejezetének kezdete óta, és nem kis büszkeséggel tölt el bennünket, hogy eme fejezet megírásában szűkebb hazánk, Székelyföld, azon belül pedig különösen Háromszék teljes erőbedobással kivette a részét.
Laikusok és történészek a mai napig vitáznak azon, hogy a Tuzson János egysége által vívott nyergestetői csata (1849. július 31. – augusztus 1.) a szabadságharc utolsó részgyőzelmeként értelmezhető-e, vagy az is a vesztes ütközetek közé sorolható.
A nyergestetői csatára való emlékezéskor említettük, hogy miután meghátrálni kényszerültek a többszörös túlerővel szemben, mind Gál Sándor, mind Tuzson János megfogyatkozott egysége a Mitácson keresztül nyert egérutat az ellenség elől.
Nem sokkal a szabadságharc leverése után, 1851. január 22-én I. Ferenc József az erdélyi határőrvidéket megszüntette, és miközben huszárezredünk megőrizte a 11. számot, a székely határőrezredek helyett immáron a reguláris hadsereg kötelekébe tartozó két – 5. és 6. – gyalogezredet hoztak létre Czernowitzban és Stanislauban.
Bár ezekhez toborzás szempontjából a székelységnek már egyre kevesebb köze volt, ez nem azt jelentette, hogy a későbbiek folyamán ne kellett volna a vérét adnia a hazáért. Vagy csak a császárért.
August von Pettenkofen: A vízaknai csata (1851)
Fotó: Österreichische Nationalbibliothek
A piski csata (1849. február 9.)
Fotó: Theodor Breitwieser (1899)
Bem a nagyszebeni ütközetben (részlet)
Fotó: Jan Styka: Panorama Siedmiogrodzka (1897–1902), Muzeum Okręgowe,
Petőfi a nagyszebeni csatában (részlet)
Fotó: Jan Styka: Panorama Siedmiogrodzka (1897–1902), Muzeum Okręgowe,
Bem József portréja
Fotó: Tyroler József színezett litográfiája (Gliwicei Múzeum)
A császári határőr gyalogezred katonája 1838-ban
Fotó: Heinrich Ambrosius Eckert és Dietrich Monten litográfiája (The G
A császári hadsereg fegyvernemei 1838-ban
Fotó: Heinrich Ambrosius Eckert és Dietrich Monten litográfiája (The G
Fotó: Kocsis Károly
Fotó: Kocsis Károly
Több mint 50 ezer turistát várnak a román tengerpartra a nyári szezon kezdetét is jelentő május elsején – közölte hétfőn a Romániai Vendéglátóipari Munkáltatók Szövetségének főtitkára.
A Hargita megyei közösségi fejlesztési társulások programjainak finanszírozására biztosít tagsági díjat a megyei önkormányzat a költségvetéséből, és többek között e díjak megállapításáról döntöttek Hargita Megye Tanácsának áprilisi ülésén.
A Flashdata április 24-26. között végzett közvélemény-kutatása szerint az elnökjelöltek közül George Simion és Crin Antonescu támogatottsága a legnagyobb.
A bákói rendőrség őrizetbe vett egy 19 éves nőt, aki a múlt hétvégén elvitt egy újszülött csecsemőt a megyei kórházból. Az elsődleges nyomozási adatok szerint a nő azt állította, hogy megállapodott a baba anyjával arról, hogy a babát rá bízzák.
A Marosvásárhelyi Tanács legutóbbi ülésén elfogadta a szemétszállítási díjak kiigazításáról szóló határozatot. Ennek értelmében emelkednek a hulladékszállítási költségek, drágább lesz az utcai takarítás is, de nem emelkedik a szemétszállítási adó.
Még az előzetesen becsültnél is sokkal nagyobb károkat okoztak az április eleji fagyok a gyümölcsöskertekben. A gazdák csak a virágbomlás után szembesültek a szomorú valósággal a fagykárok mértékét illetően.
Adócsalási ügyben nyomoznak a Maros megyei rendőrség gazdasági bűnözés elleni nyomozói – a Maros megyei ügyészség irányításával. Hétfő reggel öt házkutatási parancsot hajtottak végre a megyében az ügy kapcsán.
Anyákat, lányaikat, nagymamákat várnak április 28-án 17 órára a kovásznai Csoma-emlékközpontba. A műhelyfoglalkozást a csíkszeredai Bálint Magdolna vezeti, aki legújabb könyvét is magával hozza.
Megtalálta a rendőrség az egyik bákói kórház szülészeti osztályáról vasárnap eltűnt újszülöttet egy 19 éves lány lakásán – tájékoztatott hétfőn a Bákó megyei rendőrség.
Részvételi felhívás a Maros megye 2025. évi saját költségvetéséből nyújtandó vissza nem térítendő támogatások igénylésére, megyei érdekeltségű nonprofit tevékenységek számára.
szóljon hozzá!