Jókai Mór négyszer járt Székelyföldön

Bár utána még tizenegy alkalommal járt a ma Romániához tartozó országrészben, mihozzánk csak háromszor, 1881-ben és 1884-ben (ez utóbbi esztendőben kétszer) ért el, immáron országgyűlésiképviselő-jelöltként, illetve képviselőként, főleg Sepsiszentgyörgyre és környékére. 1858-ban Arad–Hegyalját és a Mócvidéket, 1876-ban Torda környékét, Torockót és a Szamos völgyét járta be; 1871-ben, 1885-ben és 1902-ben Kolozsvárra, 1885-ben Temesvárra, 1890-ben Aradra, 1902-ben pedig Nagyváradra látogatott.

ennek szövegéhez Erkel Ferenc írt operát. Első erdélyi utazása eredménye az utazás közben írott és közölt levelekkel kiegészített Erdélyi képek is, amelyekből alább mi is „puskázunk”.

Először Erdélyben

Első erdélyi útjához felesége, a háromszéki kötődésű Laborfalvi Róza kolozsvári szereplése szolgáltatott okot, amikor „magyar drámánk egyik szép csillaga rövid időre elfut, hogy másutt ragyogjon.” Nem csoda, hogy nehezen vette rá magát a hosszú kalandra, hiszen

1853. május 10-én érkezett meg Erdély fővárosába, három nap múlva, május 14-én már indult is tovább a Hunyad vármegyei Bencencre, ahol Lázár Kálmán ornitológus, újságíró, 1848-as honvéd őrnagy és annak felesége vendégszeretetét élvezte kastélyukban; az itteni gloriettet le is rajzolta.

Kelementelkén a Simén család udvarházában tartott pihenőt, ahol négy évvel korábban, 1849. július 30-án a Székelykeresztúr felé tartó Petőfi Sándor is megreggelizett, Szombatfalván pedig (ma Székelyudvarhely városrésze), ahová május 21-én este érkezett meg, az Ugron-kúriába. Szúrjuk közbe gyorsan, Jókai nem mindig ilyen előkelő környezetben töltötte az éjszakákat, néhol egyszerűbb házak szolgáltak szálláshelyéül. Útközben

ám legnagyobb sajnálatára nem találta otthon „Erdély egyik legszebb tehetségű s költői lelkületű regényíróját”.

Budvártól Homoródalmásig

Szombatfalvától Ugron Lázár is útitársául szegődött feleségével egyetemben – az úri hölgyek szerettek az akkor 28 éves és kifejezetten jó megjelenésű író társaságában tartózkodni; Kővári ekkor már nem tartott velük. Másnap – többek között – Budvárt, a bágyi várat, Réka királyné sírját, Székelybánját tekintették meg, és Homoródalmáson éjszakáztak. A következő napi úti célt a homoródalmási barlang képezte – de adjuk át a szót Jókainak:

Velünk jöttek e barlangot megszemlélni Lázár Kálmán és U. L. (Ugron Lázár – szerk.) nejei, két testvér hölgy, a székely nők azon mintaképei, kiket maga előtt lát a költő, ha nőket akar rajzolni gyöngéd arccal, erős szívvel, mert valóban erős szív kell ahhoz, hogy hölgyek e barlangba jutásra elszánják magukat…”

Május 23-án, Homoródalmás felől érkeztek Háromszékre, a Vargyas-patak folyását követve. Vargyas, Olasztelek, Barót, Bibarcfalva, Nagybacon, Kisbacon községeken áthaladva, illetve a Hargitán (minden bizonnyal az 1849. augusztusi nyergestetői csata után Tuzson János csapatának is egérútul szolgáló Mitácson) átkelve másnap

Az éjszakát Sepsiszentgyörgyön töltötte, de elalvás előtt még lerajzolta a vártemplomot. Május 25-én Uzonban rövid pihenőt tartott, Brassón, Fogarason, Nagyszebenen keresztül, május 28-én ért vissza Kolozsvárra.

Másodjára Háromszéken

Az 1867-es kiegyezés után új választókerületet hoztak létre az akkor 1300-1500 lakossal rendelkező, önálló törvényhatóságú városi ranggal büszkélkedő Sepsiilyefalva központtal, ahol Deák Ferenc pártja 1881-ben – Csiszér Gábor egerpataki református esperes ajánlatára – Jókait indította országgyűlési képviselőnek. A Háromszéken is népszerű író elfogadta a jelölést, de ez megkövetelte, hogy személyesen is tiszteletét tegye választói körében.

az úgynevezett Főkút fellobogózva állott, hol előpataki oláh leányok pénzsoros nyakékkel, czifrán kivarrott ingvállal nemzeti öltözetben töltögették a frissen kimert borvizet… Előpataktól pár száz lépésnyire az érkező vendégeket és kíséretet kellemes meglepetés érte. Egy díszes bandérium, szemenszedett, csinos ifjak gyönyörű díszben, szépen szerszámzott ügyes paripákon robogtak eléje jól begyakorolt zárt sorban, s harsány éljenzéssel üdvözölték Jókait” – olvashatjuk a korabeli Nemere újságban.

Másnap a város nevezetességeivel ismerkedett. Kísérői között találjuk Császár Bálint polgármestert is, aki 1862–1874 és 1878–1891 között állt a város élén, és akiről jó két évtizeddel később Mikszáth Kálmán egyik elbeszélésének szereplője alakját mintázta meg. A Pótsa Lajos főispánnál rendezett ünnepi ebéd után Illyefalván mondta el programbeszédét, a tömeget teljesen levéve a lábáról. Igaz, őt is lovas bandériummal és taracklövésekkel fogadták a település határában…

Jókai június 10-ig maradt a vármegye székhelyén, de elutazása előtt még meglátogatta a csernátoni Damokos családot, sőt a hagyomány szerint egy hársfát is elültetett a ma a Haszmann Pál Múzeumnak helyet adó kertben. Ottani tartózkodása emlékére 1910-ben márványtáblát helyeztek el a kúria ebédlőjében.

Ezért október 15–19. között ismét Sepsiszentgyörgyön és Illyefalván találjuk, de ezúttal búcsúzni jött, megköszönni a beléje fektetett bizalmat – no meg hogy Tanárky Gedeon államtitkárt istápolgassa megüresedett helye elfoglalásában (akit aztán Mikszáth Kálmán követett 1887 és 1892 között).

Az ellenzéki sajtó ezt a húzást nem vette jó néven, de Jókai népszerűsége ettől még egy fikarcnyit sem csorbult Háromszéken, ahol akkoriban ő számított a legolvasottabb írónak.

Többé sosem tért vissza Székelyföldre. 1894-ben sem, amikor ötvenéves írói jubileuma alkalmából – Temesvár, Nagyvárad és Máramarossziget mellett– Kézdivásárhely díszpolgárává avatta.