Ha valaki az elmúlt években szeretett volna képbe kerülni abban, hogy hol tart most a videójáték-fejlesztés, kérdés nélkül a 2017-ben kiadott, Horizon Zero Dawn-t mutattam volna meg neki. Nem egy tökéletes videójáték, sok szempontból hagyott kívánnivalót maga után, úgy játékmenet mint grafikai szempontból, de elvitatatlan, hogy

korábban írtuk

Tíz videójáték, amibe belevethetjük magunkat 2022-ben

A járványhelyzet miatti home office-ban történő játékfejlesztés nehézségeit a játékmegjelenések terén is lehetett érezni az elmúlt két évben, azonban 2022-re több ígéretes videójáték is megjelenik, olyanok is, amelyeket korábbról halasztottak el. Ajánló.

A Horizon Zero Dawn a maga idejében nem volt a legszebb játék – ez tény –, de egy olyan gyönyörű világban játszódik, olyan igényesen kidolgozott látvánnyal nyűgöz le, ami kevés, hasonló nyílt világú játékban jön velünk szembe (ebben a ligában játszik a Witcher 3, a Ghost of Tsushima, vagy éppen a Red Dead Redemption 2, de adott esetben az újragondolt Assassin's Creed játékok is: az Origins, az Odyssey és a nemrég új kiegészítőt kapó Valhalla).

korábban írtuk

Western-hétköznapok részletgazdag valósága – Red Dead Redemption 2

Több ezer programozó többéves megfeszített munkája egy olyan játék-univerzum, amibe ha belépünk, tátva marad a szánk. Amikor pedig feltárulnak a részletek, nem győzünk betelni vele. Beszippant, a részesévé tesz és hetekig, hónapokig nem enged, igaz, egy idő után rendesen elegünk lehet belőle.

korábban írtuk

A videójátékok „gyorskajája” mutatja meg, hogy milyen lehetett a történelmi korok harcosainak lenni

Hihetetlen mennyiségű tartalom, rendkívül jól kidolgozott harcrendszer, korrekt, de meglehetősen repetitív videójáték az újragondolt Assassin’s Creed-franchise legújabb darabja, ami a Valhalla címet kapta. Ahhoz azonban, hogy megértsük a játék jelentőségét, vissza kell mennünk egy kicsit az időben.

A kitalált jövőben, az időszámításunk szerinti, valamikor a tízezres években játszódó Zero Dawn egy elpusztított – az évezredek során pedig a romokból újraépült és valamelyest benépesedett – Földre kalauzolja a játékosokat, ahol abba csöppennünk bele, hogy

Főszereplőnk egy vörös hajú, rendkívül szerethető lány, Aloy, aki nevelőapja, Rost mellett kitaszítottként kénytelen felnőni, hiszen a Nora törzs nem biztosít helyet számára a soraiban, ugyanis az a hír járja, hogy nem emberi anyától született (egy barlangban találtak rá, ahonnan a gépek is származnak). Aloy azonban nem nyugszik ebbe bele, és

Válaszokat akar, mindennél jobban, ezért bizonyít a Nora-törzs beavatási szertartásán, ami végül tragédiába torkollik, és amiben Aloy elveszíti nevelőapját és újdonsült riválisai egy részét is. Ez mégjobban arra sarkallja, hogy megértse a világban zajló folyamatokat, ezáltal pedig

Azt a világot, amelyben a természet visszahódította a nagyvárosokat, a megmaradt felhőkarcolók már csak indákkal és dús növényekkel benőtt, a föld fölé magasodó romok, amik helyenként értékes tárgyakat, sőt, még azoknál is értékesebb információkat rejtenek arról, hogy miért is lett ilyen a világ.

A Horizon: Zero Dawn végigjátszása során Aloy, és vele együtt mi is válaszokat kaptunk a játék közben felmerült kérdésekre, megtudhattuk, hogy az emberiséget egy Faro nevű milliárdos robotjai pusztították ki, amelyeket a háborúk és az egyre fokozódó klímakatasztrófa miatt vetettek be. Az emberiséget azonban egy, korábban Faro-nak is dolgozó tudós programja mentette meg: Elizabeth Sobeck ugyanis megalkotta a Zero Dawn programot, aminek a lényege az volt, hogy

Az emberiség tehát nem túlélt, hanem újjászületett, a rendelkezésükre álló technológia pedig korlátozott volt, így törzsi szinten kezdtek mindent újra, azzal a különbséggel, hogy nem vadállatokkal és a természet erejével kellett felvenniük a harcot, hanem a sorozatban gyártott, a Földön maradt robot-dinoszauruszokkal. A játékban Aloy lesz az, aki végül legyőzi a robotszörnyeket és az őket irányító, az emberiség és minden élőlény pusztulását akaró Hádész-programot (vagy mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik), azonban mint a végén kiderül,

Az első játék pozitív fogadtatását követően az azt fejlesztő Guerilla Games sem ült karbatett kézzel, hanem elkezdtek dolgozni a következő epizódon, ami az ígéretek szerint teljesen új távlatokat nyit meg Aloy és az újrakezdő emberiség történetében. Ez így is lett, és

korábban írtuk

Konzolvilág: ilyen volt, és amire számítani lehet

Coca-Cola vagy Pepsi? Playstation vagy Xbox? – utóbbi a videójátékosok körében tevődik fel, hiszen két egyenértékű, egymás riválisaként számon tartott játékkonzol generációit takarja. Összefoglalónkból kiderül, hogy mit érdemes tudni a küszöbön álló generációváltásról.

Az időközben megjelent világjárvány a holland fejlesztőstúdiót sem kímélte, akiknek munkatársai szintén home officeba kényszerülve voltak kénytelenek folytatni a munkát, ami viszont sok más játékhoz hasonlóan kitolta annak megjelenési határidejét. Végül 2021 telén jött a bejelentés, hogy a játék 2022. február 18-án fog megjelenni nem csak Playstation 5-re, hanem a már előző generációsnak számító 4-esre is, ami egy kissé aggodalomra adott okot, a Cyberpunk 2077-fiaskó után, amikor is

korábban írtuk

Cyberpunk 2077: a videójáték, amit nem mindenki élvezhet egyformán

Talán nincs még egy videójáték, amit ekkora várakozás előzött volna meg, a megjelenés azonban eléggé felemásra sikeredett annak köszönhetően, hogy nem minden platformra sikerült optimalizálni. Elemzés a játékiparban hullámokat verő elmúlt napok történéseiről.

A Guerilla azonban, mint ahogy az február 18-án végre kiderült, nem esett ebbe a hibába, és képes volt úgy elkészíteni a már jóval szebb grafikájú, és ennélfogva erősebb hardvare és szoftveres teljesítményt kérő játékát az előző konzolgenerációra is, hogy az élvezhető és játszható legyen ott is, minél kevesebb kompromisszummal (lebutított grafika, visszafogott teljesítmény, stb).

És hogy összességében milyen lett a Horizon: Forbidden West? Ahogy a cikk illusztrálására használt, a játék Playstation 5-ös verziójában készült képernyőfotók is mutatják: az egyik leggyönyörűbb (ha nem a leggyönyörűbb) nyílt világú játék, amiben

Míg az első rész egyik nagy negatívumának számítottak a nem túl részletes mimikával rendelkező karaktermodellek (minimális szájmozgás, üres tekintetek, sablonos interakciók), addig

De nem csak ebben villantott hatalmas fejlődést a játék, hanem a világ megalkotásában is, ugyanis a romokból újjászületett törzsek otthonául szolgáló Föld

A Tiltott Nyugat egy hatalmas, rendkívül veszélyes hely, ami mindenben felülmúlja azt amikkel előző részben szembesülhettünk, itt minden apróság, még az utolsó fűszál is interakcióba lép a játékos által irányított Aloyyal és a gépekkel.

Az öntudatra ébredt robotállatok még halálosabbak, a korábbinál taktikusabb harcokat követel a legyőzésük, és az egyedi – íjra, nyílvesszőre, lándzsára, kézzel készített bombákra, csapdákra és kezdetleges puskákra alapuló – harcrendszere tovább fejlődött, és még élvezetesebb lett, ráadásul úgy, hogy

Az első részben megismert és levadászható robotszörnyek mellé rengeteg újat kapunk, amik az utolsó alkatrészig ki vannak dolgozva (és pont ez is a lényege a harcnak, hogy az alkatrészeiket lelőve vagy lerobbantva, a gyengeségeiket kihasználva győzzük le őket), és amik egy-egy korábban a Földön élt állat mintájára készültek.

A csupaszív Aloy, akibe annyi empátia szorult, mint a New Amsterdam sorozat kórházigazgatójába, a szívén viseli a világ sorsát, és „anyjához”, Elizabeth Sobeckhez hasonlóan meg akarja menteni a mindenhonnan és minden formában leselkedő veszélyektől, legyenek azok egy őrült harcos által vezetett lázadó törzsek, mesterséges intelligencia által irányított gépállatok, vagy éppen a „vörös pestis”, ami a földeken pusztít, és a mindent behálózó növényekre és a még megmaradt állatokra egyaránt halálos fenyegetést jelent.

Hősünknek emiatt rengeteg tennivalója lesz a Forbidden West világában, hiszen

A rengeteg mellékküldetés mellett ugyanakkor nem maradnak el, sőt számos más próbával egészülnek ki az ügyességet és gyorsaságot próbára tevő kihívások, így Aloy gépállat-futamokon, és arénaharcokban is bizonyíthatja azt, hogy nem véletlenül aggatták rá a Meridian (a keleti világ törzseinek új fővárosa) megmentője titulust.

Az, hogy mi minden „történik” a Horizon: Forbidden Westben, mi sem érzékelteti jobban, hogy 72 órányi játékkal értem a történet végére (ami kellően fordulatos, izgalmas és kellő részletességgel és grafikai igényességgel bemutatott volt), és a játék igazából még csak ez után kezdődik, hiszen,

Az már nyilvánvaló, hogy a Sony Playstation-exkluzív játékai nagyon erősek a történetmesélésben, legyenek azok sztori-orientáltak, vagy éppen a Horizon-kaliberű nyílt világú kalandok, ez alól pedig a Forbidden West sem volt kivétel. Mintha egy igényes animációs sorozatot néztem volna, amiben én irányíthattam a főhőst, hogy kellően fordulatos küldetések révén mentse meg az emberiséget, ez pedig olyan eszméletlen grafikai kivitelezéssel társult, hogy

És, hogy a gyönyörködés ne csak egy játékos kiváltsága legyen, a készítők egy továbbfejlesztett fotómódot is beleraktak a játékba, a fent említett áll-leejtős pillanatok megörökítésére, rendes, fotógépes beállításokkal, amik segítségével

A játék tehát hatalmas előrelépés az elődjéhez képest, és azt is megmutatja, hogy mire képes az újgenerációs – a továbbra is fennálló készlethiány ellenére egyre több játékos birtokába kerülő – Playstation 5, hiszen

A Sony tehát ismét egy minőségi videójátékkal bővítette az egyre szélesedő palettát, és a reményt is visszaadta, hogy megéri várni a játékaikra, hiszen eszük ágában sincs azokat félkész állapotban piacra dobni, és menetközben foltozgatni, ahogy azt mostanában több játékstúdió is teszi. Emellett a Guerilla csapata megkapta azt az időt és anyagi forrást, ami szükséges volt a 2017-es, rendkívül ambiciózus játékuk folytatásának elkészítéséhez.

Azt pedig csak csendben tennénk, hozzá, hogy a Horizon, még be nem jelentett folytatását (merthogy biztosan lesz újabb játék, arra mérget vehetünk) már csak Playstation 5-re fejlesztik, ezáltal még magasabb szintre emelve mindazt, amit a Forbidden Westben láthattunk és megtapasztalhattunk. Csak győzzük kivárni, amíg ki tudja hány éven belül elkészül...