Pro Urbe-díjátadás Gheorghe Zamfir nélkül

Sepsiszentgyörgy önkormányzata a kitüntetéssel azoknak a személyiségeknek a munkáját köszöni meg, akik a várost és annak lakóit mindenkor a legjobb tudásuk szerint szolgálták önzetlenül, „pénz és taps nélkül”. Idén Baka Piroska nyugalmazott óvónő, Cheresteş Zadurian Irma gyermekorvos, Szabó József repülőmodellező és Petre Străchinaru nyugalmazott tanár vehette át a Pro Urbe díjat.  Az ünnepségen Antal Árpád a megyeszékhely polgármestere az értékek elismeréséről beszélt.

„A Szent György Napok nem csak a szórakozásról, bulizásról szól, hanem jó alkalom, jó lehetőség arra, hogy felmutassuk értékeinket, hiszen jól működő iránytű nélkül nehéz közösséget vezetni. Ezek az emberek, akik itt ülnek, és azok is, akik az elmúlt években Pro Urbe díjban részesültek munkásságukkal, emberségükkel, odaadásukkal irányt mutatnak nekünk. Köszönjük, hogy vannak és megmutatják nekünk a jó irányt” – mondta Antal Árpád. Az alábbiakban a laudációkból idézünk.

Baka Piroska 1930. március 21-én született, Sepsiszentgyörgyön. 1949-ben szerzett óvónői oklevelet. Kezdetben a sepsiszentgyörgyi dohánygyári óvoda pedagógusa, majd 1952–1955 között a szemerjai 5.számú óvoda óvónője és egyben igazgatója volt. 1958-ban a központi elhelyezésű 4. számú óvodában kapott pedagógusi állást. Ez a tanintézmény Sepsiszentgyörgyön az egyik legrégebbi, nagy múltú óvodája, a mai Csipike óvoda elődje. Legnagyobb érdeme, hogy a viszonylag kevés csoporttal rendelkező, immár napköziként működő intézmény jövőjét bebiztosította azáltal, hogy igazgatóként 1982-ben, az első adandó alkalommal megszerezte az intézmény számára a mai épületet a Mikes Kelemen Líceummal szemben. Innen nyugdíjazták 1987-ben. Igazgatói tevékenysége mellett a Tanügyi Viszálymegoldó Bizottság tagja volt, a hatvanas években önkéntesen segített a roma gyermekek tanításában, tagja volt a pedagógusokból álló bábszínháznak. Munkásságát elismerő oklevelek, díjak tanúsítják.

Cheresteş Zadurian Irma gyermekorvos már a megye létesítése óta Sepsiszentgyörgyön él. Tanulmányait a bukaresti Carol Davila Orvosi Egyetemen végezte. A doktornő az orvoslás művészetét, szeretetével és jóságával, a szenvedő gyerekek gyógyítására fordította. Szakmai kongresszusokon és konferenciákon vesz részt, olyan tanulmányokkal és közleményekkel, amelyek mindig nagy sikert aratnak. Ezek célja soha nem a személyes dicsőség volt, hanem a saját tudásának és tapasztalatainak másokkal való megosztása.  Évekig volt a Kovászna Megyei Korház gyermekgyógyászatának osztályvezetője, neki köszönhető ennek modernizálása és az egészségügyi szolgáltatások színvonalának emelése. Olyan ember, aki nem beszél saját magáról, hanem hagyja, hogy cselekedetei üzenjenek helyette.

Szabó József 1936-ban Brassóban született, Székelyudvarhely környékéről származó szülők gyermekeként. 1940-ben a bécsi döntéskor a család átköltözött Sepsiszentgyörgyre. Elmondható tehát, hogy  származási helye szerint udvarhelyi, születési helye szerint brassói, politikai meggyőződése szerint háromszéki. Sepsiszentgyörgyön került kapcsolatba a repülőmodellezéssel, az 50-es évek elején, majd az akkori AVSAP, az úgynevezett Honvédelmi Sportszövetség  repülőiskolába küldte Bukarest mellé, Popești-Leordeni-re. Amikor megérkezett, kiderült, hogy nem pilótákat, hanem ejtőernyősöket képeznek. Ha már ott volt, maradt és sikeresen elvégezte. Aztán egy év múlva Brassó mellett, Szentpéteren sor került az oly annyira áhított vitorlázópilóta kiképzésre is. 1972–73 -ban Csíkszeredában a Pionírház modellező körét vezette, majd visszatért a sepsiszentgyörgyi bútorgyárba, és onnan ment nyugdíjba 1990-ben. Szabó József 1978-ban megismerkedett Telicsák Józseffel, ez a találkozás a sepsiszentgyörgyi sárkányrepülés születési dátuma. Ők ketten néhány barátjuk segítségével megépítették az első sepsiszentgyörgyi sárkányrepülőt, megtanultak repülni vele, majd 1979-ben a Lisznyó melletti Mező-tetőn megszervezték az első országos sárkányrepülő-találkozót, Sólyom-kupa néven, amelyet több is követett 1984-ig, amikor is a Román Repülőszövetség a saját félkatonai irányítása alá vonta az egész tevékenységet.

Petre Străchinaru 1943-ban született  Iaşi megyében, nős, két lánya és hat unokája van. A Jászvárosi Cuza egyetemen szerzett tanári diplomát. 1966–1975 között román nyelvet tanít Neamţi megyében, 1975–1987 között a sepsiszentgyörgyi Szakszervezetek Művelődési Házának első igazgatója, 1987–1989 között a megyei kulturális bizottság alelnöke. Az 1989–2000 közötti időszakban  a Kovászna megyei Művelődési Felügyelőség munkatársa, 1990–2004  között az Árkosi Művelődési Központ igazgatója,  2004-ben képviselői mandátumot szerzett a  Demokrata Liberális Párt színeiben. Több művelődési projekt elindítója, jelentős szerepet játszott a román színház,  a Keleti Kárpátok Múzeumának létrehozásában, művészeti albumok szerkesztésében, kiadásában is részt vett.

Az ünnepélyen felléptek a Plugor Sándor Művészeti Középiskola diákjai. Jelen voltak a helyi tanácsosok, a testvérvárosi küldöttségek tagjai, a korábbi években díjazott sepsiszentgyörgyi személyiségek is. A Pro Urbe díjakat 1997-ben alapította Sepsiszentgyörgy önkormányzata.

Kezdeményezés Gheorghe Zamfir jutalmazására

Korábban a városi képviselőtestületi ülésen Mădălin Guruianu liberális tanácstag azzal az kezdeményezéssel állt elő, hogy a város adományozzon díszpolgári címet Gheorghe Zamfir pánsípművésznek azért, mert Zamfir azáltal, hogy beleegyezett, hogy a róla elnevezett pánsípfesztivál helyszínei között Árkos és Brassó mellett Sepsiszentgyörgy is szerepeljen, olyan népszerűsítési lehetőséget biztosított a megyeszékhelynek, amely alapján megérdemli, hogy a város díszpolgárává váljon. Antal Árpád polgármester nem díjazta különösebben a felvetést, amely szerinte nem időszerű, hiszen Sepsiszentgyörgyön igen sok nagy név fordul meg, főképp ebben az időszakban. A polgármester szerint a kitüntetés sajátos jellegét rontaná, ha minden idelátogatónak osztogatnák. Egy ilyen hozzáállás a helyi értékrendszerrel nem összeegyeztethető – magyarázta. A liberális tanácstag azonban ígéretet tett arra, hogy nem hagyja annyiban a dolgot.