György Attila: mindannyian lehetünk harcosok

Kovászna után Sepsiszentgyörgyön is bemutatta új művét a csíkszeredai író, aki Lakatos Mihály, a Magyar Kulturális Központ igazgatójának meghívására érkezett a városba. Elmondása szerint öt éve mutatott be utolára könyvet Háromszéken. Lakatos Miháy bevezetőként az író életútját ismertette, kihangsúlyozva, hogy azért hívott meg magyarországi intézmény egy erdélyi írót, mert az erdélyi irodalom csodálatos, de sajnos az alkotók ismertsége nem éri el a kívánt szintet, és egy-egy bemutató által jobban el lehet juttatni az olvasókhoz. „György Attila nagy író – még akkor is, ha szereti megfosztani magát ettől a címtől” – mondta Lakatos Mihály, és ezt igazolja az a tény is, hogy tavaly megjelent könyve nagyon keresett a könyvesüzletekben.

Hogy miként vált György Attila íróvá és mi vezeti ma is ezen az úton, arról már ő maga mesélt a könyvbemutató résztvevőinek. Szerényen mondta el, hogy nem tudja, író-e igazán, de nyolc megjelent kötet után talán joggal mondható el róla, hogy mégis az. Első írása 1991-ben jelent meg, egy forradalmi emlék következményeként, ezt a dokumentumkötetet pedig részletekben közölte le a Hargita Népe, majd más irodalmi pályázatokat is megnyert György Attila. Az első írások után, 1991–1997 között újságíróként, az Ifi Fórum, If, Zabhegyező című ifjúsági lapok főszerkesztőjeként, majd az Erdélyi Napló munkatársaként dolgozott, ezt követően 1999-ben a Könyvjelző című erdélyi könyvszakmai folyóiratot, illetve az Internetto Transsylvaniae internetes portált szerkesztette, míg végül 1997 óta a Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztője.

György Attila az ifjúsági lapoknál töltött korszakról elmondta, tanulságos időszak volt életében, de sajnos idejekorán letűntek ezek a dolgok a felelőtlen, tapasztalatlan lapfelvásárlók miatt. Az Internetto Transsylvaniae internetes portál szerkesztése azonban új kapu volt életében, így ismerte meg a netes szerkesztést, amely azóta is javát szolgálja. György Attila jelenleg a Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztője, amely szerinte a Kárpát-medence legerősebb irodalmi lapja és legerősebb szerkesztősége jelen pillanatban.

A kulturális lap szerkesztése mellett Attila novellái, publicisztikái rendszeresen jelennek meg a romániai és magyarországi folyóiratok, újságok hasábjain. Szépirodalmi munkássága mellett publicisztikát is ír, ami indulati kérdés nála – vallotta be az író. „Az a kortárs alkotó – akár író, akár művész –, aki nem vesz részt a közösség életében, az nem is igazi alkotó. Nem elég az, hogy valakinek hivatása van, ezt teljessé is kell tenni. A hivatás és küldetés összetartoznak” – mondta György Attila, akinél a publicisztika alkati kérdés, hiszen impulzív embernek tartja magát, aki reagál a világ, de főként közösségének életére. „Nagy hazugság az, hogy a pap és az író ne politizáljon” – vallja György Attila, hiszen véleményt kell formálniuk, ami akár hasznára is válhat a közösségnek.

Az életút ismertetése után az új kötet soraiba is betekintést kaptak az érdeklődők, maga az  író olvasott fel egy részletet Tájképek, harcosokkal című könyvéből. A harcosokról, különböző korokról szóló írások a történelem iránti szeretetből születnek, hiszen György Attila ötéves kora óta „történész”. Történelmi témájú könyveken nőtt fel, ez volt a család éltető közege, és lett az ő személyes szenvedélye is. „Amikor írok, úgy érzem, hogy a történet az most van és nem nyolcszáz évvel ezelőtt. Ez párhuzamos valóság bennem, amit ki is tudok írni, ebből áll össze a kerek egész, melynek része az ókor, középkor, újkor és jelenkor is” – mondta.

Lakatos Mihály a könyv kapcsán kiemelte: nagy jellemek és hatalmas szenvedélyek csapnak össze Attila írásában, és ezen összecsapásokból nem feltétlenül az erkölcsileg magasabb rendű hős kerül ki győztesen (néha az is) –  egész egyszerűen, mert ilyen az élet. „Ilyen most is, és ilyen volt ama régmúltban is, amikor a nemes lelkű Tarquiniusnak, a tisztelettudó és az erkölcsi rendet tiszteletben tartó ifjúnak azért kell elvesznie, mert későn érti meg, hogy nincs az a hagyomány, törvény és jog, melynek nevében a Nő nőiességében megsérthető, vágyaiban eltiporható lenne. Talán kissé meg is könnyebbülünk, amikor férfiak közt játszódó történetekre lapozunk, amelyekben – mondhatni – helyreáll a világ rendje. György Attila történeteiben ugyan a harc a férfiak életének sója, de a harc egyúttal lakmuszpapír is, mely felszínre hozza mindazon jellemvonásokat, amelyek kevésbé kiélezett helyzetekben rejtve maradnának” – méltatta a könyvet Lakatos Mihály.

Hogy harcosnak lenni mit jelent, arról maga György Attila vallotta egy interjúban: „Az én olvasatomban a harcos egy tartást jelent, és nem egyszerűen egy foglalkozást, kenyérkeresési módot. Aki napjainkban fizikailag űzi a harcot, az vagy egy hivatásos katona, vagy egy kötekedő, dúvad, idióta, akitől teljesen elhatárolódom. Szerintem a harcos mentalitás a fontos, és ezt most sem tudnám jobban megfogalmazni, mint ahogy tettem a Harcosok könyvében. Vedd számba Istenedet, hazádat, családodat, barátaidat, valamint elveidet, és ha beazonosítottad ezeket, attól kezdődően képletesen, akár kivont karddal is védelmezd. Szerintem ezt jelenti harcosnak, embernek lenni. Mindenki harcol, ha másért nem, a kenyeréért...\"

A könyvbemutatót dedikálás, borozás és kötetlen, baráti beszélgetés követte a Szentgyörgy Pincében, a bemutató körút pedig tovább folytatódik, szerdán 19 órától Baróton, az Erdővidék Múzeumában találkozhatnak az érdeklődők az íróval.