Ha esik, ha hull, nekik ott misézniük kell

„A kilencvenes évek elején hatalmas tömegek jöttek a csíksomlyói pünkösdi búcsúra. 1992-ben már voltak olyan keresztalják, amelyek nem tudtak a templom előtti térhez eljutni – a Szék útján vagy a városban rekedtek – meg kellett szakítsunk egy hagyományt és egy újat kellett teremteni. A szombat déli szentmisét ki kellett vigyük egy nagyobb térre, a Kis-Somlyó és a Nagy-Somlyó közti nyeregbe. Ennek kezdeményezője a néhai Bartók Albert atya volt, a csíksomlyói ferencesek akkori házfőnöke, aki a tervet ellenző gyulafehérvári püspökkel szemben is így rendelkezett, tudniillik a búcsú lebonyolítását a hagyomány szerint mindig is a ferences rend végezte” – emelte ki Gergely István, aki akkoriban csíksomlyói plébános volt.

1993-ban, amikor először tartottuk a szentmisét a nyeregben, Bálint Lajos akkori püspök a szertartás után kijelentette, hogy Bartók Albert atya ötlete „jó megoldás volt” – mesélte Gergely István. Hozzátette, akkoriban felmerült, hogy a szertartáshoz méltó létesítményt is kellene építeni. „A Hármashalom-oltár ötlete szintén Albert atyától származott, hogy az oltár, a színpad fedése a magyar címer motívumait kövesse” – elevenítette fel emlékeit az egykori csíksomlyói plébános. Mint mondta, őt bízták meg az anyagiak előteremtésével. Gergely István a Fidesz egyik politikusához, Tirts Tamáshoz folyamodott, aki Tabajdi Csabához, Magyarország akkori külügyi államtitkárához irányította, és az oltárépítés céljára 3 millió forintot kaptak. Gergely István elmondta, egy idő után elfogytak az anyagiak, így az egyik kivitelező számláit a Csibész Alapítvány teherautójával tudták csak kiegyenlíteni, de a meghozott áldozat megérte, hiszen megteremtődött a legfontosabb magyar búcsújáró hely legjelentősebb helyszíne.

Hármas halom kell kettős kereszttel

Bogos Ernő csíkszeredai építész a néhai Makovecz Imre szavait idézte a megrendelésre vonatkozólag: „Úgy történt, hogy megszólalt a telefon a munkahelyemen. – Maga Makovecz? – kérdezte a vonal túlsó végéről az öreg ferences. Mondtam, hogy igen. Erre elmagyarázta, hogy Csíksomlyón tetőt kellene emelni az oltár fölé, mert ha esik, ha fúj, nekik ott misézniük kell. – De nem akármilyen tető kell ám oda – emelte föl hangját –, hanem hármas halom kettős kereszttel. Mondtam neki, hogy én ugyan értem, de jönnek majd a románok, és leverik a keresztet... – Azt maga bízza csak ide! – szigorodott meg. Így lett belőle hármas halom és kettős kereszt. Benne volt a rendelésben.” (Makovecz Imre: Makovecz-templomok).

Makovecz Imre el is készítette a vázlatot, a terveket viszont tanítványára, az éppen a vándoriskolájában tanuló tanítványára, Bogos Ernőre bízta. „Gergely István, amikor kijött Magyarországra, hogy az oltárépítésre támogatást szerezzen, találkozott Makovecz Imrével, állítólag ott volt Szörényi Levente zenész is, aki már akkor azt fontolgatta, hogy Csíksomlyón is színre kellene vinni az István a király rockoperát. Vagyis már akkor úgy gondolták ki, hogy az új létesítmény két szerepet töltsön be. Legyen oltár is, de színpad is, mivel a nyeregben tartották az Ezer Székely Leány Napját. Én akkor Keszthelyen voltam, Imre bácsi felhívott, és akkor bízott meg a feladattal, hogy vigyem a vázlatokat, egy fél év alatt készítsem el az oltárszínpad tervét” – fejtette ki Bogos Ernő.

Hozzátette, a bemutatott vázlatait egy kicsit kétkedve fogadták a ferencesek, egyikük kérdezte, hogy nem lehetne-e vasból készíteni, és ne fából, nehogy lerombolják a románok. Elmondta azt is, hogy kivitelezőt nehéz volt találni akkoriban. Egy gyergyószentmiklósi céget kerestek fel a hajlított, ragasztott tartógerendák elkészítéséhez, ugyanis az örmények által is lakott székely városban ők építették a kommunizmusban az ottani jégpálya tartógerendáit. Érdekes volt, hogy az akkori piaci kereslet hiánya miatt már nem gyártottak hasonló elemeket, de szerencsére a présgépek épen megőrződtek, így az osztrákoktól beszerzett ragasztóanyag segítségével elkészülhettek a sajátos formájú gerendák.

Egy csíksomlyói mester, a néhai Török Dénes vezette az építkezést, a szintén somlyói Gergely Mátyás végezte a kovácsoltvas munkát, a kőműves munkát pedig sepsibükszádi mesterek valósították meg. Nehéz volt megtalálni a helyét is, hiszen minél jobban kellett illeszkedjen a tájba. „A 96-os búcsúra csak a kőműves munka, vagyis az oltár alapja készült el, ideiglenes tetővel használták. ’97-ben használták először a kész Hármashalom-oltárt” – mondta Bogos Ernő. Kiemelte, hogy nagyon felemelő volt számára az ott tartott első búcsús szentmise.