„Míg kezemet és lábamat mozgatni tudom, zenész leszek”

Délelőtt 11-től interaktív koncert zajlik gyerekeknek a Ragtime Pinceklubban, a Szakszervezetek Művelődési Házában, délután a csobotfalvi iskolába járókat szórakoztatja, este 7-től pedig újra a Ragtime-ban lesz könyvbemutató és koncert.

Aki hallotta, látta a gyergyószentmiklósi születésű Cserey Csabát zenélni, vagy részt vett egy, általa tartott gyerekfoglalkozáson, biztosan nem feledi a nevét. Úgy tud játszani a hangszerekkel, olyan egyedi stílusban hallatja, érzékelteti a ritmust egész testével, hogy gyerekek-felnőttek egyaránt magukról megfeledkezve adják át magukat a zene csodálatos világának. A humor elmaradhatatlan tartozéka előadásainak. A csütörtök esti könyvbemutató inkább egy komolyabb, relaxációs előadás lesz, de azért nem marad el a humor sem.

A zene folyamatosan jelen van Cserey Csaba életében, a könyvének címe is az, hogy Ritmus nélkül nincsen élet. Mikor, minek hatására döntötte el, hogy zenész lesz – merült fel a kérdés. „Nem akartam én erről dönteni, a sors döntötte el. Valamikor a hatvanas évek végén-hetvenes évek elején, iskolás koromban voltak teadélutánok zenekarokkal. Egyik alkalommal a dobjáték annyira lenyűgözött, hogy többé nem tudtam elmozdulni onnan, belecseppentem ebbe a világba, a nehéz részét is megtapasztaltam, de a szép oldalát is” – magyarázta. És negyvenöt év teltén nem is tudná elképzelni, hogy mással foglalkozzon, szavait idézve: „ha az Isten megsegít, amíg a kezemet és a lábamat mozgatni tudom, zenész leszek. Nem szeretnék mást csinálni, ha csak nem kényszerülök rá”.

Csíkszeredában gyerekeknek is tart interaktív koncertet, mint ahogy ezt gyakran teszi szerte az országban. „Próbálok gyerekként viselkedni velük, ez a legfontosabb. Bár szerény körülmények közt éltünk, gyerekkoromban azt játszhattam, tehettem, amit akartam, és nagyon boldog voltam. Úgy látom, a gyermekeknek most is erre van szükségük. Megpróbálok gyerek lenni, ez az egyetlen magyarázat arra, hogy ilyen jól kijövünk egymással.”

Tavaly jelent meg önéletrajza, amelyet Csíkszeredában is bemutat, ahol egyébként négy évig élt, és mint bevallotta, az itteni élmények meghatározók voltak életében. Ugyanígy számos meghatározó élmény, koncert emléke idéződik fel a Ritmus nélkül nincs élet című könyvében, aminek megírásáról a negyvenéves zenei pályafutása megünneplésekor döntött.

Bevallotta, hasonlóan másokhoz benne is felmerült a vágy, hogy külföldön próbáljon szerencsét, de úgy érzi, ott nem sikerült volna azt elérnie, amit itthon. „Nem vagyok lokálpatrióta, ellenben szeretem a hazámat, a Székelyföldet, azt a közeget, ahol élek. Voltam én külföldön is, de elég sanyarú pofával tértem vissza. A sors nem úgy hozta, hogy ott összejöjjön.”