Olvasói levél

Olvasói levél

Arros Orsolya: mi van a levegőben?

2020. március 12., 17:552020. március 12., 17:55

Szeretem a magyar kortárs irodalmat. Nem mondom, hogy mindent elolvasok, de azt már tudom, hogy mennyire megérint Bartis Attila, Tompa Andrea vagy akár Vida Gábor egy-egy könyve. Napokig a hatásuk alatt vagyok, ízlelgetem a mondatokat, a kedvenceimet pedig rendszeresen újraolvasom.

Vida Gábor könyvéből jegyeztem meg a következő gondolatot: amikor egy udvarházba beengednek egy nyájat, nem a kultúra ragad a juhokra, hanem az udvarházban marad a nyáj nyoma. Sőt, ha az épületben elég sokat marad a nyáj, akkor elkezdődhet a romlás, rombolás időszaka, amelynek végkimenetelét egy párszor láthattuk is magunk előtt: Erdélyben, a valóságban is történtek hasonló esetek, az Író nem(csak) a fikcióra alapoz a Dadogás című könyvében.

A szervezetek sem működnek másképp, mindig magukon viselik az épp uralkodó nyáj szellemét. Ezt szintén könyvekből kezdtem megtanulni, igaz, hogy ezelőtt 20 évvel egy külföldi iskolában a szervezeti kultúra és viselkedés tantárgyat inkább érdekesnek tartottam, mint hasznosnak. Mit nekünk munkahelyi kultúra? Ahhoz alkalmazkodunk, ami van. Majd figyeljük, hogy milyen kedve van a főnöknek, és az alapján cselekszünk – gondoltam én –, és már előre rettegtem, hogy ne ilyen helyen dolgozzak. Ezért (is) választottam először multinacionális szervezeteket, viszont az mai napig kérdés számomra, hogy a szervezeti magatartásról akkoriban csak én gondolkodtam így, vagy ez is benne
volt az udvarhelyi levegőben.

Mert a szervezeti kultúra valóban benne van a levegőben, nem egyik napról a másikra alakul ki és nem változtatható meg egy-egy tollvonással. Az egyik legfontosabb ismérve, hogy a vezető, vagy vezetők határozzák meg, de alakítani a szervezetben dolgozó emberekkel együtt lehet.

Az élet úgy hozta, hogy volt alkalmam megfigyelni több típusú szervezeti kultúra viselkedését is. Az elején csak megfigyelőként, aztán már tudatosabban kezdtem elemezni a különböző gazdasági, nonprofit vagy akár politikai szervezeteket, kívülről és belülről is. Sok cikket elolvastam, képzésekre jártam, jöttek az újabb és újabb konferenciák, az igazi esettanulmányokat azonban továbbra is maga a valóság szolgáltatta. Érdekes volt látni, hogy a HR szakmában gyakran szlogenként elhangzó mondatok igazságtartalmában a helyi vezetők gyakran kételkednek, pedig ezek a valóságban axiómaként működnek.

Sokáig azt hittem, mindenki számára nyilvánvaló, hogy:

  • egy szervezet legértékesebb erőforrásai az ott dolgozó emberek
  • a vezetői attitűd meghatározza a szervezet jövőjét
    nem szervezeteket hagyunk ott, hanem főnököket
  • a mikromenedzsment rövidtávon hatékonynak tűnhet, de hosszú távon mindig negatív
    következményei vannak.
  • a gyenge vezetők maximum középszerű eredményeket tudnak felmutatni.

Ezen gondolatok jártak a fejemben, amikor nemrégiben a székelyudvarhelyi középszerűségről olvastam, no meg arról, hogy mit kellene tenni, hogy ne következzen be a hanyatlás. Még-még a receptet felírják a városban, de a gyógyszert több összetevőből kell kikeverni, arról már nem is beszélve, hogy hatása csak akkor van, ha alkalmazzák is.

Ugyanúgy, mint ahogy a fent említett szlogenek igazságtartalmában sem kételkedik sok vezető, de a gyakorlatban alkalmazni már kevésbé szeretnék. A lépték lehet kicsi vagy nagy, beszélhetünk kis, vagy nagyobb közösségekről, elemezhetünk cégeket és nonprofit szervezeteket, vagy magát a város működését is, a következtetés mindig ugyanaz marad: amíg nincsenek kiváló vezetőink, addig nem lesznek kiváló eredményeink sem. Természetesen ez fordítva is igaz: ott vannak kimagasló eredmények, ahol létezik vezetői hitelesség, leadership, ahol a vezetői magatartást nem egy hétvégi képzésen próbálják megtanítani.

Gyakran emlékeztetem magam arra a mondásra, amely szerint „annak az öt embernek vagy az átlaga, akivel a legtöbb idődet töltöd”. A kompetens emberek vonzásköre nagyobb, szeretünk velük lenni. Számomra ez egy iránytű, amely sokszor fájdalmas felismeréseket is hoz, viszont ha időben észrevesszük az egyensúlytalanságokat, akár gyógyszer hatása is lehet, például a középszerűség megfékezésére.

Következtetésképpen csak azt tudom elmondani, hogy a valóság nyújtja a szebbnél szebb példákat, függetlenül attól, hogy gazdasági, politikai vagy civil környezetben értelmezzük azokat. A vezetői magatartás pedig minden esetben lecsorog a szervezet sejtjeibe, a szervezeti kultúra pedig begyűrűzik mindenhova, valóban benne van a levegőben.

Arros Orsolya, Székelyudvarhely

1 hozzászólás Hozzászólások

Ezt olvasta?

Kozán István

Kozán István

A megyei tanács jogászai már nem teljesítenek jól?

Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.

Kozán István

Kozán István

Ideje

Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.

Kozán István

Kozán István

Nyilván ezért is a média a hibás

Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.

Vendégszerző

Vendégszerző

Nyomtatott magyar szó, vaj, útlevél

Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.

Kozán István

Kozán István

Tapossák ki a mintát a szőnyegből!

Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.

Rédai Attila

Rédai Attila

Arctalanok bosszúja

Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy Călin Georgescu üstökösszerű felbukkanása egyszerűen a TikTok algoritmusának számlájára írható.

Bálint István

Bálint István

Tizenötödik szülinapunkra

Tizenöt éves lett a Székelyhon. Szinte nincs az életnek olyan területe, ami ne változott volna meg radikálisan az elmúlt másfél évtizedben. Ez pedig az online médiafogyasztásra hatványozottan érvényes.