Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

21:29

Brillíroztak az amerikaiak, hengerelt Kolozsváron a Sepsi-SIC

21:26

Elmaradt a Roseal–Csicsó mérkőzés a labdarúgó 4. Ligában

21:20

Szovjet örökség és fejlődés a Dnyeszter Menti Köztársaságban

21:11

Gyorsan hajtottak délelőtt, este már benne vannak a statisztikában

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Meddig marad a korai tél? Itt a friss időjárás-előrejelzés a következő időszakra

Elhunyt a székelyudvarhelyi földrajztanár, akinek felépüléséért sokan összefogtak

Képeken a hétfő reggeli iskolabusz-baleset

Ráduly Erzsébet: az emberekben bízni kell

Már nem csak álom, hogy Erdélyből néhány óra alatt eljuthassunk Budapestre autópályán vagy vasúton

Tükörjég, torlódás – most aztán tényleg oda kell figyelni az utakon

A bíróság sem tartja törvénysértésnek a fakeresztek elhelyezését az úzvölgyi haditemetőben

Nem aprózták el: rögtön huszonöt százalékkal drágítottak a csíkszeredai taxisok

A soron következő három vasárnap fontosságáról

Beköszöntött a tél Csíkszeredában, több tonna csúszásgátlót használtak fel az utakon az elmúlt órákban

Akiknek hét évtizede szólt utoljára az iskolacsengő

Mondják: csoda, hogy megmaradt az 1948-ból való tablójuk

Fotó: Barabás Ákos

Emberöltőnyi idő telt el azóta, hogy a székelyudvarhelyi Református Kollégiumból 1948-ban elballagott harminc diáknak utoljára szólt az iskolacsengő. A még élő hat öregdiák a kilencvenhez közel jár, ketten egészségi okból nem tudtak részt venni a szombati évfolyamtalálkozón.

Molnár Melinda

2018. június 17., 19:002018. június 17., 19:00

Kezdés előtt pár perccel már megérkeztek az öregdiákok oda, ahol hetven éve búcsúztak el az alma matertől. Bár nehézkesen mozog, az alkalmi szolgálatot végző Antal István ny. lelkipásztor állva mondta el Istennek hálaadásukat. Emlékeket idéztek a folyosók, az ókollégium obeliszkje, a patinás feliratok. A hetvenéves érettségi találkozó az összegzés ideje volt.

A „kicsi magyar világ”, világháború, országhatárokat átrajzoló impériumváltás, éhínség, világnézeti váltás, az egyházi javak elkobzása, a felekezeti oktatás felszámolása – csak néhány azok közül a lelket próbáló folyamatok közül, amelyekben útra indultak az egykori ifjak. Vallják:

tanáraiknak hitben, emberségben sokat köszönhetnek.

Az iskolában megtapasztalt lelkiség, az ott szerzett tudás meghatározta pályaválasztásukat, életüket – sorolta Demeter Andor ny. lelkipásztor, tb. püspök, aki feleségével az Amerikai Egyesült Államokból érkezett haza.

Fotó: Barabás Ákos

Kakassy Árpádné Gecző Gitta nénitől tudjuk, hogy egykori alma materük fiúiskolaként működött, övék volt az első koedukált osztály. A hat lányból ma ketten élnek. Menet közben feltekintett az ó- és az újkollégium szembenéző ablakaira. Pajkosság villant a szemében, mialatt az egykori üzenetváltásokról mesélt.

A szerény körülmények között nagy szigor, de emberséges viszonyulás honolt.

Férjét diákként ismerte meg. A zsombori születésű Szőcs János elmondta, sok falusi székely gyermeknek mentőövet jelentett, hogy Észak-Erdély Magyarországhoz csatolásával lehetőséget kapott a magyarul tanulásra.

Régi helyén, a tanári melletti falon függ tablójuk. Azon a folyóson tilos volt járkálniuk a diákoknak, Szőcs János „magaviseletét leszállították, mert Mózsival átment oda”. Hetven év múltán viccelődtek az emléken, és találgatták, vajon megismerik-e még azokat, akik a régi képeken szerepelnek, hiszen „a haj mintha egy kicsit tömöttebb lett volna...”

Tőkés Zsolt, a mai Baczkamadarasi Kis Gergely Református kollégium igazgatója, a közel negyedszázada újraindult felekezeti iskoláról szólt. Együtt vették számba, mi minden változott és mi nem a napjainkban huszonöt osztályban hétszáznégy diákot nevelő tanintézetben. Hetven éve hárman indultak református teológiára, idén ugyanannyian készülnek. Aztán a véndiákok imában mondtak köszönetet, amiért újra láthatják egymást, és áldást kértek a találkozóra, valamint életükre.

Fotó: Barabás Ákos

Majd csordogáltak az emlékek. Szóltak a felejthetetlen osztályfőnökről, Baczó Lászlóról, a vele és neves tanáraikkal végzett falumunkáról, valamint arról, hogy

a tudományokban való eligazodás mellett az iskolai hitélet indította el őket a keresztyén létben.

A tizedik érettségi találkozón pálya- és párválasztásról beszéltek, utána nagy murit csaptak – sorolta Gitta néni. A huszadikon pályaívről, családgyarapodásról vallottak, aztán muriztak. Múltak az évtizedek, csökkent a nagy vidámság, beszélgetésekbe ment át az együttlét. A hetvenedik számvetésre, összegzésre, hálaadásra sarkallta őket.

Székelyudvarhely