Amikor szállást kerestünk Orsován és környékén, szembejött velünk Eibenthal település, melyet többségében ma is csehek laknak, és a leírások szerint a helyi kocsmában jó minőségű kézműves söröket is kóstolni lehet. Végül mégis Herkulesfürdőn foglaltunk szállást, hogy két legyet üssünk egy csapásra, de azért ennek a csehek által lakott romániai településnek a nevét rögzítettük. Aki arra a vidékre készül, ne felejtse el, hogy

Az út többi részén alapvetően nyugisan haladtunk, nekem személyesen furának tűnt, hogy a kormányt elengedve közben tett-vett a sofőr, de azért végig biztonságban éreztük magunkat (a mentőmellények a lábunknál várták, hogy magunkra kapjuk egy esetleges ellenőrzéskor, amire nem került sor.)

A Duna a kék többféle árnyalatában hömpölygött alattunk, miközben kétfelől magas sziklák tartották az árnyékot, egyik oldalon Románia, a másik Szerbia. Elsőként a Traianus császárnak emléket állító óriási márványtáblát pillantottuk meg, illetve rajta az alig olvasható latin feliratot, amely vízi idegenvezetőnk szerint a római birodalom hadiút-építését lehetővé tevő uralkodót dicséri. Közben azt is megtudtuk, hogy

A csónakos elmondta, az örvény nem lefelé szippantja a csónakokat, hanem felfele tolja, így ha egy nagyobb teherszálló hajó ráhajt, még az útvonalából is ki tudja mozdítani. Teherszállítókat láttunk ugyan a kétórás kirándulás alatt is, de azok nagyon lassan haladtak a céljuk felé, nem úgy tűnt, mintha zavarná őket a kazánként fortyogó Duna. Kísérőnk azt is elmondta, a Kazán-szorosokat körülvevő sziklákon tavasszal a kerti tulipánhoz hasonló méretű sárga tulipánok nőnek, amelyek egyedülállóak.

Széchenyi dicsérete

Azt nem tudom, hogy milyen szövegekkel készülnek a hajókat, csónakokat vezető mindenesek, de az biztos, hogy amelyikkel mi utaztunk,

Hadd idézzem: „a magyar gróf emlékére egy, csak magyar nyelvű táblát helyeztek a sziklára, de azt ellepte a víz, így nemrég készült egy többnyelvű, amit meg is mutatok. Az biztos, hogy az ő ötlete alapján lett biztonságosan hajózható a Duna ezen szakasza, amely helyenként most már meghaladja a nyolcvan méter mélységet is.”

Gyergyói mesterek faragták Decebált?

Majdnem ugyanilyen büszkeséggel beszélt a turistalátványosságnak számító Decebal-arcról is, amelyet 1994 és 2002 között faragtak, a csónakos szerint gyergyói mesterek.

Látványos a két barlang is, amelyből az egyik bejáratához jutottunk el. Mint kiderült, a kisebb csónakok be tudnak hajtani a Ponicova-barlangba, de mi annál nagyobbal voltunk, így csak a mélyből kiáramló hűvös levegőnél hősültünk, és fényképeket készítettünk.

Végezetül álljon itt, mert sokkal szebben műveli ezt a műfajt, Jókai Mór tájleírása Az arany ember című regényének első soriból: „Egy hegylánc közepén keresztültörve tetejéről talapjáig, négy mértföldnyi messzeségben; kétoldalt hatszáz lábtól háromezerig emelkedő magas, egyenes sziklafalak, közepett az óvilág óriás folyama, az Ister: a Duna. A ránehezülő víztömeg törte-e magának e kaput, vagy a föld alatti tűz repeszté kétfelé a hegyláncot? Neptun alkotta-e ezt, vagy Volcán? Vagy ketten együtt? A mű Istené! Ahhoz hasonlót még a mai istenutánzó kor vaskezű emberei sem bírnak alkotni.”