Schmitt: köztársasági elnökként állok ki igazamért

Arra a kérdésre, megfordult-e a fejében, hogy miután megfosztották doktori címétől, lemond az államfői posztról, úgy válaszolt: „nincs összefüggés, véleményem szerint, bár sokan így értelmezik”. Hangsúlyozta, fontosnak tartja, hogy az emberek bízzanak a köztársasági elnöki intézményben, „érezzék annak az erejét, hogy én képviselem az országot az alaptörvény előírásai szerint, és hogy minden fórumon kiállok értük”.

Schmitt Pál felidézte, édesanyjának fogadta meg, hogy „egyszer doktor lesz”, és tiszta a lelkiismerete, 1992-ben a legjobb tudása és az akkori szabályok szerint írta meg értekezését. Kifejtette: a dolgozat írásakor nem kapott instrukciókat, csak biztatást, és senki sem figyelmeztette, amiért csak a dolgozat végén tüntette fel forrásait, hiszen szerinte ez megfelelt az akkor „bevett szokásoknak”.

„Nem kívántam senki szellemi termékét magaménak deklarálni, föltüntettem a forrásokat, követtem az útmutatásokat (...), egyszerű hallgatóként viselkedtem” – összegezte, hozzátéve, doktori értekezése „olyan teljesítmény volt, hogy jó érzéssel dőltem hátra: ez becsületes férfimunka volt”. Szavai szerint a bolgár sportkutató, Nikolaj Georgiev munkáját azért tüntette fel elsőként a források között, mert tőle idézett a legtöbbet.

Közölte: a korabeli feltételrendszert úgy értelmezi, hogy a kisdoktori értekezésekben vagy önálló kutatáson alapuló, új tudományos eredményre, vagy a társadalomnak hasznos következtetésekre kellett jutni, és az utóbbi feltételt ő teljesítette.

„Nem mondom, hogy új értékeket állítottam elő, de minden, amit összeállítottam, a társadalom számára hasznos volt” – fogalmazott, megjegyezve, hogy az olimpiai bizottság elnökként maga is sokat használta a dolgozatban foglaltakat „a veszélyben lévő magyar sportágak megvédésére”.

Schmitt Pál arra is kitért, hogy summa cum laude minősítéssel megszerzett kisdoktori címét „nem nagyon használta”, mindössze „néhány aláírásnál”, és abból sem anyagi, sem erkölcsi előnye nem származott.

Az államfő nyomatékosította: tiszteletben tartja a Semmelweis Egyetemen létrejött tényfeltáró bizottság jelentését, mert „a végkövetkeztetésben azt írták, hogy tartalmilag és formailag megfelelt a dolgozatom”.

Ugyanakkor kijelentette, „nem esett jól” neki, hogy az egyetem szenátusa anélkül fosztotta meg kisdoktori címétől, hogy őt megkérdezte, meghallgatta volna. Kifogásolta, hogy az egyetemi testület gyorsított eljárásban akkor hozta meg döntését, amikor Szöulban egy nukleáris biztonsági világkonferencián, valamint a koreai elnökkel és gazdasági szereplőkkel tárgyalva képviselte Magyarországot.

„Hová volt ez a nagy sietség? Egy napot kellett volna, hogy várjanak” – utalt a szenátus tagjaira, megjegyezve, „lelkük rajta”, ha elveszik a kisdoktori címét. Mint megjegyezte: azt ő maga is visszaadta volna, „ha kell”, de elvárta volna, hogy a testület meghallgassa a határozat előtt.

A köztársasági elnök az interjúban azt is közölte: PhD-dolgozat írásába kezd, és hetvenévesen is bebizonyítja, hogy a jelenlegi, szigorú kritériumoknak megfelelve is képes megszerezni a doktori címet. Értekezése szavai szerint a sport és a környezetvédelem kapcsolatáról fog szólni.

Az államfő arról is beszélt: becsületbeli ügy számára, hogy „Schmitt Pálként és köztársasági elnökként is” kiálljon igazáért. Véleménye szerint a testnevelési egyetemet, egykori témavezetőit is meg kell védenie, mert húsz éve az akkori szabályoknak megfelelően készítette el dolgozatát, és az egyetemen is jóhiszeműen jártak el.

Schmitt Pál csütörtökön este érkezett vissza Budapestre négynapos dél-koreai útjáról. Távollétében a Semmelweis Egyetem szenátusi tanácsa megfosztotta az 1992-ben, a Testnevelési Egyetemen megszerzett kisdoktori címétől. Az egyetem vezetője a döntést azzal indokolta, hogy az egykori kisdoktori értekezés – mivel nagy terjedelmű szövegazonos fordításon alapul – nem felelt meg a szakmai, etikai kritériumoknak.