Vérontás a szépapák nevében

Egy virginiai város honatyái gondoltak egyet, takarítsák el Lee tábornok szobrát. Eddig senkit nem zavart, a moziban együtt pityeregtünk a másfél századdal ezelőtti polgárháború délijeivel, de most már nem polkorrekt a generális, különben is uborkaszezonban valamit ki kell találni. Az ügyet követő zavargásokban emberek haltak meg, és Amerikában forr a gyűlölet. Vajon az, akinek az agyából kipattant a szoboreltávolítás gondolata, tud aludni, reggel képes tükörbe nézni? Javasolhatott volna vakációs programot a gyerkőcöknek vagy grillsütő versenyt, nem indulatokat szító baromságot.

Ne piszkáld, fiam, a sebet, magától meggyógyul, ha piszkálod, csak elfertőződik! Hallotta mindenikünk gyerekkorában. A történelem sebeit piszkálni okosabb dolog?

Írországban a protestánsok évente megemlékeznek egy 1690-ben történt csatára, amikor őseik kinyiffantották a katolikusokat. Tessék kiszámolni, hány éve volt az. E dicső esemény emlékére masíroznak, de feltétlenül a katolikus negyeden át, hogy közelről fityiszt mutathassanak az őket váró forrófejűeknek, jaj, de izgi, ha lesz egy bunyó, mint egy Újpest–Fradi vagy Dinamo–Steaua meccsen.

Legyünk őszinték, ezen a fertályon is a történelmi megemlékezések nem valami magas eszmékről szólnak, a háttérgondolat csupán annyi – mindkét részről –, de jó volt, amikor elődeink kibelezték „azokat”, ma is úgy kellene, sajnos, nem lehet.

Említettem már, hogy Dakarban, Szenegál fővárosában egymáshoz közel állnak a francia gyarmatosító és az afrikai szabadságharcos szobrai, nem ugornak egymásnak sem ők, sem a leszármazottak. De ne mondjam hangosan, még valamelyik őrültre rájön a szobordöntögetés, és odaköltöznek Charlottesville, Virginia buggyantjai.

Ha az én és a feleségem ősei nagy ellenségek voltak, és én minden évben ük-ükapám születésnapján kiteszem a képét az asztalra felgyertyázva-koszorúzva, és a feleségemnek eszébe jut, hogy az felgyújtotta az ő ük-ükapja házát. És ha a párom dugja az orrom alá valamelyik őse megünnepelt képét, előttem az én elődöm arca tűnik fel, akit amaz hátba szúrt. Tehát? Az én egyszerű megoldásom az, hogy hagyom őket aludni, és elmegyek a feleségemmel megnézni, hogyan gömbölyödnek a gesztenyék a természet örök, bölcs törvényei szerint, mit sem törődve pillanatnyi ricsajokkal.