Vér a pesti utcán

A megcsonkított Magyarország nemzetből néppé, arctalan sokasággá alacsonyított lakossága 1956 októberében felemelte sárba taposott fejét, kiegyenesítette derekát, és szembefordult a zsarnoksággal. A hangadók, amint a történelem folyamán még sok esetben, ezúttal is a fiatalok közül kerültek ki.

Ők tartottak október 22-én este nagygyűlést a Műegyetem épületében, és fogalmazták meg 16 pontban követeléseiket, amelyek élén a szovjet csapatok kivonása állt. Ők vonultak október 23-a reggelén halált megvető elszántsággal a hatalmat vasmarokkal kezében tartó kommunista párt debreceni székháza elé, hogy hangot adjanak elégedetlenségüknek. Ők hirdették meg aznap délutánra a budapesti tüntetést és vezették az emberáradatot a Bem-szoborhoz. Ők vették fel a harcot mondhatni puszta kézzel a rájuk rontó pribékekkel. És zömében ők voltak azok, akiket elűztek, bebörtönöztek vagy megtizedeltek a nemzet véres kezű hóhérai, mert egy szabad hazában és emberhez méltó körülmények között akartak élni.

Mindezek tudatában megdöbbentő, fájdalmas és elkeserítő, hogy a nemzeti érdek ellen tevékenykedik napjaink ifjúságának tetemes része. Hogy enged a véres kezű kommunistából hirtelen haladó szellemű demokratává vedlett köpenyegforgatók szirénhangjainak. Tűri, hogy vészes iramban tereljék az önfeladás, hagyomány- és értékvesztés okozta pusztulás felé. Pedig még alig tizenöt esztendeje csupán, hogy az egykori tömeggyilkosok leszármazottai és szellemi utódai újból nekivezényelték a karhatalmat a békésen ünneplőknek. Így fordulhatott elő, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenéves évfordulóján ismét vér folyt a pesti utcán.

Nekünk, akik ismerjük és többé-kevésbé megtapasztaltuk a múlt borzalmait, összeszorul a torkunk az ifjú nemzedék körében zajló folyamatok láttán. Hiszen számunkra nem kétséges, hogy ezek egy újabb nemzeti tragédia felé sodornak minket. A hatalomba általuk jóhiszeműen visszaemelt hitványság ugyanis szét fogja verni és le fogja rombolni a békés építkezés eredményeit – amint ezt mindig is cselekedte. És ennek bekövetkeztét megakadályozni csak a múltbéli bűnök elkövetőinek felelősségre vonásával, az áldozatok nyilvános megkövetésével és rájuk való emlékezéssel lehet. Az évfordulók erre jó alkalmat teremtenek.