Vendéglátás

Ahány ház, annyi szokás. A vendéglátás terén is igazolható ennek a tapasztalatnak a megléte. A kenyér és só jelképes erejű lehet általánosságban, de igazából többet és tartalmasabbat szokott nyújtani vendégének az ember. Ha például Felső-Háromszék egyik-másik településén a templombúcsú napján valamely háznál hagyta esernyőjét egy szomszéd falusi, rokon vagy ismerős, azt a búcsús szentmise után illett ünnepi ebéddel fogadni. Ez pedig szokás szerint jóféle húslevesből, sültből, töltött káposztából, kalácsból állott, étvágyhozó gyanánt pedig köményes pálinka járta, majd boritallal „locsolták meg” a főfogásokat. Természetesen a tálaláshoz használt edények és evőeszközök is a féltve őrzött ünnepi készletekből kerültek elő. Közben szó esett a küzdelmes mindennapokról és a családban az utóbbi időben megesett jelentősebb, örömteli vagy szomorúságos eseményekről. Igazi kapcsolatok épültek ki és fűződtek szorosra ilyen alkalmakkor. Aztán fogta a vendég az esernyőjét, s hazafelé vette az útját. Úgy, ahogy érkezett: szekéren vagy – per pedes apostolorum. Számíthattak bármikor egymásra a székelyek.

Nálunk, európaiaknál évezredekkel ezelőtt sem volt ez másként. Odüsszeusz fia ismeretlenül megérkezve kísérőjével apja egyik tisztelőjéhez, szeretett bajtársához befogadást nyert, s bőségesen megvendégelték az ifjakat. Homérosz elbeszélése szerint imígyen történt ez: „Hozta a szolgaleány a vizet, s öntötte kezükre, / szép szinarany kancsót az ezüst tálkába ürítve, / hogy kezüket mossák, s a gyalult asztalt odatolta. / Majd meg a tisztes gazdasszony közibük kenyeret vitt, / és sok jó eledelt, s ami volt, osztotta örömmel; / mindenfajta husokból vitt pecsenyét a husosztó, / tálat emelve, s arany poharat tett mindjük elébe.”

Mit sem változott a vendéglátás lényege! Esetenként még a szokás rendje is nagyon hasonlít, formailag és kellékeiben is többé-kevésbé megegyezik. Mert hát ha nem is színarany kancsóban hozzák a vizet kézmosáshoz az akhájok mai sarjai az utazásban megfáradt vendégnek, de az ezüst (színű) tálkán henger formába felcsavarva előkerül a kis frottír kéztörlő, jéghideg vízzel átitatva, majd a szomjoltó nedű s aztán nap mint nap az ízletes pecsenyék, folyamatosan kedves szavak kíséretében. A hagyományokhoz és szokásokhoz való igazodás jegyében, s – nyilván – a vendég örömére és nagy elégtételére…