Vándorbölcső Kálnokon

A lelkipásztor emlékeztetett, a vándorbölcső elindítói abban a reményben hozták létre a programot, hogy Székelyföldön (is) minél több gyerek szülessék, minél gyakrabban kelljen továbbadni újabb és újabb gyerekhez. Tóth Anna – mint mondta – a „leginkább kézenfekvő” megoldást választotta: meghívta Nyárád mentéről a Szövérffi Istvánt és Melinda lelkészházaspárt, akik a református közösségen belül irányítják a programot, és akik Kálnokra is „egy tiszta új, gyönyörű szép bölcsővel” érkeztek.

Szövérffi Melinda felidézte: a mozgalom az anyaországi Három királyfi, három királylány alapítvány kezdeményezéséből „gyűrűzött át Erdélybe”. Ennek az a története, hogy amikor Sepsiszéki Nagy Balázs néprajzkutató harmadik gyerekének bölcsőt rendelt Veress Ferenc sepsiszentgyörgyi fafaragónál, akkor merült fel a gondolat, hogy a bölcsőt kinövi a gyerek, és akkor továbbadná. Veress Ferenc azt mondta: ha megszervezi, hogy továbbadják, ő még ad ajándékba egy bölcsőt. Ez volt az Erdélybe „induló” első két bölcső, azóta számuk szerencsére megsokszorozódott, főleg azután, hogy a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) felkarolta a mozgalmat, és a Kárpát-haza nevet viselő bölcsőprogramban újabb és újabb bölcsőket helyez ki, az egész Kárpát-medencébe.  

– A világ minden gyermekkel újrakezdődik. Amikor egy új gyerek jön a világra, a család élete megváltozik, felfrissül. Az nem véletlen, hogy őseink bölcsőben ringatták a gyerekeket, mert ez megnyugtatja a kicsiket, ebben érzik leginkább úgy magukat, mintha még mindig az anyaméh biztonságában lennének – mondta Szövérffi Melinda.

Az NSKI minden bölcsőhöz egy „patrónust” rendel, amit a bölcsőn is feltüntetnek, a kálnoki patrónusa „Benkő József református pap és polihisztor”. Nevét a bardóci születésű, középajtai és árkosi Benkő Józsefről (1740–1814) kapta, aki korának kiemelkedő teológusa, botanikusa, történetírója és nyelvésze volt.

– Imádkozzunk, hogy a bölcső folyamatosan igénybe legyen véve, és a benne ringó gyerekek, nem azt mondom, hogy lelkészek legyenek, de vegyék át a bölcső patrónusának lelkületét – mondta az lukailencfalvi tiszteletes asszony.

A második fiúgyermekét váró anyuka meghatódva vette át a bölcsőt, férjével és Magor kisfiával, aki tágra nyílt szemekkel asszisztált az eseményen, szemlátomást megpróbálta elképzelni, hogy milyen is lesz majd, amikor kisöccsével „újrakezdődik az élet”. Miután folyamatosan célozgattak rá, hogy ez a háromgyermekes családmodell elterjesztésének része, rákérdeztünk Zsuzsánál, hogy terveznek-e további folytatást.

– Ha biztosan tudnám, hogy kislány lesz, akkor gondolkodás nélkül bevállalnám – mondta az anyuka. Majd meglátjuk. Magor és az azóta megszületett Hunor mellé valóban jól állna, mondjuk egy Emese…